Az injekciós tűt felváltotta a fazekaskoronggal

Nem messze a Székelyhídon áthaladó zajos főúttól, enyhe magaslaton áll TÓTH TIBOR háza. Messze ellátni a kapu elől, szinte az országhatárig. Az udvaron vén faóriás ágai között csivitelő madarak hintik a vidék békességét.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Tizenegy év után a budapesti forgatagból az elmúlt évben tért haza szülővárosába, Székelyhídra Tóth Tibor, új célt tűzve ki maga elé. Az ezredforduló évében szerzett egészségügyi asszisztensi képesítést, majd nyakon csípték, s egy évre katonai szolgálatra vitték. Az angyalbőr levedlése után indult el a magyar fővárosba szerencsét próbálni. Jól alakult az ottani pályája, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet laboratóriumába került, majd kórházi osztályon dolgozott. Azt, hogy meddig marad ott, nem tudta, de kétségei sem voltak a valamikori hazatérése felől.
Az ottani évek során szerencséjére elvetődött a tiszadobi táborba, s ott megismerkedett az agyagozás fortélyaival. Élményei nem múltak el nyomtalanul, megtetszett neki a sárformázás. Ennek okán beiratkozott a budapesti Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájába, és 2008-ban fazekas képesítést szerzett.
Székelyhídi otthonát úgy alakította ki, hogy a műhelyének is helye legyen benne. Többféle megszokott használati tárgyat készít, de kreativitása megmutatkozik az egyedi alkotásokban. A polcokon sorjáznak a kancsók, tálak, bögrék, kaspók, Miska-korsók, de keze alól agyagból formázott női alakok, tetőtornyot díszítő cserépkakas is kikerültek már, ahogyan plakettek készítésére is gyakran érkezik hozzá megrendelés.
Miután végignézzük szebbnél szebb tárgyait – amelyek egy része, túlmutatva a fazekasmesterségen, művészi gondolatot hordoz –, az agyagból való teremtés folyamataival ismerkedem. Régente a kiásott agyagot nehézkes munkával tisztították meg az idegen anyagoktól, ami történhetett ülepítéses módszerrel is. Manapság szakosodott cégektől szerzik be a tisztított agyagot, leginkább Magyarországról. A munka alapanyaga a színét tekintve többféle lehet, a felhasználási módja alapján pedig lángoló és tűzálló agyagot különböztetünk meg. Lángoló agyagból nem főzésre használt eszközöket, tárgyakat fabrikálnak, míg a tűzálló, amint nevéből is kitűnik, magas hőfokot is elbír. A tűzálló agyaghoz samottport adagolnak, ezzel teremtve meg a majdani edény képességét a hőre való tágulásra, illetve zsugorodásra. A hőálló keverékes agyag jóval drágább, akár negyven százalékkal is többet kérnek kilójáért, mint a lángoló típusúért.
A nyers agyag a korongra kerülve a mester keze által kapja meg a formát, majd szabad levegőn szárítják. Nem szabad erős napsütésre tenni, mert a hirtelen száradás következtében megrepedhet. Ez a munkafázis egy naptól akár egy hétig is eltarthat, amit nagyban befolyásol a száradó termék falának vastagsága. A megfelelő szárítás után két szakaszban történik a kiégetés. Manapság már többnyire elektromos kemencét használnak, a hevítési hőfokot – ami 800-1000 Celsius-fok közötti – szabályozni tudják. Elsőre cserépszínűre égetik az agyagot, ez az úgynevezett zsengélés, aztán majd a díszítések és a mázréteg felvitele után ismételten hőkezelésnek vetik alá. A kemencében való kiégetés tíz órát vesz igénybe, majd következik a visszahűtés, ami további nyolc órát tart. Ennél a munkafázisnál is ügyelni kell a fokozatosságra, a hirtelen hűtés miatt az edények megrepedhetnek.
Annak ellenére, hogy Tóth Tibor szűk esztendeje van a „piacon”, többnyire már hazajárnak hozzá a megrendelői, s egyedi igényeknek is szívesen eleget tesz. Nagyobb búcsúkon is megmutatja portékáit, városnapokon keresik a Tóth-termékeket. Tanoncból pedig immár mesterré avanzsált, Nagyváradon a Pro Familiae Alapítványnál oktatja a mesterséget. Bár nem számít „régi motorosnak” a szakmában, ő a budapesti Helikon Art Művészeti Alapítvány kurátora; feladatuk kezdő alkotók segítése kiállítások és alkotótáborok szervezése által. Hogy alapítványukat közismertté tegyék, kiadványok, szórólapok megjelentetését tervezik.
Az érmelléki fazekasság történetéről is beszélgetünk egy csippentésnyit. Ezen a vidéken kevesebb fazekast tartottak számon, mint másfelé. Pedig itt is található megfelelő alapanyag, jó minőségű agyag – véli Tóth Tibor. A híres debreceni fazekasműhelyek lefedték a nádvilág szükségletét is, gyakran jártak erre a cívisvárosból szőlőt, bort vásárolni. Az idő tájt dívott az efféle cserekereskedelem. Emellett bizonyított tény, hogy kevesebb számban, de vidékünkön is működtek fazekasok. Tóth a budapesti Néprajzi Múzeumban rábukkant egy szaktérképre, amely szerint a 1900-as évek elején Székelyhídon is voltak fazekasok. Tudomása szerint a környéken rajta kívül Albison egy fiatal pár űzi még a mesterséget. Tervei szerint fokozatosan bővíteni szeretné vállalkozását, munkahelyeket teremtve ezáltal.
A fazekas termékek egyre keresettebbek, főként a rendszerváltás óta pörgött fel irántuk az igény. Bár a nagyipari termelés alacsony árral igyekszik letörni a kézi fazekasságot, az egyedi termékek mégis reneszánszukat élik. Tóth Tibor bizakodása példaértékű, de életszemlélete talán még inkább kívánni való.