Összefognak, akár egy nagy család

Érsemjén, Újsemjén, Barantó és Érkenéz lelkipásztori teendőit 2011 óta CSÁKI ANDREA MÁRTA látja el. Szatmári gyökerű, mivel Szatmárnémetiben született, ahonnan egyéves korában költöztek el az Érmellékre, Mihályfalvára.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Érmihályfalván nevelkedett Csáki Andrea Márta, ott végezte iskoláit érettségiig, majd a kolozsvári Református Teológián folytatta. Leányként nem volt könnyű bejutni oda, mivel sokkal kevesebb hely volt számukra, mint a fiúknak. Mégis sikerült, ezt ő égi jelként könyvelte el annak bizonyosságaként, hogy helyes döntést hozott. Az öt egyetemi évből egyet, a harmadévet vendégdiákként Szebenben töltötte, de a vizsgákat Kolozsváron kellett letennie. A kispapi időszakban különböző továbbképzéseken vett részt. Két évet Érselénden szolgált, közben 2003-ban férjez ment, és 2004-ben megszületett első gyermekük, Abigél. Férje vajdasági református családból származik, és kántori végzettsége van. Öt év múlva újabb gyermekáldás következett, Áron személyében. A következő szolgálati hely a Nagykárolyi Egyházmegyében, Érkőrös és Pelekeszi volt, valamint az Érkőröshöz tartozó két szórványtelepülés. Itt öt évig szolgáltak, majd 2011-ben meghívást kaptak Érsemjénbe. Elfogadták, és azóta minden tudásukkal az ottani református közösséget szolgálják.

– Meg tudná mondani, mikor érkezett az elhívás a lelkészi hivatásra?
– Igen. Már gyermekéveimben, 12 éves koromban körvonalazódott bennem, hogy lelkipásztor szeretnék lenni. Talán akkor még nem tudtam, mit jelent, miből áll ez a hivatás, de vonzott Isten igéje. Az útkeresés, a belső vívódás gondjaiban mindig Istennél találtam békét és menedéket. Teljesen világos volt számomra, hogy egész életemben Őt kell szolgálnom. Elhatározásomra megkaptam a „hitelesítő pecsétet” a sikeres felvételivel. Ebben a szüleim is támogattak, akik hívő, templomba járó reformátusok voltak.
– Melyik felekezet hívei vannak többségben Semjénben, illetve mekkora a református közösség?
– Mi reformátusok vagyunk a legtöbben. A hozzánk tartozó szórvánnyal együtt 1095 lelket számlálunk. Barantón a római katolikus templomban tartjuk az istentiszteleteket, Újsemjénben viszont mi adunk lehetőséget katolikus testvéreinknek a szentmisék megtartására. Hála Istennek, az ökumené jegyében nagyon jól megegyezünk. Örömmel tapasztaltam, hogy idekerülésünk óta lényegesen nőtt az egyházfenntartók száma, mára meghaladja a 700 főt. Semjénben minden vasárnap két istentiszteletet tartunk, ezenkívül a bűnbánati alkalmakkor hétköznapokon is. Barantón havonta egyszer, Újsemjénben kétszer, illetve tavaly nyár óta Érkenézben is elkezdtük az istentiszteleteket havi egy alkalommal. Utóbbi helyen baptista testvéreink fogadtak be imaházukba. Sajnos, mi is folyamatosan apadunk. Kevés a fiatal.
– Van-e valami „csodafegyver”, amivel meg lehet fogni a fiatalokat?
– Biztosan van rá módszer. Mi folyamatosan keressük, talán meg is találtuk. Eddigi tapasztalataink szerint a zenével, a kórusba való behívással és a kirándulásokkal lehet leginkább hatni rájuk. Bizonyos alkalmakkor a fiatalok furulyával és gitárkíséretes énekekkel szolgálnak a gyülekezetben, de még így is aránylag kevesen keresik a templom közelségét. Sajnos a fiatalság jelentős része „kikonfirmál”. Ezért, úgy gondolom, valamennyire a szülők is felelősek, hiszen nem várható el, hogy a gyermeket csak a tanárok és lelkészek neveljék, s mi sokkal kevesebb időt is töltünk velük. Hála Istennek, vannak olyan fiatalok, akik gyakorolják hitüket, és remélem, hosszú távon a többiek is őket fogják követni. Az elmúlt tanévtől az iskolai vallásoktatás is reám hárult, és nagy szeretettel végeztem. Úgy érzem, ez jó alkalom volt arra, hogy közelebb kerüljek a gyermekekhez.
– Mit sikerült megvalósítaniuk az itt töltött bő három év alatt?
– Folyamatban van a templom és a gyülekezeti ház korszerűsítése. A templomban kicseréltük a nyílászárókat, és korszerűsítettük a fűtést. Ez sokat segített a gyülekezeti életen, hiszen kellemesebb körülmények között hallgathatják a hívek az Igét. Szerintem ez mérföldkő volt. Nem kell fagyoskodni, könnyebb odafigyelni a lényeges dolgokra. Felújítottuk a műemlék orgonát, melynek tavaly volt a szentelési ünnepsége. A gyülekezeti házon sikerült kicserélni a nyílászárókat és a teljes tetőszerkezetet oly módon, hogy később lehetséges legyen a tetőtér beépítése. A költségek nagyobbik felét a helyi önkormányzat adta, a megyei tanács és az önrészünk egészítette ki. Lelki téren is van eredményünk, mivel sikerült összetoborozni egy 25-30 fős, több szólamban éneklő kórust. Korban és nemben egyaránt vegyes, gyermektől nagyszülőig minden korosztály megtalálható benne. Van olyan család, melyet három generáció képvisel a kórusban. A tagok napról napra fejlődnek, és sikerélményekkel gazdagodnak. Külön öröm, hogy igen sok közöttük a fiatal.
– Mit szeretnének elérni a közeljövőben?
– Szeretnénk befejezni a gyülekezeti ház teljes felújítását. Lelki téren a gyülekezet lelki életre sarkallása, ébresztése a cél. Szeretnénk megfogni a legfiatalabb generációt. Ezért alakítottunk egy vallásórás kórust. Hála Istennek, van rá érdeklődés. A nyáron gyülekezeti zenehetet rendezünk, ahol furulyázni, énekelni és gitározni tanítjuk a fiatalokat. Megtartjuk a vakációs bibliahetet, és egyházi táborokba küldjük a gyerekeket. Ezeken keresztül építjük a kapcsolatot Isten és a gyerekek között. Tovább fejlesztjük az együttműködést testvérgyülekezetünkkel, a magyarországi Bagaméri Református Egyházközséggel. A legfőbb cél azonban az, hogy híveinket lelkileg az Isten felé vezessük. Ez nem mindig könnyű, nagy kihívást jelent ez a feladat.
– Szeretnek ebben a közösségben szolgálni?
– A gyülekezet meleg szeretettel fogadott bennünket, és azóta is nap mint nap tapasztaljuk a szeretetüket. Mára sikerült sokakkal megismerkednem a rendszeres családlátogatásokon. A gyülekezet templomba járó része igyekszik érdemben hozzájárulni a gyülekezeti élethez. A presbitériumra és a nőszövetségre bármikor számíthatunk, de elmondhatom, hogy valamilyen szinten mindenki hozzáteszi munkánkhoz a magáét. Összefogunk, akár egy nagy család.