Biharvajda hétköznapjai – Méltóságát nevében is hordja

Ha valaki autóval utazik a Nagyvárad–Szatmárnémeti országúton, amint átkel a Berettyó hídján, már látja a falu egyik magas pontján épült református templomot. Biharvajda nevét a krónikák 1285-ben említik először, de temploma valószínűleg már a XII. században állt, bizonyíthatóan a tatárjárás előtt épült, ezért feltételezhető, hogy Vajda már akkor lakott település volt.

Biharvajda a XIV. században püspöki birtok volt. 1475-ben a korabeli oklevelekben Wojwoda néven említik. Az 1800-as évek elején a Dobozy család birtokolta, s Beck Henriknek volt itt nagyobb birtoka és két úrilaka, amelyeket még a Dobozyak építettek. Az 1886-os népszámlálás adatai szerint a településnek 708 lakosa volt, közülük 647 református magyar, 34 román. Az 1992-es népszámlálás 598 lakos talált a faluban, közülük 595 volt magyar. A legutóbbi, 2011-es felméréskor Biharvajdának 478 lakosa volt, ebből 469 magyar, 5 román, 4 roma. Felekezeti megoszlás szerint: 456 református, 12 római katolikus, 5 baptista, 1 görög katolikus, 2 ortodox és 2 Jehova tanúja. A falu közigazgatásilag Biharfélegyházához tartozik.
A kora délelőtti órákban érkeztem Vajdára, Félegyházáról Kerecsenyi Imre alpolgármester kísért el. Kellemesen hat a látogatóra, hogy amint kocsival bejártunk szinte minden utcát, csak aszfaltozott utakon közlekedtünk. A település dombra épült, s áthalad rajta a Biharfélegyházát Hegyközszentimrével összekötő országút, melyet nemrég teljesen felújítottak. Mivel szerettem volna hitelesen megismerni az ottaniak életét, hétköznapjait, több helybeli lakossal is szót váltottam.

Évszázados templomfalak
Kondor Endre református lelkipásztor, aki 2007 óta szolgál Vajdán, a református templomba invitál, mivel a parókia felújítás alatt áll. Évek óta nem jártam a vajdai templomban. Miután 1999 karácsonyán a tűz martalékává vált, többször is írtam a felújításról, a négy fal között tartott istentiszteletekről. Mára már nem látszanak a pusztítás nyomai. Érdekes adalék: a templom leégése előtt senki sem tudta, milyen régi az épület. A felújításkor régészeti feltárást végeztek, s ekkor kerültek elő a középkori alapok. A jelenlegi istenházát a XIX. században építették, akkoriban lebontották a középkori falrészeket. A torony a legfiatalabb épületrész, de van egy 800 éves ajtaja – mondja s mutatja is Kondor Endre lelkész. A szószék sem a szokványos módon lett kialakítva, a régi templom formájához illeszkedik.
A reformáció hamar eljutott Vajdára. „Van egy 1590-ből származó míves úrvacsorai kelyhünk, ami 1993 óta a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban van kiállítva. Sajnáljuk ugyan, hogy nem használhatjuk, de örülünk annak, hogy így több ember is megismerheti” – mondja a tiszteletes.
Az egyházközség fenntartásához a reformátusok mintegy 70 százaléka járul hozzá. Az istentiszteleten való részvétel elfogadható, mintegy 15 százaléka a híveknek rendszeresen jelen van, ez jobb, mint az átlag, de korántsem elég – teszi hozzá a lelkipásztor. „Konfirmáció eddig minden évben volt, csak jövőre nem lesz, akikkel most kezdünk szeptemberben felkészülni, azok 2016-ban konfirmálnak. Keresztelő átlagban 3-4 van évente, sajnos tavaly nem volt egy sem, esküvő egy-kettő szokott lenni, temetés 8-10. Vakációs bibliahét volt a nyáron 52 gyerek részvételével, ennyien nincsenek Vajdán, de részt vettek az itteni rokonaiknál nyaraló gyerekek is.
A református egyházközség szociális konyhát is működtet, több helybeli idős személynek, a félegyházi napközinek és a hivatal alkalmazottainak főznek ebédet hétfőtől péntekig. „Ez átlagban napi 25 adag ételt jelent, néha többet is. A kisnyugdíjasok 60-65 százalékát fizetik az ennivaló értékének, a többit támogatásból gazdálkodjuk ki. Nálunk egy kétfogásos ebéd még mindig csak 8 lej, ilyen olcsón ma már szinte sehol nem tudnak főzni. Az ételért a vajdaiak eljönnek, Biharfélegyházára kivisszük az ottani megrendelőknek”– tájékoztatott Barcsa János gondnok, helyi tanácsos, akit éppen főzés közben találtunk.

Aszfaltozás, aratás
Kiss Józsefet, a biharfélegyházi helyi tanács tagját, a község egykori polgármesterét régi ismerősként üdvözlöm, s arra kérem, beszélgessünk a falu mindennapi életéről. „Kivesszük részünket minden társadalmi munkából, mert tudjuk, hogy a település érdekében tesszük. Az elmúlt időben Nagy Zoltán tanácsos kollégámmal együtt a helybeliekkel lebetonoztuk az új sort, mivel oda már nem jutott aszfaltréteg a projektből, most már ott is kitűnő az út minősége. Büszkék vagyunk arra, hogy a falu szinte összes utcája le van aszfaltozva. Elégedett vagyok nemcsak a falu népének a hozzáállásával, de a község vezetőivel is, sokat tettek a közösségért” – összegez beszélgetőtársam.
Nagy Zoltán vállalkozó családjának háza előtt virág mindenütt, ragyogó tisztaság, rend uralkodik a portán. Családi mezőgazdasági vállalkozásuk van, édesapja, id. Nagy Zoltán a térségben elismert agrárszakember. A vállalkozásnak a családtagokon kívül két fizetett mezőgépész alkalmazottja van. 210 hektáron gazdálkodnak, ebből mintegy 50 a család tulajdona, a többit helybeliektől bérlik. „A gépparkunk megfelelő a munkálatok elvégzéshez. Még meg tudnánk művelni további 200 hektárnyi területet, de már nincs honnan földet bérelni” – mondja.
Vannak még agrárvállalkozások a faluban, igaz, egy csődöt mondott, a területeit egy másik cég vette át, mintegy 230 hektárt, így most idegen gazdák is dolgozzák a vajdai földet. Az idei búzatermés betakarításával végeztek, 105 hektáron vetettek kalászost, hektáronként 4,4 tonnát takarítottak be. „Még nem szabad értékesíteni a búzát, hiszen nincs ára, 60 banit adnak kilójáért, ezért egyelőre a teljes termést tároljuk” – árulja el Nagy Zoltán. Arra panaszkodik, hogy a termények eladása nehézkes, a felvásárló cégek nem fizetnek eleget, ráadásul a műtrágya ára mindig nő, így nehéz nyereséggel dolgozni. „Hiába termesztünk többet, ilyen körülmények között nem lehet nyereségesen gazdálkodni. Az utóbbi évek szárazsága is nehezítette a dolgunkat, ha volt is valamennyi eső az utóbbi időben, nem volt elegendő” – vélekedik a fiatal vállalkozó.

Összevont osztály vagy ingázás
Kelemen Zoltán polgármesterrel még korábban, a félegyházi hivatalban váltottunk néhány szót. Elmondta, hogy amióta leváltak Bihardiószegről, s egy új község alakult Biharvajda és Mihai Bravu részvételével, komoly változások történtek. Ennek bizonyítására nem kell más, mint végigmenni a Félegyházához tartozó települések utcáin, szinte mind le van aszfaltozva, szennyvízelvezető csatornák vannak kialakítva, az ivóvízhálózat teljesen behálózza a falvakat.
„Az utóbbi tíz év sok változást hozott a község életében, ez Biharvajdára is érvényes. Új iskoláink, új óvodáink vannak, felújított vagy teljesen új középületeink, kultúrházaink. Biharvajdán új fúrott kút van, a régi is működik, de az újjal az ivóvízellátás biztosítva van a nap 24 órájában. A csatornahálózat teljes mértékben ki van építve minden településen – így Vajdán is –, a derítőállomás következik még. Ez azt is jelenti, hogy a települések össze vannak kötve, minden háztartásban leálló aknát sikerült kiépíteni. A hálózatba majd akkor lesznek bekötve, amikor a derítőállomás is felépül.”
Biharvajdán óvodai és elemi iskolai oktatás működik, valamint előkészítő osztály. Összevont osztályban tanulnak az előkészítősöktől a IV.-esekig, mert kevés a gyermek. Mivel sikerült megoldani, hogy az V–VIII. osztályosokat utaztassák mindennap Vajdáról Félegyházára, vannak szülők, akik már az elemi osztályokba is így járatják a gyerekeiket.
Arról is beszélt Kelemen Zoltán, hogy Biharvajda lakosainak nagy része elöregedett. Nagyon sok az üres porta, mely eladásra vár, s az új vásárlók miatt változnak az etnikai arányok. Közel van Várad, az utak minősége kitűnő, a házak olcsók. „Szerintem hamarabb beérünk mi innen Váradra, mint az ott élők a Szőlős negyedből a Rogériusz negyedbe” – jegyzi meg a polgármester. Minden, ami a civilizált élethez szükséges, az Biharvajdán megtalálható, ezért is kapósak a házak.
Az ott élők zöme téesznyugdíjas, van egypár fiatal család, ők a gazdálkodást próbálják tovább vinni, de kevesen vannak. Biharvajdán nincs megműveletlen földterület, a gabona mellett szőlővel is foglalkoznak, s a vajdai borok szépen szerepelnek a különböző versenyeken. A fiatalok egy része Nagyváradra ingázik, többnyire saját járművel, mivel Vajdáról nincs közvetlen autóbuszjárat a megyeszékhelyre. Próbálkoztak ezzel, de kevés volt az utas, nem érte meg a vállalkozónak a járatot működtetni. Talán ez a gond is megoldódik: a diószegi busz tesz majd kitérőt Vajdára.

Deák F. József