Magyarórán működik az önfegyelmezés

Mészáros Ilona Szebenben született, Marosvásárhelyen végezte el a Tanárképző Főiskola román–magyar szakát. 1974-ben került Érszőllősre. Megszerette a községet és az ott élő embereket. Három éven át igazgatta is az iskolát. 1989 óta Margittán tanít, az új tanévtől a magyar iskolában oktatja édes anyanyelvünket.

Mi késztette arra, hogy magyar nyelv és irodalom tanárnő legyen?

Már gyerekkoromban kedveltem az irodalmat és a költészetet. Szerettem olvasni, sokat szavaltam iskolai és polgári ünnepségeken. Mindig a humán tantárgyakat kedveltem, a többit szükségből tanultam. A gimnáziumi osztályfőnököm magyar irodalom szakos volt, aki még jobban megszerettette velem ezt a tárgyat. Nagyszerű tanár volt, aki mind a mai napig aktív kulturális életet él. Vetélkedőket, kulturális műsorokat szervez. Szívvel-lélekkel terjeszti a magyar irodalmat és kultúrát.

Miben különbözik a magyar irodalom tantárgyként a többitől?

Az anyanyelv oktatását a diákok nem tekintik tehernek. Lelkük mélyén mindannyian érzik, hogy akkor lesznek egész emberek, ha a magyar nyelvet és irodalmat maradéktalanul megismerik. Érzelmileg is közel kerülnek a tantárgyhoz. Lelkileg az anyanyelv hat a legmélyebben a diákokra. Csengetéskor sokszor mondják: „Nagyon elrepült az idő. Bezzeg más tantárgyak órái nem telnek ilyen hamar.” Meggyőződésem, hogy szeretettel tanulják az anyanyelvet.

Mi a helyzet a sokkal szárazabbnak tartott nyelvtannal?

Anyanyelvünk ismeretének szerves része a nyelvtan. Nélküle csak fél ismerettel rendelkeznénk. Való igaz, hogy a nyelvtanórák kevésbé szórakoztatóak, mint az irodalomórák. Ezért igyekszem játékos, szórakoztató példákkal tanítani. Sok gyakorlás után, előbb–utóbb ráéreznek a helyes kifejezésre. Játék közben tanulunk és ez kevésbé unalmas, mintha csak a száraz szabályokat magoltatnám be, persze az alapvető ismereteket mindenkitől megkövetelem. Saját érdekük, hogy tudják, mivel érettségin számot kell majd adjanak mindarról, aminek alapjait az Általános Iskolában kell letenni.

Az irodalmi ismeretek egyik fő tényezője az olvasás. Eleget olvasnak a mai diákok?

Diákja válogatja. Én úgy látom, a tanulók nagyjából egyharmada rendszeresen olvas, a többiek pedig legalább a házi olvasmányokat. Szerencsére ma már nem kell egy szűk skálán megszabni a kötelező olvasmányokat, így nagyobb szabadságot kap a diák. Hagyni kell, hogy az általa szeretett könyveket is olvassa, akkor is, ha ez nem egyezik az ajánlott irodalommal. Ha egyszer megérzi és megszereti az olvasás „ízét”, akkor el fogja olvasni a kötelezőt is. A házi olvasmány füzetet rendszeresen ellenőrzöm és természetesen kérdéseket is felteszek. Ebből mindig kiderül, ha valami turpisságról van szó. Előfordul, hogy csak a rövidített változatot olvassák el, ami az interneten megtalálható. Ugyanitt sokszor megtalálják a szükséges információkat anélkül, hogy le kellene venni egy könyvet a polcról. Egyszerűbb beütni a címet a keresőbe.

Vásárol a mai diák könyveket?

Kellemes tapasztalataim vannak, sokan rendszeres vásárlói a könyveknek és ifjúsági folyóiratoknak. Még többen lennének, ha nem szólnának közbe az anyagi korlátok. Én magam is évek óta terjesztője vagyok a Corvin kiadónak és látom, van igény a jó könyvre, de nem mindenkinek van rá pénze.

Ön előszeretettel teszi interaktívvá az órákat. Nem megy ez a fegyelem rovására?

Soha nem voltak fegyelmi gondjaim. Magyarórákon jól működik az önfegyelmezés. A tananyag, ha helyesen tálaljuk, leköti a gyerekeket. Hagyni kell, hogy elmondják véleményeiket, meglátásaikat. Nálunk a beszélgetés megbeszélés. Beszélgetünk, de csak az adott témában, a lehetőségek határai között. A diákok úgy érzik, maguk is részt vettek a tananyag leadásában és szívesebben tanulnak a következő órára. Sokszor meglepően jó ötleteik vannak, tanulunk egymástól. Nálam ez működik, de vannak olyan tanárok, akik a vasszigor hívei. Ők is elérik a kívánt eredményt, de én a lazább módszert kedvelem. Sokszor nem akarnak kimenni szünetre, mivel „van még egy kis megbeszélnivaló.” A tananyagon kívül szívesen megbeszélek egyéb dolgot is diákjaimmal, ha hozzám fordulnak. Lehet, szerencsés helyzetben vagyok, mivel koromnál fogva anyjuk is lehetnék. Megkapom és meg is adom a tiszteletet.

Ön sok iskolán kívüli program szervezője. Kérem, beszéljen ezekről.    

Sok a tehetséges gyerek, akiknek szívesen segítek, ha versenyekre készülnek. Nagyon jó szavalóink, mesemondóink és tanulmányi versenyzőink vannak. Szinte minden évben vannak megyei, országos, sőt nemzetközi sikereink is. A Horváth János Társasággal karöltve tanulmányi kirándulásokat, szavalóversenyeket szervezünk és szorgalmazzuk a színházba járást, mely szintén kultúránk szerves része.

Van olyan diákja, aki az anyanyelv oktatását választotta hivatásául?

Három tanítványom van, aki ezt a szép, de néha nehéz pályát választotta és már dolgozik. Jelenleg is van egyetemistám a magyar irodalom szakon. A magyar tanár magyarságtudatot, etikát és szép magyar beszédet is kell tanítson. Diákjaim nem éneklik, nem hadarják és nem rövidítik édes anyanyelvünket, mert megtanulták, hogy úgy szép, ahogy van. Ezért büszke vagyok rájuk.