Örömforrás és közösségi szolgálat

Az idén a neves nagyváradi helytörténész, közíró, Péter I. Zoltán kapta meg a bihari megyeszékhely múlt századeleji arculatának megteremtőiről elnevezett kitüntetést, a Rimanóczy-díjat. A díjátadó ünnepséget október 15-én, szerdán délután tartották meg az egykori Royal (mai nevén Aranyhordó) kávéházban.

Jóbarátok, ismerősök, civil szervezetek képviselői, műemlékvédő szakemberek, közéleti és politikai személyiségek gyűltek össze az egykori Royal kávéházban a díjátadó ünnepség alkalmából. A Rimanóczy család két leszármazottja, „ötödik” Rimanóczy Kálmán és testvére, Rimanóczy Péter is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete két esztendővel ezelőtt alapította meg a Rimanóczy-díjat, amelyet olyan város- és műemlékvédő szakembereknek ítél oda, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárulnak a történelmi belváros képének megőrzéséhez és az építészeti értékek népszerűsítéséhez. Az idén a kiváló helytörténésznek, Péter I. Zoltánnak, a Várad folyóirat és a Biharország havilap A régi Várad címet viselő rovata honlapunkon is rendszeresen közlő szerzőjének ítélték oda e kitüntetést. A díjátadás helyszínére sem esett véletlenül a választás, ugyanis a Rimanóczy szálló Royal kávéháza éppen 114 éve, 1900. október 15-én nyílt meg, akárcsak a Szigligeti Színház.
Az esemény résztvevőit Sárközi Zoltán, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének műemlékvédelemért felelős ügyvezető alelnöke köszöntötte. Néhány meghívottat felkért arra, hogy méltassák Péter I. Zoltán munkásságát. A Rimanóczy família leszármazottai örömüket fejezték ki, hogy itt lehetnek ezen az eseményen, hangsúlyozván: az ifjabb generációknak minden díj közvetít valamit. Ezért is emlékezetes ez a nap. Dukrét Géza nyugalmazott tanár, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság vezetője kifejtette: történelmi örökségünket kötelességünk megismertetni és védeni. A társaság éppen ezért számos könyvet jelentetett már meg e témakörben. Hozzáfűzte: ha valaki megérdemli e kitüntetést, hát Péter I. Zoltán ezer százalékosan kiérdemli azt. Makai Zoltán nyugalmazott mérnök az ipari műemlékek védelméről szólt. Mint mondta, az ipari műemlékek közül sok került az enyészet útjára. Éppen ezért igyekeznek legalább írásban megőrizni ezeknek az emlékét. Jó kis csapat működik e téren. Péter I. Zoltánra is jó hatással volt a csapatszellem.
Biró Rozália szenátor beszélt a helytörténész, közíró alkotómunkájáról, méltatva emberi kvalitásait, szerénységét, tiszteletreméltóságát is. Hangsúlyozta: nem lehet neki eléggé megköszönni mindazt, amit mindmáig papírra vetett, azt, amit tett a közösségért. Hozzáfűzte: a könyvespolcon még van hely az újabb Péter I. Zoltán-féle köteteknek.
Ezután Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke méltatta a helytörténész tevékenységét, majd felolvasta a Sárközi Zoltán által írt laudációt. Elhangzott: „Ha Nagyváradon végigsétálunk a városközpontot övező utcákon, azt érezzük, hogy visszaköszön ránk a történelem, meglegyint minket a századforduló hangulata, az egykor itt trappoló konflik kocsizörgése és az utcai lámpák sejtelmes fényében egy rég letűnt kor örökké élő figuráit véljük felfedezni. Nagyvárad: Ady városa, a holnaposok városa, a Rimanóczyak városa, a kávéházak városa, ezek azok a kulcsaszavak, melyek nélkül szegényebb lenne városunk kultúrtörténeti arculata. (…) Ebbe a majdnem idilli állapotba utaztat el minket köteteivel Péter I. Zoltán, de talán helyesebb kifejezés az, hogy kinyitja szemünket, hogy lássuk meg azt, ami a szemünk előtt van, s ha már látunk, akkor ismerjük is meg a történelmét annak az épületnek, utcának, városnegyednek, mellyel nap mint nap találkozunk, amitől gazdagnak érzi magát a váradi polgár.
Az idén 65 éves Péter I. Zoltán 1970-ben diplomázott mint épületgépészeti tervezőmérnök, de 1998-ban fontosnak találta, hogy műemlékvédelmi szakmérnökké képezze magát, nem feladva a 15 évig tartó újságíróskodást, aminek eredményeként több száz városvédő és műemlékismertető írással tette gazdagabbá az olvasókat.
Közben kötetek sorát adta ki gyors egymásutánban. Ady és a századforduló pillanatképei köszönnek vissza a  példás szakértelemmel megírt lapokról, majd munkák következnek a váradi képeslapokról, helytörténeti tanulmányok, kutatási beszámolók hagyják nyitva a sort, ahonnan már feltüntőben van egy újabb munka, amely (talán nem árulok el titkot) a nagyváradi 4-es honvéd gyalogezred első világháborús történeteit hivatott bemutatni.
Nem mi vagyunk az elsők, akik fontosnak érezték Péter I. Zoltán munkásságát díjjal jutalmazni,  ennek tudható be, hogy 2001 óta birtokosa a Pro Partium díjnak, 2004 óta a Podmaniczky-díjnak, 2005 óta a Magyar Kultúráért díjnak, majd 2010-ben a Román Kulturális Minisztérium találta fontosnak oklevéllel jutalmazni a szerzőt. 29 önálló kötet  és 13 társszerzői munka nem maradhat elimerés nélkül.”
A laudáció elhangzása után nem maradt más hátra, mint az elismerő kitüntetés átadásának mozzanata. A díjat Szabó Ödön adta át Péter I. Zoltánnak. Meglepetésül a Rimanóczy család egy szimbolikus, stilizált babérkoszorúval ajándékozta meg a díjazottat. Péter I. Zoltán elmondta: mindig is nagyraértékelte a Rimanóczyak munkásságát. Hozzáfűzte: számára nagy-nagy öröm, szórakozás, passzió a helytörténettel való foglalatoskodás, a kutakodás, a múltban való barangolás. ’89 előtt is foglalkozott mindezzel, csak hát akkoriban, ugye, nem lehetett ilyesmiket publikálni, könyv meg aztán főleg nem jelenhetett meg a témában. Az, hogy úgy alakult, hogy a közösség elé kerülhettek ezek a munkák, jó dolog, s a szerző számára továbbra is örömforrást jelent a kutatás.
Végül Meleg Vilmos színművész Horváth Imre néhány négysorosával örvendeztette meg a jelenlévőket.