Élesdi találkozások

Az elszármazottak, az egykor konfirmáltak, akik most is ott élnek, mind összegyűltek egy hétvégére Élesden. Magyarok, akik szórványban is őrzik, védik, ápolják identitásukat.

Mindig is szerettem Élesdre járni. Valahogy ott mások az emberek. Nem jobbak, nem rosszabbak, mint a Partium más településein, egyszerűen csak mások. Egy maroknyi magyar, akik mindent megtesznek azért, hogy magyarok is maradjanak. Szórványban az érdekvédelem is többet jelent, mint mondjuk az Érmelléken vagy a Székelyföldön, ahol biztosan magyarul válaszol a boltos. Élesden összetartanak az emberek, vigyáznak arra a kevésre, amit kiharcoltak. Nem fegyverrel, hanem összetartással, sok munkával, türelemmel, megértéssel, a másság elfogadásával.
Az élesdi RMDSZ-szervezet immár öt éve megrendezi a Találkozások hétvégéjét. Az első alkalmakkor még szinte mindenki hazajött a nagyvilágból, hogy rég nem látott rokonait, barátait, ismerőseit lássa, és egy pohár bor mellett elbeszélgessenek. Ma már inkább csak a közelebbi településekről jönnek haza, a rendezvény átalakult amolyan élesdi magyar nappá, amikor a helyi közösség az egész éves fáradtságot egy kis szórakozással próbálja kipihenni. Olyan ez a közösség, mint egyetlen nagy család, és talán ez az oka annak, hogy mindig is szerettem ide járni. Mert úgy éreztem, még engem is maguk közé fogadtak.
Az idei programok között mindenki megtalálhatta a kedvére valót. Pénteken A folyó, ami összeköt címmel rendeztek konferenciát. Négy Körös menti település mutatkozott be a házigazda mellett. Gyomaendrőd és Körösszegapáti, Bánffyhunyad és Köröstarján elöljárói ismertették településük eredményeit, gondjait, az ott lakók életkörülményeit. Létai Zoltán élesdi alpolgármester elmondta, a programot tudatosan állították össze úgy, hogy egy-egy kisváros és egy-egy község képviseltesse magát a határ mindkét oldaláról. Így élünk mi – ez volt a címe annak a kiállításnak, amelyen minden részt vevő település bemutatta saját hagyományait. A gyomaendrődi kolbász nagy sikert aratott, akárcsak az élesdi RMDSZ-elnök saját készítésű bora.
Szombaton a református templomban igehirdetéssel kezdődött a program, majd a testnek is táplálék kell alapon mindenkit a közösségi ház udvarán felállított sátorba vártak ebédre, miközben a színpadon az MM Pódium tagjai, Molnár Júlia és Meleg Attila operettslágerekkel és magyar nótákkal szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Kajántó Judit a református egyházközségnek és a Kajántó Mária Alapítványnak gyűjtött adományokat, pólókat, bögréket, kulcstartókat árusítva. Közben Létai Zoltán és Kajántó Pál igazi házigazdaként tessékelte a vendégeket asztalhoz, akárcsak Dénes István református lelkipásztor. De Ciavoiné Létai Andrea tanítónő is kivette részét a munkából, ő a külföldi vendégeket kísérte. Név szerint megemlíthetném a közösség minden egyes tagját, akik mind régi ismerősként üdvözöltek, asztalukhoz hívtak.
Az ebéd után a Pusztai Farkasok élesdi csapatának íjászbemutatóján tapsolhattunk. Létai Zoltán csapatkapitány ügyesen irányította a kicsiket és a nagyokat, alig volt olyan nyílvessző, amely ne talált volna célba.
Majd ismét a zenéé volt a főszerep, a koncerteken már csak a fiatalabbak maradtak, a többiek pedig vasárnap a konfirmáltak találkozóján sereglettek össze a templomban. 25, 50, 60 éve hitvallást tevők gyűltek össze, hogy – ahogyan Létai Andrea fogalmazott –„újra megtapasztalhassák a minden kegyelem Istenének erejét”.
Jó volt találkozni Élesden ezzel a nagy családdal, jó volt – ha csak rövid ideig is – közéjük tartozni. Példaértékű e közösség összetartozása, együttgondolkodása. Köszönöm nekik.