Százhúsz éves a Kereskedelmi Csarnok

A Nagyvásár tér (ma December 1. park) 10. szám alatti Kereskedelmi Csarnok, az idősebb Rimanóczy Kálmán épített örökségének újabb impozáns épülete ebben az évben lett 120 éves.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A XIX. század utolsó évtizedének elején a vásártérnek akkor még ezt az üres szegletét falusi szekerek lepték el, esős időben sártengerré változtatva a térséget. Szóvá is tették ezt gyakran a bizottsági üléseken a városi tanácsosok, a városi főkapitány és a főorvos támogatását kérve. A megoldást 1894-ben a Garasos híd felé vezető utca sarkán levő telekre épített Kereskedelmi Csarnok jelentette. Ez után sorra épültek az emeletes kereskedőházak a vár irányában.
A Kereskedelmi Csarnok a kereskedők, iparosok és mezőgazdák érdekeinek védelmére alakult még 1869-ben. Többek között célul tűzte ki egy gabonaforgalmi központ létesítését, az ipari forgalom fejlesztését, a kereskedő ifjúság műveltségének és szakképzettségének emelését. Lényegében tőzsdeként működött, állandóan közzétette az általa forgalmazott termékek hivatalos árjegyzékét. Mivel a törvények csak Budapesten engedélyezték tőzsde felállítását, vidéken csak termény- és gabonacsarnokokat lehetett működtetni, a nagyváradi Kereskedelmi Csarnok is egy ilyen termény- és gabonacsarnok volt, amelynek tagjai között a terménykereskedőkön és gazdákon kívül a bankigazgatók, az iparvállalatok vezetői, valamint a kereskedők is ott voltak.
A Kereskedelmi Csarnok székhelye kezdetben a Szent László téri Kováts-féle házban volt. Az 1891-ben megalakult Kereskedelmi Társulattal egyesülve a XIX. század végén már egy megfelelő székház építésén gondolkodtak. A megoldást 1892-ben az a sarki telek jelentette a Nagyvásár téren, amelyet a város adományozott még a Kereskedelmi Társulatnak azzal a kikötéssel, hogy ott kereskedelmi iskolának megfelelő helyiséget építsen. A kivitelezésre kiírt pályázatot id. Rimanóczy Kálmán nyerte el, és 1894-ben fel is építette az emeletes székházat.
A nagyjából trapéz alaprajzú épület zárt udvart fog össze. A legdíszesebb a térre néző főhomlokzata, annak is a kupolával fedett központi része. Ennek emeleti részén található a kitűnő akusztikájú díszterem; ezt gyakran koncertteremként használták jeles előadóművészek felléptekor. Az emeleti irodahelyiségek mellett egyesületek is helyet kaptak, egyebek mellett 1899 őszétől a városi sakk-kör is. A földszintet üzletek sora foglalta el, ezek bérleti díjaikkal a Kereskedelmi Csarnok kasszáját gazdagították.
Az épület Körösre néző homlokzata mögött a Felső Kereskedelmi Iskola kapott helyet. Az iskola alapjait még az 1888–1889-es tanévben tették le a Kapucinus utca sarkán levő Echorelles-féle házban, amikor a XIX. századi épületet egy udvari szárnnyal toldották meg. A Kereskedelmi Csarnok Körösre néző szárnyában 1895-től tanulhattak a jövendő kereskedelmi szakemberek.
A Kereskedelmi Csarnok épületének a Nagyvásár térre néző sarki részét a Lloyd kávéház foglalta el; ünnepélyes megnyitóját 1895. szeptember 14-én tartották. Egy korabeli híradás szerint oly pazar fénnyel volt berendezve, hogy párját vidéken sehol sem lehetett találni. Nagy Endre szerint nappal a velencei zsidók kávéztak, boroztak, kártyáztak, üzleteltek itt. Ugyanő írta: „Nappal sötét, füstös szenzáltanya volt a Lloyd kávéház, de éjszakára pompázva kivilágosodott, mint az alvó Csipkerózsika kastélya. Pláne ha a Nagypiac téren a cirkusz ütötte fel a sátrát. A huszártisztek és a megyei urak nagy kedvelői voltak a lovaknak és még inkább az igazgató lányának, a porond műlovar-primadonnájának, aki esténként nádszál-karcsúra fűződött fekete lovaglóruhában, barna fürtjeire, rózsaszín fülecskéjére mélyen lehúzott cilinder kalapban hajladozva táncoltatta a habos paripáját. (…) Előadás után a cirkusz művészei a Lloyd kávéházba tértek be, és ott ülték körül a nagy családi asztalt. E köré telepedtek le a hódolók valami titkosan megállapított sorrend szerint. Az egyik sarokban volt az újságírók asztala, ahol lapzárta után gyűlt össze a redakció népe. Ide jártak az újságírás úri műkedvelői is és azok a megrögzött bohémek, akiket kóbor hajlamuk polgári társadalmukból az írók és színészek társaságába vonzott.”
Ahogy teltek az évek, a kávéház bérlői egyre gyakrabban váltogatták egymást. Mindegyik valami újat, valami különlegeset akart. 1904-ben például elkezdődtek a mozgófénykép-vetítések is a kávéházban. „A Lloyd kávéház kellemes helyiségében minden este mozgófényképek és ködfátyolkép előadások tartatnak. A legújabb felvételű képek lesznek bemutatva, melyek igen kellemes szórakozást nyújtanak. Naponta két előadás új családi műsorral. Szabad bemenet, előadások kezdete 8 órakor. Kitűnő italokról, hideg buffetről és figyelmes kiszolgálásról gondoskodva szíves pártfogást kér tisztelettel, Kurtág Dezső” – a Nagyváradi Napló 1904. november 19-i híradása szerint.
De nemcsak családi műsorokról gondoskodtak, amit a fenti napilapban 1906 áprilisában megjelent alábbi reklámcikk is igazol: „Villamos színház a Lloyd kávéházban. Megérkeztek az új pikáns képek. Ma pénteken este az új pikáns képek bemutatásával nagy úri estély. Holnap teljesen új családi műsor.”
A vetítések mellett varieté-előadásokat is tartottak. A korabeli sajtó nem fukarkodott a dicsérettel: „A Lloyd kávéházban működő társulat estéről estére általános tetszés mellett tart előadásokat. Szombat este nagy szilveszter estély lesz teljes műsorral. Előadás után katonazene hangverseny lesz humoros darabokból álló műsorral.” (Nagyváradi Friss Újság, 1904. december 31.)
A gazdasági válság 1912-ben keményen érintette a Lloyd kávéházat is, pár hónapig zárva volt. A következő év októberében Freifeld Mór vette át a kávéház irányítását; minden kényelmet, szórakozást igyekezett megadni a legjobb italokkal és ételekkel együtt. Felelevenítette a korábbi sikeres kabaré-előadásokat is, de aztán kitört a világháború, és a századforduló jellegzetes, gondtalan hangulatát már nem lehetett visszavarázsolni, még akkor sem, ha a húszas években a kávéházat újranyitották Bihorul név alatt.