Az orsolyiták Fő utcai temploma 240 éves

Kassáról érkeztek az első Orsolya-rendi apácák Nagyváradra 1771-ben, hogy leánynevelő intézetet vezessenek itt. A zárda mellett a Fő utcára felépített templomukat Szent Anna tiszteletére szentelték fel 1774. október 29-én.

Nagyon is kisvárosias jellege van Nagyvárad Fő utcájának a múlt század legelejéről származó első képeslapunkon. A két szekér látványa, meg a szűk utca köves burkolata is ezt sugallja. Az előtérben látszó sarki épület, a Szent Anna-templom, meg a többi emeletes ház is ezen az oldalon az Úri utca sarki ingatlannal egyetemben mind az Orsolya-rend tulajdona, még akkor is, ha az utóbbit ebben az időben a Bihar Megyei Nemzeti Kaszinó bérelte. A felvétel elkészültekor az épületsor még őrizte zárda jellegét, a földszinten végig kis zsalugáteres ablakok során át jutott fény a mögöttük húzódó folyosóra, akárcsak az emeleten. A templomon túli épületrész, a klauzúra földszintjét 1905-ben üzlethelyiségekké alakították át, felszámolva ezzel a kis ablakok sorát. Ugyanez a sarki zárdarész esetében majd csak 1917-ben következett be.
Az Orsolya-rendet Szentzy István babolcsai apát telepítette Nagyváradra. Ő volt az, aki 1771 márciusában 20 ezer forintot adományozott az Orsolya-apácáknak egy leánynevelő intézet fenntartására, és ugyanakkor nyolcezer forintért házat vett számukra a Fő utcán. Ez volt a későbbi refektórium és a konyha körüli rész. Az első hat apáca 1771-ben érkezett Kassáról, szeptember 13-án ünnepélyes körmenettel kísérték őket a zárdába. Az utcára épített kis fatornyos templomot 1774. október 29-én szentelték fel, ennek 240. évfordulóját ünnepelhetjük ebben a hónapban.
A templomtól északra, a refektóriumhoz épített klauzúra épülete 1773-ból való, akárcsak a templomtól délre levő sarki rész. Szaniszló Ferenc püspök építtette fel 1858-ban a klauzúrához északról csatlakozó, klasszicizáló stílusú zárdarészt. Ekkor nyertek gotizáló kiképzést a már meglévő épületek a Szent Anna-templommal egyetemben. Győrffy László nagyprépost hagyatékából építették meg az Apáca (a későbbi Szilágyi Dezső, ma Moscovei) utcai tizennégy tengelyes részt. Akkoriban a Fő utcai utolsó zárdaépülettől az Úri utca sarkáig egy kőkerítés húzódott, ezt 1888-ban lebontották, hogy felépítsék a sarki telekre a már említett kaszinóépületet.
A továbbiakban is többször alakítgatták, bővítették a zárda épületállományát, leginkább az udvarban. Amikor 1905-ben üzlethelyiségekké alakították a zárda földszinti részét, beépítették a templom melletti zárt kocsibejáratot is, valamint a tőle északra levő kiskaput, amely a máig meglévő – de már használaton kívüli – lépcsőházhoz vezetett. Szerepüket az Apáca utcai nagy- és kiskapu vette át. Az utóbbit 1930-ban kiszélesítették, és gotizáló díszítéssel látták el.
Az első képeslapon közvetlenül a templom mellett jól látható az egykori zárt kocsibejárat, ezt alakították át 1905-ben üzlethelyiséggé. A második képeslapon már ennek az üzletnek, Tátray Gusztáv rövidáru- és kézimunkaüzletének a portáléja látható a fényképezésre összesereglett emberekkel együtt.
A Szent Anna-templom homlokzata 1858-ban kapott gotizáló kiképzést, miközben a templombelső barokk stílusú maradt. A bejárat fölött egy háromszögű márványtábla található az alábbi szöveggel: „AeVI / ternIDeI / CVLtVI, et bea- / tae Annae honorI, sV- / per-IsfaVentIbVs, eXtrVIfeCIt / Stephanvs SzentzI, Abbas BabolChen- / sIs, Cantor et CanonICVs VaraDIensIs.” Jelentése: Az örök Isten imádására és Szent Anna tiszteletére az égiek segítségével állíttatta Szentzy István babolcsai apát, váradi éneklő kanonok.
A kapubejárattól balra, körülbelül egy méterre a járószint fölött a falban egy kis márványtábla arról tudósít, hogy „Ezen vonásig emelkedett a kiáradt Körös vizének magassága 1851. Aug. 13-án.”
Az egyhajós Szent Anna-templom három szakaszra osztott: a bejárat fölötti dongaboltozatú orgonakarzatra, a középrészre és a szentélyre. A középrész csehboltozatán látható a templom egyetlen freskója. A Szent Szűz mennybemenetelét ábrázolja 4 x 3 méter nagyságban. A szentély jobb oldalán levő színes üvegablak a Szent Szűz szeplőtlen fogantatását ábrázolja. Felírása: „In Honoram Immaculatatea Virginis Mariae dicat Joannes Zeley Prespositus et Canonicus 1888.”
A főoltár képén egy ismeretlen festő Szent Annát örökítette meg, míg a három szoborfülkében Szent Borbála (az oltárfelépítmény felső részén), Szent József (jobboldalt), Szent István vértanú (az oltárfelépítmény bal oldali szoborfülkéjében) szobra található.
A mellékoltárok a középrész szentély felőli két sarkában vannak. Felépítményük – a főoltárhoz hasonlóan – fehérre festett aranyos díszítésű. A jobb oldalon levő mellékoltár képe Szent József halálát ábrázolja, míg a bal oldalin az utolsó vacsorát örökítették meg. A templomban egyéb, különösebb művészi érték nélküli kis szobrokat is elhelyeztek. Említésre méltó a templom kifestése is, melyben a barokkra jellemző illuzionisztikus festészet dominál.