Körtvélyestől Dinnyefalváig

Érkörtvélyes neve hallatán a legtöbb embernek már nem a körte, hanem a dinnye jut eszébe. Nemzedékről nemzedékre szálló hagyomány itt ennek az ízletes gyümölcsnek a termesztése, a helyiek szerint zamatát a talaj sajátos összetétele és az éghajlat teszi egyedivé. Egyéb okból is érdemes a településről szót ejteni, hisz a közelmúlt eredményei fejlődési pályára állították Bihar megye legészakibb faluját.

Az évszázadok során hol ide, hol oda lökdösték Érkörtvélyest, közigazgatásilag Szabolcs vármegyéhez is tartozott, majd Szatmár, később Szilágy részeként tartották számon, az 1940-es bécsi döntés után pedig Bihar megyéhez került. Jelenleg községi státusú, a románok lakta Érvasad tartozik hozzá, s több mint 3800 lakosa van. A község önkormányzati döntéshozó testületének összetétele láttatja az etnikai arányokat: a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek hat tanácsosa van, a szociáldemokraták érdekeit négyen képviselik, a liberálisok két mandátumhoz jutottak, míg az Erdélyi Magyar Néppárt egy tanácsosi széket birtokol.
A tanácsosok párthovatartozásukat felülírva a község érdekeit tartják elsődlegesnek, ha vannak is viták, mindig sikerül megegyezésre jutniuk – állítja Nagy István polgármester. Az elöljáró első mandátumát tölti, 2008 óta dolgozik a polgármesteri hivatalban, előtte a vámhivatal alkalmazásában állat-egészségügyi technikusként tevékenykedett. Úgy véli, előző beosztásában kellő rálátása nyílt a közösség gondjaira, ismeri azokat a mechanizmusokat, amelyek segítségével a falu fejlődése beindulhatott.
A statisztikai adatok megbeszélése után falunézőbe indulunk Nagy Istvánnal, hogy lássuk is a fejlődés jeleit. A községháza előtti tér megszépült, a szemközt lévő, Petőfi Sándor nevét viselő kultúrotthon felújításával egyidejűleg a vele szomszédos, reformátusok birtokolta ingatlanok is új köntöst öltöttek magukra. A sáncok mente gondozott, tujafenyők szegélyezik az utat. Teljes tatarozás után a kultúrotthon átadási ünnepségére az idei falunap alkalmából került sor. Bármennyire is akartam kötözködő kedvemben lenni, nem találtam semmi kifogásolnivalót, a végzett munka igényességről, praktikusságról tanúskodik, amit jól átgondolt tervezés előzött meg. A gázfűtés mellett légkondicionáló berendezés fokozza a kultúrház kényelmét.
A polgármester nem titkolt szándéka minden területen olyan körülményeket teremteni, hogy Körtvélyesről ne vágyakozzanak el a fiatalok, sőt, akik elmentek, azok is visszatérjenek. Ezt a szándékot szolgálja az aszfaltozási program is, melynek keretében több mint 11 kilométernyi utat újítanak fel. Két éven belül elkészül a Körtvélyest Érmihályfalvával és a magyarországi Penészlekkel összekötő út is, amely mindkét országban a nemzetközi úthoz fog csatlakozni, teljes hossza pedig eléri a 37 kilométert. Nagy István abban bízik, hogy miután Románia bekerül a schengeni övezetbe, a helyi gazdák terményeinek értékesítését fogja majd megkönnyíteni a Magyarországra nyíló út.
Egy másik gyönyörű, impozáns épület láttán az embernek az a benyomása támad, hogy e tekintetben a bőség zavarával küzdenek Körtvélyesen. A háromszintes – alagsor, földszint, emelet – komplexum építését 2008-ban kezdték el részben önerőből, részben a megyei tanács támogatásával. Az 1,7 millió lejes beruházás igazi dísze lett a falunak, a bejárat előtti figurális térkőkirakás igényességet mutat. Az alagsorban lakodalmak, mulatságok megtartására alkalmas terem kapott helyet, a földszintre és az emeletre a polgármesteri hivatalt, valamint a községi könyvtárat költöztetik majd. Ottjártunkkor épp lakodalom után vannak, a kultúrfelelős, Erdei Edit a mulatságra kikölcsönzött poharakat, edényeket veszi számba. Ő látja el a könyvtárosi teendőket is. A téka 13 000 kötettel büszkélkedik, valamint hűséges olvasókkal, hisz évente több ezerre tehető a kikölcsönzött könyvek száma.
Egy sikeres pályázat egyik szegmense a már felépült, bebútorozásra váró iskolai napközi (after school), a gyerekek délutáni foglalkoztatására. Az épületet az óvoda mögött emelték, nem véletlenül, mert a polgármester azt tervezi, hogy az amúgy is túl nagy kisdedóvó kihasználatlan szárnyában idős emberek számára egyfajta klubot, melegedőt hoz létre. Így az idős embereknek a napközis gyerekekkel egy időben akár ebédet is adhatnak.
Falujárásunk közepette régi ismerőssel parolázunk; Tóth Imre nyugalmazott tanár, iskolaigazgató megbecsült tagja a közösségnek. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, lelkes munkával falumúzeumot hozott létre, s feleségével, Tünde asszonnyal istápolják szeretettel, szeretetből.
Az átkosban, ha valami működött, az a vidéki amatőr sportélet volt. Ezen belül is a futball. Alig akadt település, ahol ne rúgták volna vasárnap délutánonként a bőrt. A termelőszövetkezetek megszűnése után, szponzor híján, sorra megszűntek a csapatok, a pályák gazdátlanul maradva helyi kiskirályok birkalegelőivé degradálódtak. Szerencsére az utóbbi időben egyre több faluban éledezőben van a sportélet, közéjük sorakozik fel most Érkörtvélyes is. Bár kiforrott csapatuk még nincs, de lelátóval, öltözővel, zuhanyzóval ellátott, megvilágított sportpályájuk igen. A 700 ezer lejért rendbe tett focipályát egy újabb kispálya létrehozása követi majd, ahol az atletizálni vágyók számára is adott lesz a tér. A Sárgödör néven ismert falurészen valósul meg a beruházás, 43 ezer euróból.
A sportot kedvelők mellett a táncos lábúakra is gondoltak, teret adva a műfaji többszínűségnek. A modern tánc megszállottjai mellett a népi tánchagyományok őrzői is megmutathatják tehetségüket. Utóbbiakat immár két éve Sütő Szabolcs és felesége, Judit oktatja. A tánccsoportoknak a fellépésekre való utaztatását az önkormányzat állja, a soron következő szüreti bál bevételéből pedig a fellépőruhák vásárlásába pótolnak be.
A polgármester a hiányosságokra is kitér: nagy szükségük lenne egy sportteremre, hiszen hatszáznál több iskolás és óvodás gyerek egészséges testmozgásához hiányzik. Továbbá állami bérlakásokat kellene építeni, hogy a fiatalokat még inkább az otthon maradásra ösztönözzék.
Jelentős számú a község roma lakossága. Beilleszkedésüket nagyban elősegíti a két kolónián létrejött baptista gyülekezet. Azóta törvénytisztelőbbé váltak, rendezettebb a környezetük, munkát vállalnak, ami derűlátásra ad okot az elöljáró szerint.
Az infrastruktúra fejlődése mellett a sokat hangoztatott agroturizmus felé is kacsingatnak. A két tavat koncesszióba adta az önkormányzat, s a bérlő haltelepítés, környezetrendezés után nemcsak a horgászokat fogadja majd, hanem a kellemes környezetben pihenni vágyókat is.
Akik nem gazdálkodnak, azok a környező városok gyáraiban találnak munkát, s a faluban is működik egy hatvan főt foglalkoztató cég. A lakosság zöme valamilyen szinten érintett a gazdálkodásban, ezen belül pedig a dinnyetermesztésben. Ezért is kérjük a polgármestert, ajánljon be az egyik sikeres gazdálkodóhoz egy kis beszélgetésre.

Zih István Sándor ősi dinnyetermesztő família sarja. Régebben kereskedelmi dolgozóként kereste a mindennapit, de már bő másfél évtizede a semmi bér helyett inkább a maga ura lett. Bár nem könnyű manapság a földből élőnek, mégsem bánta meg a váltást. 12 hektáron gabonát termel, „unaloműzőként” még ott van másfél hektár dinnye és zöldségek. A fajtakiválasztásnál ügyel arra, hogy szezonkezdettől szezonvégig legyen piacra szállítható gyümölcs. Az idei időjárás nem kedvezett a dinnyének, hektáronként 15-20 tonna termett, alig fele a gazdák által remélt mennyiségnek. Éppen ezért foglalkoznak zöldségtermesztéssel is. Szerencsére a paradicsom jól hozott a konyhára – mondja Zih István Sándor. Az udvaron teli ládákban egyforma nagyságú paradicsomok várják a viszonteladó érkezését, aki alig a felét kínálja a piaci árnak. A gazdának segítsége is akad felesége, Erika személyében, s a lassan legénnyé cseperedő Attila fiuk szintén érti már a munka menetét.
Lassan délutánba zuhan az idő, a gyári munkásokkal sorra érkeznek az autóbuszok. A település határán téglafalszerű helységnévtábla jelzi, hogy merre járunk. Érkörtvélyes mai és régi megnevezéseit ízlelgetem, forgatom számban a hangok zamatát. Erősödik bennem az érzés: ha rajtam múlna, holnaptól Dinnyefalvára jönne az érkező.