Szentjobbon mindig nyitva a templomajtó

István király jobbjának őrző faluja, Szentjobb, az ereklyementő Mercurius apátnak köszönheti nevét, mint ahogyan a szőlő- és bortermelő vidékké emelkedését a korabeli szerzeteseknek, akik megtanították a helybelieket erre a mesterségre.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A forradalom utáni negyedszázadban tovább erősödött a Szentjobb múltjára való visszautalás, immár a szentté avatott államalapító király szobra is hangsúlyozza a katolikus jelenlétet. De mindez mintha még inkább fokozná a makacs kálvinista ragaszkodást, hisz a királyt látott falu maroknyi reformátussága hűséges hitéhez, ezer szállal kötődik egyházához. Itt a templomba járók száma is fölötte van az érmelléki átlagnak, a mintegy százhúsz egyházfenntartói járulékot fizető negyven-ötven százaléka vesz részt a vasárnap délelőtti istentiszteleteken – ismerteti a statisztikát Fábián Tibor lelkipásztor, aki október elsejétől szolgál a valamikor erdő rejtette faluban.
Még látszik a frissen költözöttekre jellemző pillanatnyi bizonytalanság, hogyan is rendezzék be a lakást, a függöny passzoljon szőnyeghez, bútorhoz, aztán az egésznek sugallnia kell a laktér funkcionalitását. Ebben a nem feltétlenül férfi affinitást igénylő feladatban segít a feleség, dr. Szolár Éva, aki a Debreceni Egyetem oktatáskutatója, oktatója. A hivatali szobákhoz nem nyúlnak, legalábbis egyelőre, a lelkipásztor tiszteletben tartja a megörökölt szokásrendet. Egyelőre ismerkedik a helyiekkel, a neveket igyekszik az arcokhoz társítva memorizálni. Mondhatnánk, hogy könnyű neki szót értenie velük, jól ismeri a vidékiek minden gesztusának, mozdulatának, tekintetének, a kimondott vagy ki nem mondott félszavaknak a jelentését, üzenethordozását, hisz ő maga is falun, Fugyivásárhelyen született, nevelkedett. Ahogyan magáról mondja, nem az a fajta pap, aki a parókián belelép a gereblyébe.
Fábián Tibort szerte az egyházkerületben jól ismerik, de nem elsősorban lelkipásztori mivoltában, sokkal inkább újságírói munkája révén. Így egyfajta „hóhérakasztásnak” is tekinthető e vele készült beszélgetés. Már zsenge gyermekkorában érdekelte az írott szó, a helyi postástól gyakorta elkuncsorálta az aznapi újságot. A sok semmitmondó politikai cikk között mindig megtalálta azokat az apró kis írásokat, amelyek megragadták. Később maga is kézbe vette a pennát, napilapok közölgették írásait. Szülőfalujának lelkipásztora megérezhetett valamit abból a titokból, ami később elhívássá érett benne a lelkészi pálya iránt, hisz konfirmálása után megkérdezte, hogy nem szeretne-e lelkipásztor lenni. Akkor még határozott nem volt a válasz. De később egy olyan, majdnem tragikus eseményt élt át, amely révén Isten megérintette a lelkét, és onnantól tudta, hogy nem csak az újságírás adatott számára; a legnagyobb hatalom szolgálatára vágyakozott.
Hosszú volt az út Makótól Jeruzsálemig; amíg tudatosult benne mindez, addig mozgalmas és sokoldalú sajtós tapasztalatot szerzett. Különböző erdélyi lapoknak tudósított, nyolc éven keresztül az Erdélyi Napló főmunkatársaként jegyezték, majd a Reggeli Újságnál töltött be hasonló státust. Eközben rádiózott is, éveken át a Sláger Rádiót tudósította erdélyi hírekről, eseményekről. A baloldaliként számon tartott budapesti Klubrádiónál is megfordult. Nagyra értékeli, hogy ottani kollégái a szakmai kvalitások mögé sorolták politikai elkötelezettségüket. Rádiós múltjának csúcspontjaként a kolozsvári Agnus Rádiónál eltöltött éveket említi Fábián Tibor. Ott főszerkesztő-helyettesként és főszerkesztőként is osztotta a szót. Utóbbi munkásságának elismeréseként 2005-ben az Agnus Rádió hűségdíjasa lett.
Pennahegyezés közben tanulmányokat is folytatott, 1998-ban a miskolci Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézet végzős hallgatójaként vallástanári diplomát szerzett. A Királyhágómelléki Református Egyházkerültnél nyert alkalmazást, a Sajtó és Kiadói Ügyosztály irodavezetője lett. 2004-ben a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban újságírást tanult, négy évvel később befejezte az időközben elkezdett teológiai tanulmányait. 2007-ben felkérik az egyházkerületi lap, a Harangszó főszerkesztésére, ebbéli beosztását ez év januárjáig töltötte be. Ez idő tájt börtönlelkészi feladatokat is ellátott, illetve segédlelkészként több egyházközségben is megfordul. A Harangszótól való megválása után nyílt lehetősége arra, hogy egy gyülekezet pásztorlásának minden szépségét és nyűgét magára vállalja. Ezért is fogadta örömmel a szentjobbiak meghívását. Kérdésünkre, hogy hogyan fér meg az újságírás és a lelkészi hivatás, Fábián úgy véli, e kettősség kiegészíti egymást, életében ez a Harangszónál való ténykedése idején teljesedett ki. Mostantól a lelkészi hivatás lesz a domináns, de ettől még nem hagyja abba az írást. Jelenleg négy sajtóorgánumnak küld írásokat, és talán még regényírásba is belefog – avat be terveibe a lelkipásztor.
A tiszteletes hálás az őt megelőző szentjobbi szolgatársainak, hisz anyagiakban rendezett gyülekezetet hagytak örökül. Abban a korban, amikor tombolt az egyházellenes kommunizmus, önerőből sikerült felépíteniük az emeletes parókiát. Gellért Gyula volt a parókus lelkész akkoriban Szentjobbon. Rákosi Jenő későbbi lelkipásztor pedig földvásárlásba fogott; a hatvanhektáros birtok biztos jövedelmi forrást jelent. Érdekes, hogy mindkét lelkipásztor később az Érmelléki Egyházmegye esperese lett.
Holland gyülekezeti kapcsolat révén érkezett támogatásból a gyülekezeti házuk is megszépült. Emellett még egy további ingatlan van a tulajdonukban, az orvosi rendelőként funkcionál. A templomba is benézünk. Szépen gondozott az istenháza, csakúgy az egész parkosított terület, térkövezett járda vezet át rajta az imádkozás helyszínéig. Viszont a salétrom, ahogyan szerte az alacsonyan fekvő Érmelléken, marja, porlasztja a falakat.
Meglepetésemre a templomajtó nincs kulcsra zárva, mint ahogyan reformátusoknál szokás. Ez egy helyi hagyomány, magyarázza a tiszteletes, és ő ezen nem is akar változtatni. Ő hithintő szolgálatra vállalkozott.