Imádsággal és énekkel dicséri Istent

MIHÁLY BALÁZS plébános három érmelléki település – Érkeserű, Értarcsa és Éradony – római katolikus közösségének lelki gondozását végzi. A plébániai hivatal Keserűben van, bár a legtöbb katolikust Adonyban tartják számon. Ettől azonban egyik településen sem kerülnek hátrányba a hívek.

Mihály Balázs 1980-ban a Székelyföldön, Szentegyházán látta meg a napvilágot egy hattagú család elsőszülöttjeként. Szülőfalujában végezte el az általános iskolát, tanulmányait a gyulafehérvári Katolikus Szemináriumi Líceumban folytatta. Ott tanult meg orgonán játszani, s ennek mind a mai napig nagy hasznát veszi. 1998-ban sikeresen felvételizett a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára. A pasztorális év első felét Marosvásárhelyen, majd a másodikat Déván, Böjte Csaba atya mellett töltötte. A vakációkban kántorkodott, hogy besegítsen szüleinek a tanulmányai finanszírozásába. Példaképének elsősorban a mélyen vallásos lelkületű édesapját tekinti. A teológia utolsó évét Egerben végezte el, majd 2006-ban Szent Péter napján szentelte pappá Tempfli József akkori nagyváradi megyés püspök. Kuriózum, hogy nem a váradi székesegyházban, hanem Mihály Balázs szülőfalujában, Szentegyházán történt ez. Óriási ünnepség volt, mivel abban a templomban akkor volt első alkalommal papszentelés.
Első szolgálati helye a nagyváradi Barátok temploma volt, ahol segédlelkészi szolgálatot végzett. Ezután fél évig Tasnádon hirdette az igét, majd külföldi szolgálat következett. Svájcban Baselben és Zürichben, Franciaországban pedig az elzászi Waldighofenben szolgálta az ottani magyar katolikus közösségeket. Hazatérése után, 2008 februárjában a püspök Érkeserűbe helyezte, ahol mind a mai napig szolgál.

– Milyen érzés volt a nyugati, fejlett világból hazatérni az itthoni valóságba? Sikerült a Partiumban otthonra találnia?
– Sajnos lehangoló volt az első látvány, hiszen egy lerobbant templomot és plébániát találtam. Bízva Isten segítségében, a hívek szeretetében és adakozó kedvében, hozzáláttunk a felújításokhoz. Azóta nagyon sok munkát elvégeztünk, nem feledkezve meg a lelki építkezésről sem. Bár hiányoznak a székelyföldi hegyek, az otthoni levegő, mégis otthonra találtam Érkeserűben, Éradonyban és Tarcsán, a hívek szeretetével körülvéve. Úgy érzem, megtaláltam velük a közös hangot. Szerintem egy pap életében az imaélet mellett az a legfontosabb, hogy legyen emberszerető, közvetlen, becsülje, tisztelje és tudja megszólítani az embereket. Ne fölöttük, hanem közöttük legyen, akkor elfogadják őt, és lelkileg megnyílnak előtte. Mivel ezekben a falvakban nincs kántor, én látom el a kántori feladatokat is. Ezért egy elektromos orgonát az oltár elé állítottam. Hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy imádsággal és énekkel egyaránt dicsérni tudom Őt. Nagyobb ünnepeken sokszor kérnek fel paptestvéreim a kántorizálásra olyan településeken, ahol szintén nincs kántor. Ha tehetem, eleget teszek a kérésnek.
– Mit sikerült megvalósítania ittléte alatt? Honnan kaptak támogatást?
– Mint már említettem, idejövetelemkor elhanyagolt plébániát találtam. Nem csüggedtem el, hanem a híveim és szüleim biztatására hozzáláttunk a felújításokhoz. 2009-ben kívül-belül tataroztuk a plébániát, azután 2013-ig teljesen renováltuk a templomot is. Ez magában foglalja a tetőcserét, a nyílászárók, a padlózat cseréjét, az oltár, az oltárképek és az orgona felújítását, valamint a külső-belső vakolást és festést. Az anyagiakat a hívek támogatásaiból, a megyei és helyi tanács RMDSZ-frakciója és a ferences nővérek segítségével sikerült előteremtenünk. Utóbbiak közül kiemelném Renáta nővér tevékenységét. A templom renoválásához segítséget nyújtott a Vallásügyi Államtitkárság és a németországi Kirche in Not nemzetközi segélyszervezet is. A munkálatokat mindvégig sajátjának tekintette és támogatta a kilenctagú egyháztanács és egy önkéntes. A tanács gondnoka Kiss Irén, algondnoka pedig Terdik Anna. Mind a mai napig dolgozunk azon, hogy az egyház elkobzott vagyonát teljes egészében visszakapjuk. Sajnos ez nem könnyű, sokszor olyan, mintha viperafészekbe nyúlnánk. Eddig 8 hektár földet kaptunk vissza, és még ugyanennyi visszaszolgáltatásra vár. Utóbbi helyett, a visszaszolgáltatásig, kaszálót kaptunk. Sajnos nem látom rózsásnak a jövőt, mivel mindössze 15 gyermek jár rendszeresen a hittanórákra. Tömegestül mennek el az emberek olyan helyekre, ahol munkát, megélhetést találnak.
– Lelki építkezés terén volt-e eredmény?
– Kezdetben nagyon kevesen, öten-heten jártak a szentmisékre, de mára már elértük a 25-30-as létszámot. Nagyobb ünnepeken pedig tele van a templom. Egyszerű és lelkes emberek élnek itt, akik azt kérték, hogy legyek türelmes hozzájuk, mivel egyházilag nagyon el voltak hanyagolva. Van egy lelkes templomba járó réteg, és ez, hála Istennek, egyre bővül. Karácsonyig megalakul a Rózsafüzér Társulat. A fiatalok számára nyáron igyekszem a hittanórák mellett kirándulásokat szervezni, az szerintem jó közösségépítő tevékenység. Ezenkívül alkalmanként zenét-éneket is tanítok nekik.
– Milyen létszámú az érkeserűi katolikus közösség? Mikor épült a templom?
– Összességében 100 családból – ezekből 33 színkatolikus, 67 vegyes – 151 egyháztagunk van, ebből 129 felnőtt. A XV. században a mai református templom helyén már állt templom. A reformáció térhódításával 1800-ban ez református istenháza lett. A mostani katolikus templomot 1831–1840 között építtette Lajcsák Ferenc püspök úr. Jelentősebb felújítás a mostani előtt 1895-ben, 1955–57, valamint 1984–88 között volt. 1957-ben öntöttek a II. világháborúban elhurcolt helyett egy új, kétmázsás harangot. A templomot Szent Anna tiszteletére szentelték fel, búcsúünnepe július 26-án van.
– Kérem, mutassa be röviden a filiákat!
– Tulajdonképpen egy leányegyházam van, mivel Éradonyt 2011-ben önálló plébániaként kaptam meg, ott 230 katolikus van. Eleinte visszafogottan, de ma már rendszeresen járnak templomba. Esetenként 100 fő is jelen van egy-egy szentmisén. Ott is végeztünk templomjavítási munkálatokat – tetőcserét, esőcsatorna-javítást, sekrestyerenoválást –, a támogatók a már említettek voltak. Értarcsán van talán a leglelkesebb közösség, ott 57 katolikus él. Sokszor 40-en is jelen vannak közülük a szentmisén. Ott csak egy kápolnánk áll, azt annak idején egy lakóházból alakította ki az akkori plébános, főtiszteletű Karetka László tiszteletbeli esperes úr. A közösséget, mondhatni, az igen lelkes gondnok, Madarász Klára tartja össze. Valamennyi településen minden vasárnap van szentmise. Természetesen mindenütt minden évben megtartjuk a templombúcsúkat.
– Mit tervez? Mik a prioritások?
– Elsősorban a lelki építkezésre koncentrálnék. Szeretném elérni, hogy még többen járjanak templomba. Ezért minden tőlem telhetőt megteszek. Szeretném továbbá, ha az embereknek nem felszínes, hanem őszinte, belülről jövő hitük lenne, és első helyre tennék Istent. Szeretnék élő közösséget kialakítani mindhárom településen. Érkeserűben a temető előtt a járdát szeretnénk lebetonozni, felújítani a harangozóházat, a temetőben haranglábat építeni, Éradonyban még jobban megszólítani a közösséget és folytatni a templomfelújítást, Tarcsán pedig rendbe akarjuk tenni a kápolnát, tetőcserével együtt.
– Hamarosan itt a karácsony. Hogyan készülnek az ünnepre?
– A ministráns és hittanos gyerekek mindhárom helyen verseket és hagyományos pásztorjátékokat adnak elő. Törekszünk jobban odafigyelni egymásra, a mellettünk élőkre, a szegényekre, a rászorulókra. Utóbbiaknak, valamint a gyerekeknek jótevőinknek köszönhetően szeretetcsomagot osztunk ki. Híveink elvégzik a szentgyónást, hogy tiszta szívvel és lélekkel ünnepelhessék a Megváltó születését. Próbálunk szeretetet adni környezetünknek, hiszen ez emel bennünket a mulandó anyagi javak fölé. Papi jelmondatom, hitvallásom is a szeretetről szól: „A szeretet az Isten, aki szeretetben él, Istenben él és Isten is őbenne.” Mindenkinek azt üzenem, hogy a szeretet legyen a legfontosabb az életében. A pénz nem minden. Helyette igyekezzünk minél több emléket szerezni egymásról és Istenről. Ismerjük fel a mindennapok Isten adta szépségét, és akkor boldogság ragyogja be életünket. Kívánom, hogy a karácsonyi kedvesség és szeretet soha ne aludjon ki az emberek szívéből, lelkéből. Áldott, boldog, szeretetteljes ünnepet kívánok mindenkinek!