Kiköszönt gyülekezetéből a hegyközpályi református lelkész

„Szeretlek Uram, én erősségem!” (Zsoltárok 18,2.) Ezzel az igével búcsúzott aktív papi szolgálatából KATONA JÁNOS, a Hegyközpályi Református Egyházközség lelkipásztora a február 1-jei ünnepi istentiszteleten.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Katona János 42 évet szolgált református lelkipásztorként, ebből 31 évet Hegyközpályiban. A templom padjai megteltek a gyülekezet tagjaival, a barátokkal, szolgatársakkal, jó ismerősökkel a nyugdíjba vonuló lelkész utolsó igehirdetésére. Múlt vasárnapi kiköszönő prédikációjában megvallotta, hogy „tiszta szívből a gyülekezet elkötelezettjeként, az egyházközség lelki és anyagi gyarapodásáért” munkálkodott. Mint mondta, a búcsúhoz választott igével kezdte lelkipásztori szolgálatát.
A lelkipásztor hivatása nem hasonlítható semmiféle más munkához, munkahelyhez. Élete minden helyzetben az evangélium hirdetésére, megélésére hivatott. Pályája befejezésével hite és hitvallása nem változik, csupán a napi teendők száma csökken. A hivatásból gyakorlatilag nem is lehet nyugdíjba vonulni. Katona János is úgy érzi, továbbra is képes a szolgálat ellátására.
Imre Sándor, a hegyközpályi gyülekezet főgondnoka idézte fel elsőként a lelkipásztor itt eltöltött 31 évének megvalósításait, és kívánt jó egészséget, boldog nyugdíjas éveket. Utána a presbiterek és a konfirmándus fiatalok is elköszöntek a tiszteletes úrtól. A Bihari Református Egyházmegye lelkészi közösségének nevében Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor, jó barát, szolgatárs méltatta a tudós lelkipásztor munkásságát. Meleg Vilmos színművész versösszeállítással köszönte meg Katona Jánosnak a hozzá fűződő barátságot.
A köszöntések végeztével a nyugdíjba vonuló lelkész mindenkit megnyugtatott, hogy Hegyközpályitól nem búcsúzik, hiszen azért épített itt házat, hogy a gyülekezet közelében maradjon, s ha igény lesz rá, szívesen beszolgál ott, ahova hívják.
Az ünnepi istentisztelet után a templom ajtajában hosszú sorban várakoztak a hívek, hogy egy-egy kézfogással, öleléssel, jó szóval üdvözölhessék a lelkészt, aki megígérte, továbbra is lelki támasza lesz közösségének. A jelenlévőket a presbitérium és a gyülekezet szeretetvendégségre várta.