Imahét a várasfenesi gyülekezetben

Február 1. és 8. között tartják Várasfenesen az ökumenikus imahetet a Krisztus-hívők egységéért. Ez a hét az élő víz forrásához vezeti mindazokat, akik az imahét nyolc napján templomainkban ezen alkalmakon hallgatják vagy hirdetik Isten igéjét.

Az imahét második napján a Várasfenesről elszármazott Miklós Csaba Péter hegyközcsatári református lelkipásztor hirdette Isten igéjét János 4,5-6 alapján: „… Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál”. A bibliai történetből tudjuk, hogy Jézus Júdeából indult el tanítványaival Galileába, és egy rövidebb utat választva Samárián kellett áthaladnia. Samária e két terület között helyezkedik el, de bizonyos faji és vallási előítéletek miatt rossz híre volt, a zsidók inkább elkerülték a vidéket.
Nem volt véletlen az hogy Jézusnak éppen itt kellett áthaladnia, neki küldetése volt az Ő Atyjától, neki találkoznia kellett azzal az asszonnyal akinek szívében nem volt helye Istennek. Az sem véletlen, hogy Jézus a település határán lévő kútnál telepedett le, hogy a kút vizével csillapítsa szomját. Amíg pihent, egy samáriai asszony a kúthoz jött vizet meríteni. Ez a találkozás Jákob kútjánál volt, amely az élet szimbolikus helye.
Párbeszéd kezdődött a samáriai asszony és Jézus között, majd a vízről az asszony férjére terelődött a szó: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza” (Jn 4,16). Jézus tudta, hogy az asszonynak öt férje volt, és akivel most együtt él, az nem a férje. Jézust érdekelte az asszony élethelyzete, nyitott maradt a találkozásra. Nem ragaszkodott az asszony válaszának morális értelmezéséhez, inkább tovább akarta vezetni. Ennek eredményeképpen az asszony magatartása megváltozott, megkapta azt, amire a legnagyobb szüksége volt, az élet vizét.
Estéről estére sokan vettek részt Várasfenesen az imaheti alkalmakon, az élet vize mindenki számára fontos, hiszen aki ezt issza, annak szívében ott van Jézus. A Jézussal való találkozás arra kötelez bennünket, hogy magunk mögött hagyjuk vizeskorsóinkat, amint tette azt a samáriai asszony is, mert nagyobb ajándékot talált, ami jobb a víznél, és a közösségénél is jobb helyet talált. Felismerte a nagyobb ajándékot, amit Jézus, a zsidó idegen kínál számára. Nekünk is nehéz megtalálnunk az értéket, felismerni a jót, a szentet, amely ismeretlen számunkra, és máshoz tartozik. Megtalálni a másikban az értéket fontos lépés a látható egység felé, amire vágyakozunk.