Állatorvos a tyúkfarmon

Manapság nem sok babér terem a diplomás mezőgazdászok, állattenyésztők számára. Ahogyan egy traktort vezetni tudó ember már szakképzettnek gondolja magát, éppúgy a nadrágszíjparcellákat birtoklók többsége is az agronómusok tudományát ismerni vélőnek tartja magát. Az állattenyésztőkről és az ágazathoz kötődő „kuruzslókról” nem is beszélve. Pedig az állatdoktorok tudománya nem akasztható le nagykabátként a fogasról, hisz a „páciens” még azt sem tudja közölni, mi a panasza, hol fáj.

A szakma devalválódása ellenére az érolaszi Szabó Róbert mégis állatorvosnak tanult. Falusi lévén már gyermekkorában megszerette az állatokat, nem is volt kérdés számára, hogy milyen pályára lépjen. Nem latolgatta, megéri-e állatorvosnak lenni, nem vett plajbászt és füzetet a kezébe, hogy számolgassa, honnan várható a zsírosabb fizetés. Az ő idejében nem volt könnyű az egyetemre bejutni, öten jelentkeztek egy meghirdetett helyre. Elsőre felvették a temesvári egyetem állatorvosi karára. Első évben nehezen ment a tanulás, rendesen koptatta a szótárt, a magyar nyelvű középiskola után csak emberfeletti odaszánással sikerült helytállnia.
Hat egyetemi év után, kezében az állatorvosi diplomával, nézhette a csillagos eget, mert képesítésének megfelelő munkát nem talált. Gondolt egyet, s mivel tojótyúkok tenyésztéséről írta államvizsga-dolgozatát, vásárolt 250 tojót, és magángazdálkodásba kezdett. Érköbölkúton élő apósa istállójában rendezte be gazdaságát, majd a második évtől már szülei portáján épített ezer tojótyúk befogadására alkalmas ólat. 2005-öt írtak akkoriban. Ha nem is aranytojást tojtak a tyúkjai, de tisztes hasznot hoztak. Úgy látszott, sínen van a jövője, mivel egy székelyhídi állatpatikában is alkalmazták. 2009-ben a „Fiatal farmer” program keretében sikeresen pályázott, 20 ezer eurót nyert gazdaságának fejlesztésére. 2010-ben folyósították is számára a megnyert összeg 60 százalékát, de a két évre rá esedékes további pénzt már nem kapta meg, sőt számláját is zárolták időlegesen, és a már felvett pályázati pénzt is visszakövetelik tőle. A nagy galiba egyszerű okra vezethető vissza. Vagy mégsem?! Pályázati dossziéjának összeállításakor az érolaszi szülői háznál épített istálló lett bejegyezve telephelyként. De mivel a szerződésben vállalt fejlesztést, a tyúklétszám növelését, helyszűke miatt ott nem tudta megvalósítani, Székelyhídon vásárolt egy régi, de jóval nagyobb istállót. Tyúkjait átköltöztette, a farm helyszíncseréjét hivatalosan is bejegyeztette. Mivel a pályázat leadásakor megjelölt cím nem azonos a mostanival, a megnyert összeg kifizetésének jogossága függőben van a bírósági végzésig. Szabó értetlenül szemléli a történteket, hisz nem csalt, nem károsított meg senkit, mégis ellehetetlenítik gazdasága fejlesztését. Azt sem tartja kizártnak, hogy nála befolyásosabb, konkurens tojástermelők állnak az ügy mögött, olyanok, akik monopolhelyzetre törekednek a térségben.
Az ötéves pályázati ciklusra vállalt ezerdarabos állománynövelést jóval túlszárnyalta, jelenleg 3800 tyúk karicsál az ólakban. Induláskor ketrecben tartotta a tyúkokat, de az uniós szabályozás bevezetése óta a mélyalmos tenyésztést alkalmazza. A szabványketrecek túl sokba kerülnek, így legalább „stresszmentes” minősítésűek a Szabó-farmon termelt tojások, viszont rosszabb a térkihasználás, feleannyi aprójószág fér el az ólakban.
Azt, hogy a tojás milyen körülmények között „született”, a terméken látható bélyegző kódja alapján lehet kiokoskodni – magyarázza Szabó doktor. A 0 kóddal ellátott tojás biotermék, az 1-es jelzésű szabad tartásra, legelőn tartott szárnyasokra utal, a 2-es kód a mélyalmos szabad tartást igazolja, míg a 3-as kódszám a ketreces tenyésztési módot jelenti. Az árbesorolásnál a termelési feltételek figyelembevétele fontos lenne, de nálunk ez keveseket érdekel, többnyire méret alapján osztályozzák a tojást – mondja a gazda.
A tojókat csirke korukban vásárolja a magyarországi Bábolnáról; 19-20 hetes korukban kezdik el potyogtatni a tojásokat. A minél több fény adagolása fokozatosan stimulálja a tojástermelést, amihez megfelelő arányú darakeverék is társul. Az optimális méretű tojásokat 25 hetes korukra kezdik el tojni a tyúkok, ekkorra már 95-96 százalékosra emelkedik a napi tojásátlag, amit három hónapon keresztül szinten lehet tartani. Onnantól lassú, de folyamatos termeléscsökkenés áll be, majd pedig leselejtezik a tojókat. Ma már tiltott és állatkínzásnak minősül, de régen gyakran alkalmazták az úgynevezett vedletést. Ez abból állt, hogy a ciklus végén tíznapos teljes böjtre fogták a tyúkokat, miközben állandó sötétségben tartották őket. Ez alatt az idő alatt elindult a vedlés, ami tollazatcserével járt, majd fokozatos fényadagolással és arányos etetéssel ismét beindult a tojástermelődés. A második ciklusban már nem lehetett elérni akkora eredményt, mint vedlés előtt – osztja meg a tiltott titkot a gazda.
Nehézségei ellenére a piaci kilátásokat jónak tartja Szabó Róbert, van kereslet a jó minőségű tojás iránt. Maga keverte darával eteti aprójószágait, egyedenként 125 grammot fogyasztanak naponta. Egy tojás önköltségi ára 25 bani, és 45 banit fizetnek érte a kereskedők.
A rengeteg szabályozás előírja azt is, hogy lakóháztól legkevesebb 500 méter távolságra lehet tyúkfarmot létesíteni, de csak akkor, ha tízezernél nem nagyobb az egyedszám. Szabó úgy véli, hogy a törvények önmagukban jól hangzanak, csak gyakran egyesek ellenében alkalmazzák őket, oly módon, illetve azért, hogy másokat előnyhöz juttassanak.