Turizmusért is felel a lelkipásztor

A szentimrei dombok magasából majdnem szülővárosáig ellát KUCHARSZKI ZOLTÁN parókus lelkész. Nagyváradon született, tizenöt éve szolgál a közigazgatásilag Szalárd községhez tartozó hegyközi falu református egyházközségében.

Harmadéves teológusként, 1993-ban Kucharszki Zoltán kihelyezést nyert az Arad megyei Bélzeréndre. A korai szolgálatkezdést az akkori lelkészhiány indokolta. A kétszáz lelkes egyházközség mellé még megkapta a hatszáz lelkes Vadász reformátusságát és a mindössze huszonöt fős simonyifalvi gyülekezetet is. Nehéz szolgálat volt, hisz minden vasárnap mindhárom faluba vitte az igei üzenetet, de a fiatalos lelkesedés, a hivatástudat legyőzte a testi fáradtságot. Megnősült, két gyermek apja, a tizenhét esztendős Ingridé és a már Hegyközszentimrén született, tizenegy éves Ádámé.
A lelkipásztort a helyi turisztikai információs irodában érjük el. A zömében reformátusok lakta Szentimrén a tiszteletes a lelkek istápolása mellett elvállalta a település idegenforgalmi népszerűsítését is. A turizmus egy új megélhetési forma lehetőségét villantja fel az ott élők előtt. A 2014-ben átadott iroda vezetésére kérték fel a lelkipásztort, aki turisztikai menedzsmentből is képesítést szerzett. A falu földrajzi adottságai, a közeli halastó mellett a legnagyobb turisztikai vonzerő Szent Imre herceg kultusza. Tudniillik államalapító királyunk, I. István fia a település erdeiben vesztette életét, egy vadászaton vadkan sebezte halálra.
Tíz éve avatták fel Szent Imre szobrát. Az akkori ünnepségen részt vevő Lezsák Sándornak, a magyar Országgyűlés alelnökének az ötletére vették fel a kapcsolatot a Szent Imre nevét viselő Kárpát-medencei települések. Összesen tizenegyen jelentkeztek a felhívásra, s azóta évente kétszer rendeznek találkozót. A 2007-ben meghirdetett Szent Imre-emlékév tovább növelte a Bihar megyei Szentimre térségbeli ázsióját. Egyre többen, távoli vidékekről érkezők keresik fel a herceg látta falut. A lelkesedés továbbgyűrűzéseként 2007-ben egyedi tervezésű Szent Imre-emlékkápolna építéséről is döntöttek; a régi apátság helyén, egy magaslaton kap majd helyet. A munka elkezdődött, de az akadozó finanszírozás lassítja a haladást. Kucharszki tiszteletes elmondása szerint a kápolnában egy kiállítóteret is kialakítanak majd a királyi sarj kultuszának ébren tartására, de régi temetkezési szokások is megjelenítődnek a kiállított tárgyak révén. A 19 méter magas toronyba kilátót terveztek, ahonnan a Berettyó völgyére tekinthet majd le a látogató. A lelkipásztor irodavezetőként már felvette a kapcsolatot különböző tanintézetekkel, arra ösztönözve őket, hogy akár az „iskola másként” program keretében, csoportos kirándulásokat szervezzenek Szentimrére. Szórólapok, népszerűsítő anyagok készítésével és terjesztésével is toborozzák a turistákat.
Az egyházközségről kávészürcsölgetés közben, már a paplakban váltunk szót. Nyilvántartásukban 370 egyháztag szerepel, de rajtuk kívül sok a „csellengő”, egyházfenntartói járulékot nem fizető. A lélekszámfogyás tetten érhető, a lelkipásztor tizenöt éves ottléte alatt a születési-elhalálozási arány negatív mérleget mutat. Konfirmálók minden évben vannak, tavaly nyolc fiatal tett vallást hitéről, de csecsemőkeresztelésre, házasságkötésre az elmúlt három évben nem került sor. Tavaly december közepéig öt alkalommal hirdetett gyászt a templomharang. Régen egy istentiszteletes gyülekezet volt a szentimrei, újabban vasárnap délelőttönként ifjúsági alkalmakra is várják a fiatalokat. Az egyetemes imaheteken más felekezetek tagjai is szívesen felkeresik őket, s minden évben vakációs gyermek-bibliahetet szerveznek.
Kucharszki Zoltán Szentimrén töltött szolgálati ideje alatt anyagiakban gyarapodott a gyülekezet. Az 1836-ban emelt istenházát 2002-ben teljesen, kívül-belül felújították. Ekkor akadtak rá az 1300-as évek előtt épült templomalapra.
A parókia szép épület, de a lelkészcsalád beköltözésekor csak egy szobája volt lakható. Az évek során a paplak belső munkálataival is végeztek – sorolja a tiszteletes. Anyagi forrást jelent a két hektár erdőtulajdon, és az ötven hektár szántóföld mellé sikerült további harminc hektárt vásárolniuk. Két másik ingatlant is birtokolnak, az egyikben hajdanán leányiskola volt, a másikban a fiúgyermekeket oktatták. A rendszerváltás után, ahogyan más egyházközségek is, vissza akarták igényelni az egyházi vagyont, nevezetesen a két iskolaépületet. Mint kiderült, az átkosban is akadtak jó szándékú tisztviselők, akik ide-oda dugdosva az iratokat, megóvták a szentimrei egyházi ingatlanokat az államosítástól. Így nem kellett visszaigényelni az épületeket, hisz azokat el sem vették tőlük.
Az egyik épületben telente istentiszteleteket tartanak, közösségi házként működtetik, a fiatalok lelki épülését szolgálja.
A lelkipásztor nagy álma a másik épület ifjúsági szállóvá alakítása, ami elmondása szerint akkor válhatna valóra, ha lenne 50-60 ezer eurójuk. Ha ezt elérhetnék, akkor mind a lelkipásztor, mind a turisztikai információs iroda irányítója elégedett lehetne, hisz két legyet ütne egy csapásra. Megújulna az egyházi ingatlan, ugyanakkor fogadóképesek lennének ifjúsági táborok szervezésére, ami a falu turisztikai értékét növelné.