Huszárrendezvényekkel indult az új év

A 2015-ös esztendő gazdag programsorozatot ígér a huszárhagyomány-őrzők számára. Az év első szombatján lómozgató téli portyán vettek részt, majd hajdú-kuruc-huszár közgyűlésre toboroztak. Aradra is várják a partiumi huszárokat, ahol március 15-én a Szabadság-szobornál tartandó ünnepségen vesznek részt.

Lovat mozgató, embert próbáló huszárportya
Alighogy átszökelltünk az új esztendőbe, huszárjaink máris megmozgatták lovaikat, no meg saját, télzsibbasztotta tagjaikat, mélyeket szippantva a dimbes-dombos, mocsaras-zsombékos erdők tiszta levegőjéből. A szentjobbi huszárok hetedjére szerveztek téli lovasportyát, bebarangolva az Érmelléket, csapást vágva a Hegyközön.
Régi ismerősök paroláztak a faluközponti parkban, ahol az István király szent jobbját mentő, szoborba merevített Mercurius apát figyelő tekintete kísérte az esemény kezdetét. A Simonyi József óbester – sziklaemlékműre helyezett – emléktáblájának megkoszorúzásakor a portyára igyekvőkre áldást mondott Kurilla Gábor helyi római katolikus plébános, Fábián Tibor, a szentjobbi reformátusság pásztora pedig veretes beszéddel lelkesítette a magyar megmaradásban hívő, azért munkálkodó huszárokat.
Bevett szokás, hogy minden esztendő első szombatján fújják a gyülekezőt a portyára, némi eltérés, újítás alkalomról alkalomra szándékosan vagy kényszerből belefér a szervezésbe. Ezúttal a vacsora helyszíne változott; a szervezők nehezményezték, hogy a falu lakodalmas házát nem bocsátották a rendelkezésükre, holott a téli portya időpontja évek óta közismert. Egy helyi vállalkozó jóvoltából sikerült megfelelő termet találniuk az emberpróbáló napi lovaglás utáni estebédnek.
A helyiek mellett a bihardiószegi és a székelyföldi lovashagyomány-ápolók is részt vettek a téli túrán. Miután a faluszéli több száz éves tölgy előtti kopjafát megkoszorúzták, a csapat Nagykágya felé vette az útját. A fagyos-sáros erdei ösvényeken csúszkáltak, prüszköltek a lovak, inak feszültek, segítvén a nyeregben maradást. Az első célállomáson katonás reggelivel várták az érkezőket, fagyos szalonna, kolbász mellé parázson sült krumpli dukált. Az ebédet már a hegyközszentmiklósi pincesoron fogyasztották el, óriási üstben rotyogott a birkapörkölt. A jóféle pálinka, bor előcsalogatta a nótás kedvet, a szilágybagosi Józsi és a csengettyűsök húzták a kísérőzenét. Messze sírt a tárogató hangja, erdők fái között osont az évszázados fájdalom, kesergő vagy katonavígság-érzés, hogy aztán újra nekilendüljenek a lovasok az utolsó útszakasznak. Szentjobbon gondos gazda módjára előbb istállókba terelték a paripákat, ahol jóféle szénával volt teli a jászol, utána az idei év teendőiről egyeztettek a hagyományőrző egyesület tagjai.
Még ki sem pihenték a több tíz kilométeres lovaglást, máris Hegyközszentimrére várták őket közgyűlésre.

Nemzettudatot erősítő közgyűlés
Késő őszt idéző csatakos januárban, kellemetlenül szitáló esőben lovak prüszköltek, nyereg alól hömpölygött a pára a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület Szentimrén megtartott közgyűlésének nyitórendezvényén. A díszőrséget álló Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok fokozták az esemény ünnepélyességét, miközben Szabó Ödön parlamenti képviselő, Nagy Gizella, Bihar község polgármestere, Nagy Miklós szalárdi polgármester és a hagyományőrző egyesületek reprezentánsai megkoszorúzták a falu névadójának, Szent Imre hercegnek a mellszobrát.
A herceg tragikus halála megkerülhetetlen történelmi helyszínné emelte Szentimrét, egyfajta kultuszhellyé, s a tíz évvel ezelőtti szoborállítás, illetve a 2007-ben meghirdetett Szent Imre-emlékév még inkább a figyelem középpontjába állította. A most épülő emlékkápolna tovább segíthet abban, hogy a település a köztudatba kerüljön. Tehát ideális volt a helyszínválasztás a hagyományőrzők közgyűlésének megtartására; a találkozó a koszorúzás után a helyi iskolában folytatódott.
A térség többrétű hagyományőrzésének fáradhatatlan kovásza, Gellért Gyula h. őrző vezérezredes köszöntötte a szép számban megjelenteket, s a továbbiakban a közgyűlés levezetését is maga látta el. Nagy Miklós polgármester a múltból való értékmerítés fontosságát emelte ki, mivel ennek révén hiteles stafétahordozóvá válhatunk az utánunk jövők számára.
Szabó Ödön méltatta Gellért Gyula volt református esperes elszántságát, aki nyugdíjba vonulása után sem fújt visszavonulót, hanem továbbra is lelkes és elhivatott napszámosa a hagyományőrzésnek. A képviselő beszéde során az eltelt évtized történéseiből szemezgetve felelevenítette azt a tíz évvel ezelőtti március 15-ét, amikor a debreceni huszárok első ízben voltak jelen a nagyváradi ünnepségen. Azóta több huszárcsapat is alakult Bihar megyében. Manapság ők tesznek eleget magyarországi meghívásoknak, sőt az austerlitzi és a königgrätzi csata helyszínére is eljutottak, így adózva az ottani harcokban elesett korabeli huszárok emléke előtt. Az eltelt évek alatt sokan „megfertőződtek” hagyományőrzéssel, a számbeli növekedés térségbeli terjeszkedést is jelent, illetve a hagyományőrzés egyre nagyobb történelmi időszakokat öllel át. Így manapság a honfoglalás korát megidéző íjászok is jelen vannak a hajdúk, a kurucok és a huszárok mellett. A megye szórványvidékein is megmutatkozott a hagyományőrző szándék. Az alakulni akarók és a már meglévő egyesületek közötti koordinációban fontos szerepet vállal magára a közgyűlés – vélekedett a képviselő.
Rákóczi Lajos h. őrző ezredes magyartanári mivoltához méltóan stílusosan, több változatban, a magyar nyelv gazdagságát szemléltetve köszöntötte bajtársait, majd a kuruc kort és a Rákócziak ténykedését méltatta. Elmondta, hogy a Rákócziak öt fejedelmet adtak Erdélynek, II. Rákóczi Ferenc pedig egész vagyonát a szabadság eszméjének áldozta. Térségbeli vonatkozást említve szólt az 1707-ben kiadott Székelyhídi kiáltványról, amelyben a fejedelem a csapataihoz való csatlakozásra szólítja fel a rácokat. Bejelentette, hogy II. Rákóczi Ferenc 280 évvel ezelőtti, 1735-ben Rodostóban bekövetkezett halálának évfordulóján, április 8-án Érköbölkúton szobrot állítanak a fejedelemnek.
Csontos János h. őrző őrnagy, a Hajdú-Bihar Megyei Lovas- és Huszár-hagyományőrző Közhasznú Egyesület elnöke úgy vélekedett, hogy az általuk képviselt hagyományőrzés egyfajta híd szerepet tölt be az anyaországiak, a partiumiak és a Székelyföldön élők között. Ennek kiemelkedő mozzanata volt a 2007-ben megrendezett Szent Imre Millenniumi Emléktúra; akkor közel 1500 kilométert lovagoltak Csíkszentimre és Hegyközszentimre között. Az eseményről háromrészes filmet forgatott a Duna Televízió, s ezt a Nyolcvan huszár c. művészfilm mellett a legjelentősebb huszárfilmként tartják számon. Csontos örömmel jelentette be a hírt, hogy ez év március 15-én az aradi Szabadság-szobornál tartandó ünnepségre a Bihar és a Hajdú-Bihar megyei huszárok is meghívást kaptak.
Vitéz Szoboszlai Endre, a debreceni huszárcsapat törzskapitánya és sajtóreferense az 1869-ben megalakult Magyar Királyi II. Debreceni Huszárezredről értekezett; ők ennek hagyományőrző letéteményesei. Az ezredmundér már jóval puritánabb, mint az 1848-as forradalom idején volt, a tarsolyt is mellőzték. Leghíresebb parancsnokuk gróf Tisza István volt, az ezredet 1918 decemberében számolták fel.
Mielőtt Gellért Gyula megtartotta volna a tavalyi tevékenységéről szóló beszámolóját, illetve ismertette az idei célkitűzéseket, ünnepélyes keretek között esküt tettek a Vay Ádám Kurucezred és a Gróf Tisza István Huszárezred tagjai.
A találkozó záró beszédének megtartása Zatykó Istvánra, a Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület elnökére testálódott. Zatykó a leendő hagyományőrzőkhöz is szólt: „Amit mi teszünk, nem jár semmiféle anyagi haszonnal, de semmihez nem hasonlítható élményt jelent”. Majd a jelenlévők tapsát kiváltó mondat is elhangzott: „Nincs magyar állampolgár a szentjobbi huszárok soraiban. Erre büszkék vagyunk. Mi nélküle is magyarok vagyunk.”
Az est hátralévő részében Meleg Vilmos színművész h. őrző ezredes versösszeállítással hatott az érzelmekre, majd pedig a bihardiószegi citerások fokozták a nótázó kedvet, amihez meleg vacsora s nemes szentimrei bor társult.