Megújul a nagykágyai szakközépiskola

Remény van arra, hogy Nagykágya 1. Számú Szakközépiskolája ismét régi fényében ragyogva, a régió szakoktatásának meghatározó intézménye legyen. KARANCSI BÉLA igazgató tájékoztatott a kezdődő felújítás részleteiről.

Elsősorban a tanintézet ingatlanaira vonatkozik a várható felújítás, hiszen maga a változatos szakoktatás, a tanárok felkészültsége és a diákok létszáma mindeddig nem hagyott kívánnivalót maga után. Karancsi Béla 2008 óta vezeti az intézményt. A nagyszabású iskolafelújítási programnak egyszer már nekirugaszkodtak, de a gazdasági válság lenullázta. A mostanság némiképp érezhető gazdasági eszmélés eredményeként az Európai Unió ismét elérhetővé tette azokat a pénzalapokat, amelyek a 2007–2013-as időszakban a tanügyi infrastruktúra fejlesztésére felhasználatlanul maradtak. A sikeres pályázat hozadékaként négymillió eurót meghaladó összeg áll ismét a kágyai iskola rendelkezésére.
Miután az igazgatói szobában Karancsi a felújítási munkálatokat vázolja nagy vonalakban, ingatlannézőbe megyünk. Végigjárva az iskolához tartó épületeket, a valamikor virágzó tanműhelyeket, az igazgató némi iskolatörténettel is szolgál.
A szakoktatás 1962-ben kezdődött itt. A homlokzati épületrész készült el először, majd a ’70-es években tovább bővítették. A területen akkoriban álló grófi ingatlan volt a diákszálló, egészen az új, többszintes bentlakás megépültéig. 2008-ban bontották le a régi épületet. A mezőgépészet mellett később beindult a nehézgépkezelő szakoktatás is, ami tovább növelte az iskola vonzerejét. A Szilágyságtól Máramarosig, de még Moldvából is jöttek diákok. Háromszáz férőhelyes bentlakás, százötven férőhelyes ebédlő várta őket. A diákok létszáma meghaladta a négyszázat. Az igazgató elmondása szerint a ’80-as évek elején voltak a csúcson, ameddig a mezőgazdasági minisztérium finanszírozta működésüket. Amint a tanügyi tárcához kerültek, érezhetővé vált a hanyatlás. A bentlakás kihasználatlanul áll, az ebédlő úgyszintén.
Jelenleg szakiskolai és középiskolai oktatás folyik Nagykágyán. Hároméves képzés után pék, kőműves, mezőgépész szakoklevelet kapnak a fiatalok, a líceumban tanulók pedig élelmiszer-ipari, építész- vagy gépésztechnikusi képesítést nyernek. Mindkét oktatási forma magyar tannyelvű. Emellett román nyelven esti líceumi oktatás is folyik, faipari szakon. Traktor- és személygépkocsi-vezetést is oktatnak, azt szeretnék elérni, hogy a végzősöknek jogosítványt is adhassanak a diploma mellé. Jelenleg 30 kilométer sugarú körben található a diákok lakhelye. A szakiskola népszerűségét növeli, hogy minden diákja havi 200 lej támogatást kap.
Mire ezek a sorok megjelennek, már javában folynak a munkálatok, a renoválást ez év végéig be kell fejezniük. A beruházás fontos eleme lesz az az új épület, amelyben tíz szolgálati lakrészt alakítanak ki a pedagógusoknak. Ez igen fontos a tanárok helyben tartása végett, mivel az alkalmazottak zöme ingázik. Az épületekre teljes belső és külső felújítás vár, az elektromos hálózatot, a fűtésrendszert, a vízhálózatot teljesen kicserélik. Megújulnak a tanműhelyek, a lerobbant diákszálló mellett az ebédlőt is renoválják.
Karancsi szeretné a szállót megtölteni diákokkal, s a kantint újra üzembe helyezni. De ez már egy újabb nyertes pályázattal valósítható csak meg, hisz a bentlakásba új bútorok, a konyhába új felszerelések kellenek. Az igazgató nemrég részt vett Magyarországon egy szakmai találkozón; ott elhangzott, hogy a magyar kormány célul tűzte ki a határon túli magyar szakoktatás támogatását. Ennek ismeretében reméli, hogy az anyaországtól is kap némi segítséget.