Plébános és hitoktató

SZABÓ ERVIN tisztelendő 2009 óta szolgálja plébánosként Bihar község római katolikus közösségét, és emellett a nagyváradi Szent László Gimnázium egyik hitoktató tanára. Emberpróbáló feladat maradéktalanul ellátni a plébániai teendőket és rendszeresen ingázni Nagyváradra, hogy alakítsa, erősítse a diákok hitét, teológiai tudását, de ő megbirkózik ezzel.

Az Érmellék szülötte, 1978-ban Szalacson látta meg a napvilágot Szabó Ervin. Négyéves korában a család Nagyváradra költözött, ott járta ki az iskolát. A Szent László Római Katolikus Gimnáziumban érettségizett, s a középiskola tanítási rendszerének szellemiségéből, de vele született affinitásából eredően is XI.-es korára megérlelődött benne az elhatározás, hogy Isten és a katolikus közösség szolgája lesz. Hivatástudatát, bevallása szerint, a szülőföldjén szolgáló papoknak, otthoni neveltetésének és közössége bátorításának is köszönheti.
Érettségi után jelentkezett Tempfli József akkori megyés püspöknél, és kérte, hogy vegye fel kispapjai közé. A püspök, miután meggyőződött elhatározása szilárdságáról, eleget tett a kérésnek, és a veszprémi teológiára küldte. 2003-ban diplomázott. Ugyanebben az évben szentelték pappá Nagyváradon. Első állomáshelyként a Szent László-templomban szolgált káplánként kilenc hónapig. Ezután az éradonyi katolikus közösség élére helyezte a püspök, ahol két és fél évig szolgált. Addig is nagyra becsülte az érmelléki emberek lelki nyugodtságát, istenszeretetét, s ezt szolgálata alatt még inkább megtapasztalta, így elismerése, nagyrabecsülése sokat erősödött. Következő állomáshelye Szentjobb lett, ahol bevallása szerint csodálatos három és fél évet töltött el. Az érmelléki emberek után a hegyközieket is sikerült közelről, behatóbban megismernie. Minden újabb állomáshely új élményeket, új tapasztalatokat és új feladatokat hozott számára, s utóbbiakat becsülettel teljesítette.
Az új püspök, Böcskei László, röviddel beiktatása után a Szent László Gimnázium lelki vezetőjévé, hitoktató tanárává nevezte ki Szabó Ervint, mivel Veszprémben pedagógusi oklevelet szerzett. Természetesen eleget tett a felkérésnek, de arra kérte a katolikus egyház vezetőségét, adjanak neki egy vidéki plébániát. Jobban szerette ugyanis a vidéki életet a nagyvárosinál, és lelkivilága is közelebb állt a vidéki emberekéhez. Kérése meghallgatásra talált, és 2009 szeptemberében megkapta a bihari plébániát. Ezzel párhuzamosan azonban továbbra is elvégzi Nagyváradon a hitoktatói feladatokat. Minden reggel fél nyolctól misét mutat be a gimnázium tanulóinak, utána következik az órarend szerinti hitoktatás. Ezenkívül megszervezi a diákok lelkigyakorlatait is. „Ez nagyon nagy feladat, sokszor már úgy érzem, hogy erőmön felül van. Talán jó lenne már, ha egy új erő venné át a hitoktatást. Akkor több időt szentelhetnék a plébániai programokra” – mondja a lelkipásztor.
– Hány katolikus hívet tartanak nyilván, és milyen rendszerességgel miséznek Biharon? Filiaként kik tartoznak Önhöz?
– Biharon nagyon erős volt a reformáció, így jóval kevesebb a katolikus, mint a református hitet valló. A katolikus vallás tulajdonképpen az 1500-as években megszűnt, és 1728-ban kezdődött el az újrakatolizálás. A népszámlálási adatok szerint a községben 512 katolikus van, az egyházi nyilvántartásunkban 450 fő szerepel. Közösségünk összetétele rendkívül színes. Híveink gyökerei nagyon változatosak: a Bákó megyeitől a székelyföldin, mezőségin, partiumin át a lengyelországiig terjednek. Ezért szokásaik ugyancsak különböznek. A legtöbben a megyeszékhelyen dolgoznak, és csak késő délután, estére érnek haza. Ezért hétköznapokon csak egy alkalommal, szerdán tartunk szentmisét. Aki teheti, erre is eljön, de a vasárnapi misén nagyon szép számban szoktunk jelen lenni. Mondhatom, hogy buzgó lelkű katolikusok élnek Biharon. Hegyközkovácsi és Kügy a filiánk. Ezeken a településeken nincs templom. Kovácsiból vasárnaponként négy-öt család rendszeresen átjön Biharra a szentmisére. A kügyiek – tízen – sajnos már csak nagyobb ünnepeken járnak. Amikor arra járok, meglátogatom őket, és természetesen minden évben elmegyek hozzájuk is házat szentelni. Kérésre beteglátogatásra is elmegyek.
– Milyen a kapcsolatuk a református egyházzal?
– Hála Istennek, mondhatom, hogy nagyszerű. Merem állítani, hogy megyénkben az ökumenizmus Bihar községben működik a legjobban. Mi katolikusok kevesebben vagyunk, de nem érezzük kisebbségben magunkat.
– Elégedett-e az egyháztanács munkájával? Van-e kántoruk, illetve kórusuk?
– A püspök úr rendelkezése alapján 2012-ben szerveztük újra az egyháztanácsot. Ez nagyon jó ötlet volt, mivel a testület nagyon sokban tudja segíteni, előrevinni közösségünk munkáját. Egyháztanácsunk a hívek számának megfelelően öt tagból áll. Csak szólnom kell, és mindenben segítenek. Nagyon elégedett vagyok velük. Amikor idekerültem, a kántori szolgálatot egy nyugdíjas hívünk látta el, de a kora miatt nemsokára abbahagyta. Nagyváradról, a Partiumi Keresztény Egyetemről járt ki egy-egy kántortanuló, tavaly augusztustól rendszeresen Higili Ilona jár ki, ő szintén kántortanuló. Létrehozott egy 11 tagú kórust, amire büszkék vagyunk. Remélem, idén már az Egyházmegyei Kórustalálkozón is részt fognak venni.
– Ön a fiatalabb generációhoz tartozik, és fiatalokkal foglalkozik tanárként. A helyi ifjúságot be tudja vonzani a szentmisékre?
– Nagyon szeretem a fiatalokat, és rengeteget tanulok tőlük, illetve tanulunk egymástól. Meg vagyok elégedve a gyerekek templomba járásával. Minden alkalommal sokan, 12-15-en jelentkeznek ministrálni. Ahhoz, hogy a fiatalok ne kalandozzanak el, állandó programokra van szükség. Részt veszünk a ministránstalálkozókon, nyaranta táborokba megyünk itthon vagy külföldön. Ha tehetjük, elmegyünk az élményfürdőbe. Négy éve megnyertünk egy nemzetközi pályázatot, ezáltal hét éven keresztül hat gyerekkel egy törökországi kéthetes nemzetközi hajóstáborban mi képviseljük Romániát. Természetesen azok a gyerekek vehetnek részt, akik rendszeresen járnak templomba. Ünnepekkor is szervezünk programokat, karácsony előtt betlehemes játékot, farsangkor pedig bált rendezünk. Egy-egy ilyen program 15-25 gyermeknek ad tartalmas elfoglaltságot. Rájuk mindig lehet számítani. Házszentelés alkalmával, egymást váltva, állandóan velem jön két fiatal. A gyerekek a programok által ideszoknak, magukénak tekintik a templomot és a plébániát. Idecsábítani talán könnyebb őket, mint megtartani. Utóbbi állandó munkát és odafigyelést igényel.
– Ittléte alatt mit sikerült megvalósítani? Mik a további tervei?
– Nagyon örülök annak, hogy sikerült a templomtetőt újrafedni, a harangállványokat felújítani, villamosítani. A harangozást így mobiltelefonnal is tudjuk irányítani. A plébániát hívül-belül felújítottuk. Próbáljuk az elődeinktől ránk hagyott épületeket – katolikus iskola, legényegylet – megóvni és átadni az utókornak. A földeket részben sikerült visszakapni és telekkönyveztetni. Erősíteni szeretném a közösségi életet gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt. Minél több közösségépítő programot szeretnék szervezni.
– Mit üzen búcsúzóul az olvasóknak?
– Azt tanultam Tempfli József püspök úrtól, hogy a világ legszebb imája a másokért mondott ima. Ezért azt kérem a kedves olvasóktól, hogy imádkozzanak a bihari katolikus közösségért.