Múltat őriz, a jövőnek alkot

Minden perce pontosan be van táblázva. Nem jelent ez feltétlenül erőltetett tempót, hanem előre eltervezett időbeosztást. Kora délelőtt ér rá KOVÁCS ZOLTÁN egy kis beszélgetésre. Fertályóra múlva kezdődik az árufeltöltés az érmihályfalvi CBA élelmiszerüzletben, amelynek társtulajdonosa.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az ötödik ikszen már túlevickélt Kovács Zoltán, változatos életpályát futott be eddig. A negyedszázada már Ady Endre nevét viselő nagyváradi középiskolában érettségizett, első munkahelye szülővárosához, Érmihályfalvához kötötte, ahol fémforgácsolóként kereste a mindennapit. A helyi állami gazdaság szőlészete szakmai továbblépést jelentett, könyvelési feladatokkal bízták meg. Megragadva az adódó lehetőséget, könyvelői képesítést szerzett, de közben a traktorvezetésre jogosító papirost is magáénak tudhatta. Úgy gondolta, ennyiféle képesítéssel már boldogulni fog az életben. A forradalmi változások, az állami gazdaság felszámolása újabb kihívások elé állították, s egy váltókezelői kurzus elvégzése után a vasúthoz igazolt. Közben kisebb cégeknek könyvelt, majd saját irodát nyitott, a helyi fogyasztási szövetkezet is alkalmazta könyvelőként, mígnem négy évvel ezelőtt saját kereskedelmi céget indított társtulajdonosként. A CBA jó márkanév üzletüknek, ennek ellenére mindennap meg kell küzdeniük a profitszerzésért, s ezt csak hozzáértő alkalmazottakkal, vásárlóorientált szemlélettel érdemes tenni– vallja.
Kovács Zoltán eddigi életét, ha csak ennyiről szólna, szokványosnak mondhatnánk, hisz a rendszerváltozás óta sokan sokféleképpen próbálták megtalálni szerencséjüket. Beszélgetőtársam ennél sokkal teljesebb életet él, az elanyagiasodott világban keresi és meg is látja a szépet, sőt teremti is. A szépet, ami nem a bugyellárist, hanem a lelket gazdagítja, örömet szerez másoknak is. Ehhez nem elég a szándék, istenadta tehetség is szükséges, ami elől próbálhat elmenekülni az ember a hétköznapok nyűgei közepette, de véglegesen szabadulni tőle nem tud. Már gyermekkorában kitűnt rajzkészsége, és szerencséjére alkalma nyílt a nagybányai szabad iskola egyik volt növendékétől tanulni.
Az érmihályfalvi Fekete Károly maga köré gyűjtötte a gyerekeket, szénrudat adott a kezükbe, kartonlapot tett eléjük, és magyarázott. Ha félresikerült egy vonal, vagy leheletnyit finomítani kellett, a kenyérbél volt a legjobb korrektor. A tehetségét Párizsban, Rómában, Firenzében csiszoló, az 1956-os magyarországi események kapcsán több év börtönre ítélt Fekete Károlynál való „inaskodása” középiskolai tanulmányai miatt abbamaradt.
Nagyváradon töltött évei alatt hátrébb szorult a ceruza és az ecset, s Kovács Zoltán a fotózás felé kezdett kacsingatni. Jó sok év telt el, amíg sikerült egy szovjet gyártmányú Szmena fényképezőgépet vásárolnia. Nyakába vette a világot, járta az Érmellék tájait, havonta több tekercs filmet elhasznált. Volt egy strapabíró, Ukrajna márkájú kerékpárja, a megörökítendő téma után még a Király-hágóig is elkarikázott rajta. 2010-től tagja a helyi Marcsó József Képzőművészeti Körnek, amely különböző művészeti ágak művelőit tömöríti. Mivel akkoriban még nem volt profi fényképezőgépe, ismét ecsetet ragadott, s vászonra vitte, amit látott, érzett; színek és formák váltak önkifejezésének eszközeivé. A kör alkotóinak munkáiból több kiállítást is szerveztek, Magyarországon is bemutatkoztak. Művészi fejlődésükre nagy hatást gyakorol az évente megrendezett helyi alkotótábor, melynek irányítója, mentora Patai István anyaországi festőművész.
Kovács Zoltán leggyakrabban temperával dolgozik, az őszi színeket kedveli. Ragaszkodása a pasztell színvilághoz nem köthető életkorához, már fiatalon is ódzkodott az erős, rikító színektől. Amikor az érmelléki tájat festi vagy portrék ráncaiba réved, mindig érzelmeket, lelkiállapotot igyekszik megragadni, kifejezni. Alkotói énjét továbbra is a „bigámia” jellemzi, hisz időközben az Érmellék 2009 Fotóklub tagja is lett. A hét aktív tagot számláló fotós csoportban szakmailag – mint mondja – Bíró Károly volt rá leginkább hatással. Rajta kívül a magyarországi Fűz Lászlótól leste el a technikai fogásokat.
A művészeti ágakban való barangolása mellett újabban a hagyományőrzés is élete részévé vált. Hét évvel ezelőtt látott egy íjászbemutatót, s magával ragadta a látvány. Azóta a Pusztai Farkasok Kartal nemzetségének tagja. Mivel a hagyományőrző íjászat drága sport, a ruházatukat, bizonyos kellékeket igyekeznek maguk elkészíteni, egymástól tanulva. Az íjat és a nyílveszőket viszont meg kell vásárolniuk, hisz a korhű fegyver elkészítése nagy tudást, precizitást igényel. Nyaranta számtalan felkérést kapnak történelmi ismertetővel egybekötött íjászbemutatók megtartására. A legnagyobb felsereglés az Ópusztaszeren évente megrendezett Nyílzápor rendezvény, ott a Kárpát-medence minden szegletéből összegyűlnek az íjász hagyományőrzők.
Kovács további tervei között a véső kézbevétele szerepel, a sík után a térben megjelenő, tapintható formák, idomok is izgatják. Van kitől tanulnia a fafaragást, hisz amint az akác sarjad a homokon, Érmihályfalván úgy születnek a költők, festők, szobrászok, üvegfestők, fafaragók. Homokszemeken Apollón lépdel…