Somlyói Báthory Gábor, Erdély fejedelme (2.)

Életútjának ígéretes kezdete (1589. augusztus 15.) és tragikus vége (1613. október 27.) egyaránt Váradhoz kötődik. Családja történelmi nevezetességű família volt, a sváb származású Gutkeled nemzetségből eredt.

A Báthory család három ágra vált, a somlyai, ecsedi és szaniszlófi ágra. A somlyai ág adta az erdélyi vajdákat és fejedelmeket, az ecsedi ágból is országos főméltóságok származtak, a szaniszlófi ág nem játszott politikai szerepet. A 24 éves korában merénylet áldozatául esett Gábor a negyedik, az utolsó volt a fejedelmi méltóságra jutott Báthoryak sorában.
1608 elején nagy jelentőségű trónváltozás történt Erdélyben. Az öreg Rákóczi Zsigmond lemondott. Szerette a fejedelmi címet, de sokkal fáradtabb volt, semhogy felvegye a küzdelmet a mindenfelől reátámadó hatalmakkal, hiszen Báthory Gábor megnyerte Nagy András hajdú generális támogatását, ami igen komoly fegyveres erőt, 14-15 ezer főt jelentett. Somlyai Báthory Gábort a kolozsvári Országgyűlés Rákóczi kivonulása napján választotta fejedelemmé. Úgy választották meg, hogy bírta mind az erdélyiek, mind a Habsburgok – 1607 őszétől Rudolf Erdély kormányzójává nevezte ki –, mind a törökök bizalmát.

„Ügyekezzék hazánkat békességes állapotban megtartani”
Az új fejedelem még nem töltötte be tizenkilencedik évét, midőn 1608 virágvasárnapján ünnepélyesen bevonult Kolozsvárra. Ifjúsága magyarázza és némileg menti is hibái jó részét. „Junói gyermeknek” nevezi az egykori történetíró az ifjút, akit testi ereje, szépsége, előkelő származása s úrias bőkezűsége miatt annyira megkedvelt a tömeg, hogy sokan mindvégig ragaszkodtak hozzá. Még a komolyabbak is sok jót vártak tőle eleinte. Ügyének meg tudta nyerni az esztergomi érseket, a prágai udvart, a hajdúkat, a törököt, az erdélyieket, a moldvai és havasalföldi fejedelmet is, akik elismerték uruknak. Hatalomra jutva már kevésbé volt óvatos, nem volt képes lassú kitartással, nyugodt, következetes és körültekintő eréllyel törekedni nagy terveinek végrehajtására.
Az új uralom szilárdsága mindenekelőtt a Portától függött, ezért örömmel fogadta Báthory a hírt, hogy hosszas távollét után Bethlen Gábor megérkezett a török követtel. 1608. november 29-én Szászsebesen vette át Báthory Gábor az Ahmed szultántól (fenti kép) küldött athnamét a zászlóval és karddal együtt. Egykorú feljegyzés szerint az átadás nem nagy pompával ment végbe, az ajándékok sem voltak drágák, de annál becsesebb küldemény volt a szeptember 4-én kelt athnamé. A cikornyás hitlevélnek legnevezetesebb pontja az volt, hogy a szultán három évre elengedte az adót az új fejedelemnek.
Amikor Bethlen hazaérkezett, Báthory már a másik hatalmas szomszéddal is szövetséget kötött, így óhajtván eleget tenni a márciusi országgyűlés választási feltételei ötödik pontjának, melyben a rendek azt kívánták, hogy „ő nagysága mind az két császár között ügyekezzék hazánkat békességes állapotban megtartani”. Imrefi Jánost és Kornis Zsigmondot küldte Kassára, hogy alkudozzanak Mátyás főherceg biztosaival, akiknek Illésházy István nádor volt a vezérük. Illésházy azt kívánta, hogy Báthory ne szakítsa el Erdélyt a magyar koronától, ismerje el a bécsi békét, és segítségre kötelezze magát Magyarország ellenségei ellen, a törököt kivéve. Az ifjú Báthory Gábor uralkodása szerencsésen kezdődött, hiszen II. Mátyás király (lenti kép) is elismerte Erdély fejedelmének és a magyarországi Részek urának.

„A jó erkölcsét gonoszra fordítá”
Egy ideig úgy tűnt, hogy Báthory Gáborból kiváló rokonához, Báthory Istvánhoz hasonló fejedelem válik. Azonban inkább Báthory Zsigmondéhoz lett hasonlatos az uralma. Ennek okát Bíró Sámuel róla írt Históriája így látta:„Mert minekutána Báthori Gábor (…) a jó erkölcsét gonoszra, kegyelmességét kegyetlenségre, igaz voltát igazságtalanságra, adakozó voltát fösvénységre fordítá. Mert sem Isten, sem ember törvényével nem gondolván, legelsőbben is fő és alacsony rendü embereknek feleségeiket személyválogatás nélkül megparáznitá, leányaikat elragadoztatá, azokkal gonoszul éle, sőt testvérhugának (ti. Báthory Annának) sem kedveze. Kik ezen gonosz életit az urak s igaz hazafiai közül nem javalják vala, azok közül kit hazájából kikergete, kit megölete, elannyira, hogy senki is valamirevaló ember s igaz értelmes hazafia már nincsen mellette; hanem aféle tolvajok kik annakelőtte az erdőket és pusztákat lakták, a győzhetetlen császár népeit és más jámborokat megöltek s felprédáltak; azokkal éjjel-nappal iszik, vendégeskedik, paráználkodik. A szabad városoknak pedig törvényeit, szabadságait, melyeknek megtartására hittel kötelezte vala magát, nemcsak megszegte, hanem a szászságnak is, Erdélyországának is legerősebb városát csalárd szín alatt elfoglalta, bizván annak erősségében, hogy onnat, ha kivántatik, a fényes Porta ellen is rebellálhasson, és mintegy fészke legyen minden gonosz cselekedetinek nagyobb bátorsággal való véghezvitelére. Minden gazdagságától azon várost megfosztatta; maga utczánként járván el a lakosoknak házokat, nagy részeket a lakosoknak a kapukban seregenként ölette meg, egyrészét pedig csak a jelenvaló köntösökkel bocsátotta bújdosni; templomokat, oskolákat felveretett és elprédáltatott.”
Báthory Gábor az 1608-as kassai megegyezést még Erdély érdekeit nézve kötötte meg Mátyás főherceggel, de felelőtlen politikája (saját és a fejedelemség vagyonának eltékozlása, kegyencek felemelése, nyakló nélküli osztogatás, ígérgetés mindenkinek, városok kifosztása, kivégzések stb.) néhány év alatt a romlás szélére taszította Erdélyt. Erkölcstelen kicsapongásaival, dorbézoló és pazarló életével elidegenítette magától a komolyabban gondolkozó erdélyieket. Különösen botrányos volt az államtanács elnökének, Imrefinek a feleségével folytatott viszonya, amelynek következtében Imrefi János mindenható fejedelmi kegyenccé lett. Még nagyobb lett a megbotránkozás, amikor Kornis Boldizsárné szerelmét erőszakosan igyekezett megszerezni, s ezzel Kornist halálosan megsértette.
Az ország belső békéje teljesen felfordult. Az általános hangulat egyre kedvezőtlenebb lett, az elégedetlenséget Bécsből is szították. A Báthory által üldözött, megsértett vagy mellőzött főurak majdnem mind katolikusok voltak, emiatt az a vélemény kezdett lábra kapni, hogy üldözi a katolikus vallást. Az elégedetlenek élére a férji becsületében megsértett Kornis Boldizsár és Báthory addigi bizalmasa, Kendi István állott.
Különös, tragikus sors volt a Kendi nemzetségé. Apját, Sándort Báthory Zsigmond végeztette ki összeesküvés vádjával. Az Erdélyi Fejedelemség létrejötte óta immár öten kerültek hóhérkézre a Kendiek közül. Kendi István 1605-ben Bocskai István vezéreként és diplomatájaként tevékenykedett. 1608-ban Báthory Gábor kancellárrá tette, 1609-ben neki adományozta Szamosújvárt számos faluval. Kendinek fejedelmi ambíciói támadtak, és 1610-ben csatlakozott a fejedelem ellen irányuló összeesküvéshez. A merényletre készülők lelepleződtek, Kornis Boldizsárral és társaival őt is fej- és jószágvesztésre ítélték, ami elől Kassára menekült. A számos trónkövetelő egyikeként Kendi 1615-ben csapatokkal támadt Erdélyre. 1618-ban éppen Báthory Gábor özvegyét, palocsai Horváth Annát vette feleségül…
(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása