Biztos sziget a parókia

Negyedszázada a Bihari Református Egyházközség lelkipásztora CSERNÁK BÉLA. Nagyváradon született 1951. január 22-én, s e nap 1989 óta duplán jeles számára, mivel a magyar kultúra napját is ekkor ünnepeljük.

Az, hogy Csernák Béla lelkipásztor lett, saját bevallása szerint családi örökség, hiszen nagyapja nyomdokait követte. Szülővárosában töltötte gyermek- és ifjú éveit, ott járt iskolába, és ott is érettségizett 1970-ben. Nagyvárosi gyermek létére megismerkedhetett a kisvárosi életformával is, mivel a nyári vakációkat gyakran belényesi keresztszüleinél töltötte. A Lakatos utcai gyerek ott találkozott először román közösséggel, ott tudatosult benne, hogy többnemzetiségű országban élünk. Felsőfokú tanulmányait Kolozsváron végezte, 1974-ben diplomázott. A lelkészi hivatás gyakorlását Nagykárolyban kezdte, és nagy ívet bejárva, kelettől nyugatig, ahogyan ő mondja: „fel-feldobott kőhöz hasonlóan, tíz szolgálati hely után érkeztem Biharra, ahol negyedszázada látom el a lelkészi szolgálatot”.
Várad szomszédságában, Biharon otthon érzi magát. Olyannyira, hogy bár többször is kapott meghívást a megyeszékhelyre, nem kívánt élni a lehetőséggel. Azt viszont szereti, hogy közel a város, hiszen idekötik ifjúkori élményei, másrészt ott élt édesanyja, aki a közelmúltban, a 95. életévében hunyt el. A lelkipásztor három gyermeket nevelt, a két nagyobbik fiú a felesége első házasságából származik, és földrajz, illetve informatika szakon szereztek egyetemi diplomát. Közös gyerekük „átvette a stafétabotot”, jelenleg harmadéves teológus Debrecenben. Felesége háztartásbeli, de egyben hűséges munkatársa is. Így élhettek alapelvük, meggyőződésük szerint, hiszen mindketten azt vallják: „A parókia az a biztos sziget, melyen nincs zár, soha ne legyen kirekesztő, a mindenkor érkező vándornak biztos otthont adjon.”
– Úgy tudom, Biharon a református vallást gyakorolják a legtöbben. Hány híve van az egyházközségnek? Közülük hányan egyháztámogatók?
– Kerek számokban beszélve azt mondhatom, hogy a község 3000 lakosa közül kb. 1600 lélek a református, 450 a katolikus, nagyjából ugyanennyi a baptista, a többi pedig a görögkeleti hitet vallja. A községben három templom van: református, római katolikus és ortodox. Van két imaház is, szombatista és baptista, valamint a görög katolikus egyháznak egy telke, de ezen nincs építmény. Érdekes a község temetőinek helyzete, hiszen az egyik helyen van református, római katolikus, ortodox és görög katolikus egyben a zsidó temetővel, aztán egészen más irányban van külön unitárius temető, és van községi temető is. A református egyházfenntartók száma 900 főre tehető. A látható tetemes különbség abból adódik, hogy igen sokan itt vannak nyilvántartva, de nem itt élnek, hanem külföldön vagy az anyaországban. Emiatt nagyon sok az üres ház a községben. Épült viszont egy új negyed, s az ott lakó családok majdnem fele magyar. Innen is várom a reformátusok bejelentkezését, ami már elkezdődött.
– Járnak a hívek rendszeresen istentiszteletre?
– Istentiszteleteink vasárnap délelőtt és délután vannak, valamint a bűnbánati alkalmakkor egész héten. Ezenkívül minden januárban megtartjuk az imahetet. Helyi sajátosság, hogy 1996-tól van iskolai kapcsolatunk, ami azt jelenti, hogy hétfőn reggel tanítás előtt egy rövid, félórás áhítatot tartunk. Eleinte ez a templomban történt, de az új iskola távolabb épülvén az istenházától, én megyek hozzájuk.
– Ha már a fiatalság került szóba, megkérdezem, hogy az említetten kívül mivel lehet templomjárásra ösztönözni őket?
– A fiatalok külön nem jelennek meg az egyházi életben. A konfirmáció egyházi törvényeink szerint kétévi előkészületet igényel, ezt be is tartják. A vallástanárnő kihasználja az ifjúsági együttléteket, a környező településeken rendezett alkalmakon is ott vannak ifjaink. Nyaranként megtartjuk a vakációs bibliahetet egész délelőttös elfoglaltsággal. Ezen szép számban részt vesznek, az ellátásukról is gondoskodunk. Március 15-ét és október 6-át hagyományosan ökumenikusan megünnepeljük. Mivel a mi templomunk a nagyobb, ott tartjuk meg, de mindig jelen van a katolikus tisztelendő úr is. Az igei liturgiát ő végzi, én pedig imádkozom. Jó lélekkel mondhatom, hogy nagyszerű a kapcsolatunk a katolikus egyházzal. Együtt gyűjtünk adományokat, és megtiszteljük a katolikus ünnepeket. Az iskolával is példaértékű a kapcsolatunk, a megemlékező ünnepségeket úgy szervezzük meg, hogy jelen lehessenek az iskolások is. Örülök, hogy nagypénteken és áldozócsütörtökön a tanárok elhozzák a diákokat a templomba. Így a diákok testközelből érezhetik, hogy van munkakötelesség – esetükben a tanulás –, és van a lelkünk számára kötelező ünnep.
– Negyedszázad alatt bizonyára sok tervét sikerült megvalósítania. Kérem, beszéljen a legjelentősebbekről!
– Örömmel mondhatom, hogy felújítottuk a templomot, új parókiát és gyülekezeti termet építettünk, hogy a közösségnek legyen hol összejönnie. Eleinte nagyon sok segítséget kaptunk holland testvérgyülekezetünktől, főleg bútorzat és technikai felszerelés formájában, és ők vásárolták meg az orgona felújításához szükséges 196 sípot is. Ezzel elértük azt, hogy a műemlék értékű orgonánk újra szolgálhassa az istentiszteleteket. A helyi tanács évente a költségvetéséből támogatja a község egyházait. Nem pályáztunk, nem nagyon folyamodtunk kérelmekkel, mivel az észak-erdélyi autópálya építése kapcsán kisajátítottak tőlünk egy területet, melynek ellenértékéből ki tudtuk fizetni elkezdett beruházásainkat. Visszakaptunk négy épületet, három felekezeti iskola volt, egy pedig a hajdani parókia. Az egyik iskolaépületet svájci támogatással teljesen felújítottuk, bevezettük a gázt és vizet. Ez most óvodaként működik. Ezenkívül partnerek vagyunk az after school (napközis oktatás) programban, mely településünkön sikeresen működik. A templomkertben felállítottuk a turulmadaras emlékművet – ez lett a falu történetében a harmadik, mivel az előző kettő az idők folyamán eltűnt. Az első, a millenniumi emlékmű obeliszkjének darabjait nagyon nagy távolságokból sikerült összegyűjtenünk, következik majd az összeállításuk, de ez sajnos egyelőre még várat magára. A temetőkertben Gáspár András honvéd tábornok hamvait új helyre költöztettük, a síremléken 1999-ben dr. Habsburg Ottó fia, György és felesége, Eilika is elhelyezte a kegyelet virágait. Látogatásuk nagy kitüntetés volt a bihari közösség számára. Ezek az úgymond látható megvalósítások, de nekünk lelkipásztoroknak az a fő feladatunk, hogy a lelkeket tápláljuk, bennük plántáljunk el értékes dolgokat. Talán ennek is vannak látható jelei. Ide sorolnám kiadványainkat, a Bihari Hírmondót, a Határmenti Krónikát, a Református Híradót, képeslapjainkat, melyekkel látható jeleket hagyunk a végigjárt úton. Évenként körzeti presbiteri konferenciákat rendeztünk tekintélyes terület felölelésével.
Bizonyára Önnek is van kedvenc igeverse. Kérem, búcsúzóul ossza meg az olvasókkal!
– „Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad.” (Zsolt 55.23)