Somlyói Báthory Gábor, Erdély fejedelme (3.)

Életútjának ígéretes kezdete (1589. augusztus 15.) és tragikus vége (1613. október 27.) egyaránt Váradhoz kötődik. Családja történelmi nevezetességű família volt, a sváb Gutkeled nemzetségből eredt.

A Báthory Gábor ellen tervezett, ám sikertelen merénylet megtorlása után fokozatosan romlott a fejedelem és a II. Mátyás néven Magyarország királyává koronázott osztrák főherceg hívei közötti viszony egyrészt Báthory erőszakos katolikusellenessége, másrészt a király törökellenes hadi készülődései miatt. Ugyanis Mátyás a kassai szerződésbe foglalt fontos feltételt, miszerint Erdély nem köteles az Oszmán Birodalom rovására támogatni őt, semmisnek tekintette. Követei révén egyre nagyobb nyomást gyakorolt a fejedelemre, aki nem volt hajlandó a Habsburgok kétszínű politikáját segíteni, de más irányú, messze ágazó tervei újabb alkalmat adtak az udvarnak a támadások folytatására, és magára vonta a Porta haragját is. Még nem volt erdélyi fejedelem, amikor már a lengyel trón elfoglalására készült: kapcsolatba lépett azokkal a lengyel főurakkal, akik összeesküvést szőttek III. Zsigmond király ellen.

A havasalföldi hadjárat
Bár Zsigmond leverte a felkelést, Báthory úgy vélte, hogy növelve fejedelmi hatalmát, még elnyerheti a lengyel trónt. Moldvai és havasalföldi politikája összefüggésben volt lengyel terveivel, rendelkezni akart a két vajdaság erejével (Moldva ekkoriban a lengyel király, Havasalföld pedig a török szultán vazallusa volt). A még gyermek Constantin Movilát igyekezett Zsigmondtól eltérítve a szövetségesévé tenni, Radu Şerban ellen pedig hadjáratot indított. Bár elűzte trónjáról Havasalföld vajdáját, és magát kiáltotta ki fejedelemnek, ottani sikerei végzetes kudarchoz vezettek.
Báthory még ezt megelőzően a szászokat is maga ellen fordította. Tudomására jutott ugyanis, hogy Magyarországra menekült ellenfelei a szászokkal – főleg a szebeniekkel – és a havasalföldi vajdával szövetkezve betörésre készülnek. Nagy András hajdúival és a rendelkezésre álló haderővel Szebenben termett, ahova előzőleg országgyűlést hirdetett. A várost csellel hatalmába kerítette, és az országgyűléssel fejedelmi székhelynek nyilváníttatta, kiváltságait eltörölte, és hajdúival irgalmatlanul kifosztatta.
Szebenből Brassó alá vonult, de ott Weiss Mihály királybíró nagy összegű ajándékkal rábírta a város megkímélésére. Brassó alól tört be Havasalföldre, ahol Radu Şerban székhelyét, Târgoviştét elfoglalta. Az elkergetett vajda Mátyáshoz ment segítséget kérni. Báthory Havasalföldről Moldva ellen akart indulni, de a szultán e vállalkozástól nemcsak eltiltotta, hanem a budai és temesvári pasákat utasította magyarországi birtokainak háborgatására.
Radu Şerban lengyel és moldvai segítséggel a visszamaradt erdélyi hadat kikergette Havasalföldről, sőt Weiss Mihály brassói királybíróval és a magyarországi menekültekkel egyetértésben Erdélybe szándékozott betörni. Báthory, hogy a veszedelmet megelőzze, Nagy Andrást hajdúival a Barcaságra küldte, és maga is megindult Szebenből Brassó felé. Weiss Mihály azonban Nagy Andrást megvesztegette, s hazatérésre bírta. A fejedelem viszont ostrom alá fogta Brassót. Közben Radu Şerban is átjött a havasokon, és Báthory seregét Brassó mellett úgy megverte, hogy a fejedelem is csak futva menekülhetett az ütközetből.

A vég kezdete
Báthory kudarca a bécsi udvart gyors cselekvésre ösztönözte, Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitányt küldték ellene. Forgáchhoz csatlakozott a menekültekkel együtt Homonnai György is, aki trónkövetelőként lépett fel. Forgách hadai diadalmasan haladtak előre. Elfoglalták Kolozsvárt és Gyulafehérvárt. Báthory Szebenbe húzódott hadaival, de Forgách ezt a várost is ostrom alá fogta. A fejedelemnek sikerült sok pénzért Nagy Andrást hajdúival ismét a maga pártjára állítania, és Bethlen Gábor török segítséget is szerzett. Nagy András, egyesülve a Déva felől jövő török haddal, Forgách ostromló hadát szétverte.
A győztes Báthory most már Weiss Mihályt szándékozott megbüntetni. Hogy magát a Portán biztosítsa, kegyencét, a kalandor Ghyczy Andrást küldte gazdag ajándékkal Konstantinápolyba követként. Ghyczy azonban Brassóban Weiss Mihállyal abban egyezett meg, hogy a Portán a maga számára fogja kérni a fejedelemséget, és a brassóiak segítségével megbuktatja Báthoryt. Ghyczynek sikerült is a Portát megnyernie, és mint fejedelemjelölt tért vissza Brassóba. Báthory Gábor Brassó alatt termett, és Weiss Mihályt Földvárnál tönkreverte.
Az ifjú fejedelem a brassói győzelemmel szerencséjének tetőpontjára jutott, azonban nem tudta sem okosan kihasználni, sem megbecsülni azt. Legbizalmasabb embereit sem kímélte. Híres hajdúkapitányát – aki néhányszor elárulta ugyan, de Szebennél a trónját mentette meg – saját kezével vágta le; hű lovászmesterét haragjában agyontaposta.
Bukásának okozója azonban a Bethlen Gáborral való meghasonlása lett. Bethlen, nem helyeselvén botrányos tetteit, egészen visszavonult tőle és környezetétől. Emiatt Báthory árulással gyanúsította őt. Gyanúját megerősítette Bethlennek egy elfogott levele, amelyet a temesvári pasához küldött, s melyben a pasa figyelmét azokra az alkudozásokra hívta fel, amelyeket Báthory II. Mátyás királlyal kezdett egy törökellenes szövetségről. Báthory elhatározta Bethlen megöletését, s Bethlen, hogy életét mentse, a temesvári pasához menekült.

A váradi merénylet
Bethlen Temesvárról Konstantinápolyba ment, ott sikerült olyan athnamét kieszközölnie, amelyben a szultán elrendelte, hogy Báthory Gábort fosszák meg trónjától, és Bethlen Gábort válasszák meg Erdély fejedelmévé. Bethlen a temesvári pasa seregeitől támogatva a Hunyad megyei Vaskapu-hágón át Erdélybe jött. Báthory, nem bírván ellenállani, Kolozsvárra menekült. Mivel Kolozsvár nem akarta őt falai közé bocsátani, Váradra futott. A temesvári pasa 1613. október 21-re Kolozsvárra országgyűlést hívott össze, s az Báthoryt a fejedelemségről letette, és Bethlent választotta uralkodónak.
Báthory a váradi várba húzódva Forgách Zsigmondtól kért segítséget. Hajdúi vele voltak, ezért abban bízott, hogy ha Forgáchtól kellő támogatást kap, még visszaszerezheti a trónt. A menekülő Báthoryt elkísérő Ghyczy, látván, hogy urát a szerencse elhagyta, Bethlenhez szándékozott csatlakozni. Feltételezve, hogy Bethlennek kedves dolgot fog cselekedni, elhatározta, hogy Báthoryt megöleti. Tervének megnyerte Szilasi és Nadányi hajdúkapitányokat, akik készségesen vállalkoztak a merénylet elkövetésére.
Ghyczy egy reggel rábeszélte Báthoryt, hogy kikocsizzék a hajdúk táborába. Korabeli feljegyzés szerint Szilasiék vagy ötven hajdúval várakoztak Báthoryra a Velence utcában. Amikor a hintó odaért, két lövés dördült el. Báthory kiugrott a hintóból az őt kísérő Lónyai Farkassal és Komáromi Andrással együtt. A fejedelmet megölték, két hű emberét pedig halálosan megsebesítették. Bethlen viszont kivégeztette Báthory gyilkosait.
Báthory Gábor elhunytával halt ki a fényes múltú Báthory család, amely négy fejedelmet adott Erdélynek.

Szilágyi Aladár összeállítása