Tóti nagyon kevés pénzből gazdálkodik

A Bisztra folyó mellett terül el Tóti, Margittától tíz kilométer távolságra. Kezdetben a település a mai helyétől kissé délnyugatra volt. Neve szláv lakosságra utal, de a szlovákok később elmagyarosodtak. A jól gazdálkodó községet hátrányosan érintette a költségvetés-kiegészítések idei megvonása.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

A XIII. századtól Tóti a sólyomkővári uradalomhoz tartozott, később Bocskai Istváné, majd Rhédey Ferencé lett. Legnagyobb birtokosa a Baranyi család volt. Bortermesztésről ismert települések közé tartozott. Központjában a fehérre meszelt református templom emelkedik büszkén valamennyi épület fölé.
Igen rendezett, tiszta falu, ez a benyomás már megérkezésemkor tudatosul, és befelé haladtomban egyre erősödik. A központban van a szépen rendbe tett községháza, első utam oda vezet. Otthonos, ízlésesen berendezett irodájában fogad Vincze Nándor polgármester, aki az RMDSZ színeiben nyerte el a tisztséget. Ez bizony bravúrnak számít, mivel annak ellenére, hogy a községközpont Tóti lakosságának (1092 személy) 99 százaléka magyar, a hozzá tartozó falvak – Bisztraterebes, Bozsaly, Cséhtelek, Réti – lakóival együtt a közel 4000-es lélekszámból a magyarság csupán 28 százalékot tesz ki.
Vincze Nándor 1996 óta van jelen a politikai életben. Egymás után három mandátumot töltött alpolgármesterként, majd 2008-tól ő a község polgármestere. Megválasztása és újraválasztása bizonyítja, hogy a magyarokon kívül a románokat is meg tudta győzni arról, hogy jó gazdája lesz a községnek. Igen aktív személyiség, választóival állandó kapcsolatban van, odafigyel kéréseikre, igényeikre, és ha teheti, teljesíti őket. Tótiban született 1965-ben, ott végezte el az általános iskolát, majd Margittán, Szilágysomlyón és Nagyszalontán folytatta tanulmányait. Utóbbi helyen érettségizett és végezte el az állat-egészségügyi technikumot. A mesterséges megtermékenyítésre szakosodott, és mind a mai napig, a polgármesteri tisztség mellett is gyakorolja a szakmát felesége vállalkozásában. Két lánya és egy unokája van, talán büszkébb rájuk, mint szakmai sikereire. Majdnem húsz év önkormányzati tevékenység után a település egyik híres embereként tartják nyilván. Rajta kívül a falunak olyan híres szülöttei vannak, mint Gittai István költő, Mészáros Zoltán tanár, fafaragó, helytörténész vagy Tóth István fotóművész.
– Hogyan érintette önöket az új költségvetés-elosztási rendszer? – kérdezem az elöljárót.
– Sajnos az idei költségvetés-elosztásnál nagyon elbántak velünk. Ha így marad a helyzet, nem tudjuk folytatni az elkezdett beruházásokat, de még a fizetések kiadását sem látom biztosnak. Szerintem az elosztási mód megváltoztatása meggondolatlanul és fejetlenül történt. Voltak, akik nagyon jól jártak, de sokunkkal az ellenkezője történt. Gondban vagyunk a fizetések folyósításával, a kötelező járulékokat be sem tudtuk fizetni. Komoly veszélybe sodródik a fogyatékosok járulékának a kifizetése is, hiszen ha nem tudjuk állni a 10 százaléknyi önrészt, akkor az állam 90 százaléka sem fizethető ki. Az esik rosszul, hogy az új rendszerrel azokat az önkormányzatokat büntették, amelyek dolgoztak és jövedelmet termeltek maguknak. Mi 87 százalékos adóbefizetést értünk el. Azonkívül 2013-ban telkek eladásából egyéb bevételeink is voltak. Ezt is jövedelemnek könyvelték el, így túlléptük a meghatározott összeget.
– A majd két évtized alatt igen sok megvalósítás kötődik az Ön nevéhez. Kérem, említse meg a legfontosabbakat, a legnagyobb horderejűket!
– Talán azzal kezdeném, hogy községi szinten jól állunk ravatalozó kápolnák szempontjából. Kettőt már fel is avattunk – Tóti, Bozsaly –, kettő pedig – Cséhtelek, Bisztraterebes – készül, de sajnos a már említett okokból le kellett állítanunk a munkát. A gépvásárlásra megnyert pályázatunk is kútba eshet az önrészhez szükséges anyagi fedezet hiánya miatt. A gépeket az utak rendben tartására használtuk volna… Egyedüli reményünk az, ha megengedik a két részletben fizetést. A 28-as kormányrendelet alapján szeretnénk 8,7 km utat leaszfaltozni. Ezt egyszer már jóváhagyták, a szerződést is megkötöttük, de a kormányváltás után lefújták a kivitelezést. Nem akartam elhinni, de sajnos nálunk ezt is meg lehet tenni. Bővítenünk kell a vízhálózatot, mivel a tanyavilágban kiszáradtak a kutak. Tavaly Cséhteleken fúrattunk egy kutat, hogy a nyári fogyasztást is normál víznyomással tudjuk biztosítani. A csatornahálózatot is ki szeretnének terjeszteni. A művelődési házat 2005–2007 között építettük, a rávaló 90 százalékát a kormány, illetve a megyei tanács adta, a maradékot a saját költségvetésünkből fedeztük. Mi álmodtuk és terveztük meg ezt a kulturális központot, ez volt az „anyaprojekt”, amit később Monospetri és Érsemjén is átvett, s ennek alapján építették meg a sajátjukat. Választott képviselőink segítettek a megvalósításban. A külső munkálatokra és a belső felszerelésre egy másik pályázattal szereztünk pénzt. Tartalommal is meg tudjuk tölteni a létesítményt, mivel folyamatosan vannak kulturális rendezvények, fellépések. Rendszeresen vendégszerepel nálunk a nagyváradi MM Pódium Színház és a margittai Horváth János Társaság színjátszó csoportja, de az iskola és az egyház is szervez tartalmas programokat, megemlékezéseket. A rendezvényteremben pedig, mivel konyhával és teljes étkészlettel van ellátva, lakodalmak, keresztelők és egyéb események kapnak helyet. A bérlők sokszor más településekről érkeznek. Az emeleten vendégszobák is vannak, akár 20 embert is el tudunk szállásolni. Az iskolát 2007–2009 között újítottuk fel, építettünk egy új óvodát is, mivel a régit vissza kellett szolgáltatnunk a református egyháznak. Az épületnek jó a szigetelése és beosztása, tavaly októberben adtuk át, és két óvodás csoportot fogad 34-es létszámmal. Szeretnénk befejezni az elkezdett beruházásokat, és ha lesz rá pénzünk, újabbakat elkezdeni. Elsősorban a bozsalyi művelődési házra gondolok. Erre már nyújtottunk be pályázatot, de sajnos nem nyertünk. A bisztraterebesi művelődési házat remélhetőleg hamarosan átadjuk. Már nem sok munka van rajta, de sajnos kivitelezőt kellett váltanunk.
– Vannak-e a faluban olyan vállalkozások, amelyek munkát adnak a helybelieknek?
– Sajnos ezzel nem dicsekedhetünk. Nagyon kevés a munkahely. Az ABC-k és autómosók leginkább csak a vállalkozó családtagjait foglalkoztatják. Néhány mezőgazdasági vállalkozónál van még csekély számú munkahely. Sajnos az autópálya-építő Bechtel kivonulásával 300 ember maradt munka nélkül csak nálunk. Emiatt jelentős adóbevételtől is elestünk. Ha újraindulna a sztráda építése, az sokat lendítene rajtunk.
– Úgy tudom, teljes kapacitással működnek a község területén felállított napelemek. Ez milyen hasznot, illetve bevételt jelent az önkormányzatnak?
– Ez az egyedüli jelentősebb állandó bevételünk. A cég egy 15 hektáros területen működik, melynek bérleti díja 15 000 euró. Ezenkívül az eladott energia árának 2 százaléka minket illet. Ez a két összeg fedezi a közvilágításunk árának egy részét. Hangsúlyoznám, hogy nem az egészet, ezért a már említett szűkös költségvetés miatt éjszakánként 1 órától 4 óráig szüneteltetjük a közvilágítást.

Az iskolában Takó Mónika igazgatónő fogad. Több mint egy évtizede az intézmény alkalmazottja, öt éve tölti be az igazgatói tisztséget. Román nyelvet és irodalmat tanít. Felszereltség szempontjából mind az osztálytermek, mind a laboratóriumok és a könyvtár eleget tesznek a legmodernebb elvárásoknak. Tótiban óvodás kortól VIII. osztályig összesen 115 gyermek tanul. A két iskolában együtt nyolc osztályterem van, az óvodában pedig kettő. Természetesen mindenhol vannak kiegészítő és mellékhelyiségek. Sajnos a csökkenő gyermeklétszám miatt idéntől kénytelenek voltak összevont osztályokat létrehozni. A tótihoz tartozik még a bisztraterebesi iskola is. A cséhtelekinek és a bozsalyinak külön igazgatósága van.
Felekezeti szempontból a községközpont lakóinak többsége – 930 fő – a református hitet vallja, lelkipásztoruk Demeter Sándor tiszteletes. A katolikus közösség – 224 lélek – plébánosa Giosanu Leonard, segédlelkésze pedig Tyepák László. Templomuk van, de plébánia nincs a településen.