Szentháromság templombúcsú Éradonyban

Pünkösd utáni első vasárnapon tartották meg az éradonyi római katolikus templom búcsúünnepségét. A jeles eseményen teltház volt, mivel a helyi katolikusokon kívül igen sok zarándok érkezett más településekről, és szép számban képviseltették magukat más felekezetek hívei is.

Az ünnepség házigazdája Mihály Balázs tisztelendő volt, aki Éradony és Érkeserű plébánosa. A hívek készültek a templom „születésnapi ünnepére”, feldíszítették zöld ágakkal az istenházát, és takarítottak a kertben és az előtérben. A szentmise ünnepélyes bevonulással kezdődött, a ministránsok vezették, az élen haladók a feszületet vitték. A főcelebráns Fodor József vikárius volt.
Bevezetőben a házigazda köszöntötte a mise szónokát, a megjelenő paptestvéreket – Májernyik Mihály esperes-kanonokot, Duma Ferenc volt székelyhídi plébánost, Ozsváth József jelenlegi székelyhídi plébánost, Bogdán Istvánt és Husztig Róbertet Érmihályfalváról, Varga Sándort Monospetriből, Pitó Lajost Szalacsról –, a közéleti személyiségeket – Szabó Ödön parlamenti képviselőt, Bordás Károly és Nyíri Sándor polgármestereket – a sajtó képviselőit és mindenkit, aki megtisztelte jelenlétével az éradonyi katolikus közösség egyik legnagyobb ünnepét. A főcelebráns szentbeszédét a Szűsz Mária fatimai megjelenéseire és a szentháromságos látomásra építette. A másik vezérvonal a szeretet volt: „Nézzünk Jézusra, nézzünk a Szentháromságra, és ott megtaláljuk a szeretetet” – hangzott el.
A kántori feladatokat Mihály Balázs helybeli plébános látta el. Házigazdai minőségben a szentmise végén köszönetet mondott a püspöki helynöknek a szentbeszédért, paptestvéreinek és a vendégeknek pedig a jelenlétért. A fiatalok virágcsokrot és ajándékot adtak át a vikáriusnak, aki hangsúlyozta, hogy örömmel tett eleget a megtisztelő meghívásnak. Zárásként Mária-énekek és a himnuszok – a pápai, a magyar, a székely, a magyarok világhimnusza – csendültek fel a plébános orgonakíséretével.
Kifelé menet mindenkit kaláccsal kínáltak, a meghívottakat pedig ebéddel várták a művelődési házban. A templom előterében vásárosok kínálták portékáikat, kelendők is volt, mert a hagyomány szerint illő dolog búcsúfiát vinni az otthon maradottaknak. A hívek hitükben, nemzeti öntudatukban megerősödve tértek haza.