Innen nem költöznek el a fiatalok

Jákóhodos nevét először 1268-ban említi egy oklevél, később a püspöki tizedlajstromban mint egyházas község szerepel. Az 1300-as évek elejéig Hodos a neve, 1349-ben a Jákó családról nevezik el: Jákó-Hodosnak. A XVI. században a Zólyomiak az urai.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az 1886-ban végzett népszámlálás adatai szerint Hodoson 854-en éltek, 790 magyar, 24 román – 766 református, 51 római katolikus. Az 1992-es népszámlálás 744 lakost jegyzett fel, köztük 741 magyart – 691 reformátust, 21 római katolikust. Legutóbb, 2011-ben 707 lakost számláltak össze, közülük 693 magyar, 14 román, 596 református, 44 római katolikus.
Aki rég nem járt a közigazgatásilag Szalárdhoz tartozó Jákóhodoson, az bizony akarva-akaratlan megáll valahol az iskola és a templom környékén, és hitetlenkedik: vajon ez ugyanaz az egykor a világtól elzárt falu, amit csak Szalárd felől lehetett megközelíteni, a rossz, kátyús országúton? Ma aszfaltút halad át a településen, és nem ér véget az utolsó háznál, hanem tovább visz a Nagyvárad–Margitta országútra. Amennyire ismerem Jákóhodost, állíthatom, hogy ennek az aszfaltútnak a megépítése, valamint ezzel egyidejűleg az ivóvíz- és a csatornahálózat kiépítése a falu történelmének legnagyobb eredménye. Ezeket a helybeliek is nagyra értékelik.

Egy másik falu
Elsőként Nagy Miklóst, Szalárd község polgármesterét kerestem fel, s a jákóhodosi eredményekről kérdeztem. „Vissza tudok tekinteni az elmúlt években történt fejlesztésekre a község mindhárom településén. Hodoson a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest szinte egy másik falut lát az ember, ha végigmegy az utcán. 2000-ben lettem elöljáró Szalárd községben, egy mandátum idejére alpolgármester, majd 2004-től polgármester. Sikerült egy jó csapatot kialakítanunk, s elsőként azt döntöttük el, hogy iskolahálózatunk olyan legyen, ahol a szülő minden gondolkodás nélkül taníttatja a gyerekét. Azért van erre szükség, hogy a település életrevaló legyen, hogy a fiatalok ne menjenek el innen. Épült egy szép iskola tornateremmel, központi fűtéssel, az utóbbi időben bővítettük is, és nagyon örülünk, hogy élettel is megtöltöttük. Ma már közösségi tér szerepét is betölti, oda megyünk örülni, az udvarán szervezzük meg a Hodosi Családi Napot. A fiatalok innen nem költöznek el, itt próbálják megteremteni a megélhetést, vállalkoznak, családot alapítanak, és gyerekeket vállalnak. A településen jelentős beruházásokat valósítottunk meg: csatornahálózat szeli át a falut, az ivóvízhálózat is kiépült – egyelőre csak a gerincvezeték –, s bővíteni fogjuk, hogy a mellékutcákban is legyen vízvezeték és szennyvíz-csatorna. Elértük az aszfaltút megépítésével azt is, hogy Jákóhodos már nem zsákfalu. Folyton építkezünk, terveink vannak. Tavaly sikerült támogatni a hodosi református egyházközséget a temetőkápolna építésének befejezésében, mivel elfogyott a pénzük. A közeljövőben mindhárom települést érintő két pályázatunk is sikeres lehet, az egyik az ivóvíz-, a másik a csatornahálózat bővítése. Most készülnek a kivitelezési tervek, ha sikerül még az idén elkezdeni, utána a mellékutcákon is lehet majd aszfaltozni.

Falfestmények a templomban
A református parókián Mikló István Boldizsár tiszteletest kérdeztük az egyház, a templom történetéről. „Tudjuk, hogy az Árpád-korra nyúlik vissza az istenháza története. A templom két fala egy régi körkápolna maradványa, ez bizonyítja, hogy a XIII. században itt már település volt. A belső falakat képek díszítették, a reformáció idején ezeket betakarták, részben meg is rongálódtak. A falu virágkora a XVIII. századra tehető: akkor kibővítették a templomhajót, szószéket készítettek, orgonát építettek, a gyülekezet akkori, hosszabb ideig itt szolgáló lelkipásztorának köszönhetően. Meg kell még említenem az 1638-ból származó úrasztali kelyhet, amely azért különleges, mert eredetileg Jankafalvának készült, mintegy tíz évet volt ott, aztán több mint négyszázat immár Jákóhodoson, ugyanis Jankafalva hamar leányegyházközség lett. A kelyhet Hodosról vitték el a kommunista diktatúra idején, majd 2003-ban ide is került vissza. A kicsi harang is egyedülálló, hiszen ez is XVII. századi. A nagyobbik a világháború után készült. Amikor 2007-ben elkezdtük a templomfelújítást, elhívtuk Emődi Tamást, szakemberek végeztek falkutatást, ásatást. Ekkor kerültek elő a falképek, melyek addig takarva voltak; az egyiken Szent Margit, a másikon pedig koronás szentek láthatók” – idézte fel Mikló István Boldizsár az eklézsia történetének főbb mozzanatait.
A lelkipásztor 2003 óta szolgál az egyházközségben, mely 500 lelkes, bár a legutóbbi népszámláláskor vagy százzal többen vallották magukat reformátusnak. A tiszteletes szerint a különbség a Váradról a faluba költözött családok tagjaiból adódik; mint mondja, nem ismeri őket, családlátogatásra nem nagyon fogadják. „Főleg télen négy házi csoport is működik nálunk – teszi hozzá –, otthonokban tartanak házi bibliaórákat, istentiszteleteket. Ezekkel az alkalmakkal elérjük a majdnem 40 százalékos aktív részvételt az egyházi életben”.
Vasárnap délelőtt és délután is van istentisztelet. Két csoportban foglalkoznak konfirmandusokkal, ebben az évben hét jelölttel. Az egyházfenntartási járulék fix összeg a működési költségek fedezésére, de további adakozásra is kérik a családokat. Az egyházközségben tavaly hat házasságkötés volt, és négy fiút meg egy kislányt kereszteltek, s idén is lesz két-három keresztelő, mondta a tiszteletes. Temetés évente tíz-tizenkettő van.
A templomba is benéztünk, szépen rendbe tett istenháza a hodosi, a falfestmények két oldalon is láthatók. A belső felújítás két évig tartott, és külső javításokat is végeztek, 2005-ben a tetőszerkezetet újították fel, újracserepeztek.

Összefognak
Kendi Dezső szalárdi alpolgármester is szívén viseli szülőfaluja, Jákóhodos sorsát – de a községet alkotó másik két települését, Hegyközszentimréét és Szalárdét is. Elmondta, hogy bár Hodos zsákfalu volt, a környéken innen ingáztak legtöbben munkába a régi rendszerben is. Az országúti összeköttetésnek köszönhetően most saját kocsival vagy munkásszállító autóbusszal 20 perc alatt elérik a váradi Rogériusz negyedet. „Egyébként is jellemző a hodosiakra, hogy nagyon szorgalmasak, nincs olyan család, amelyben valaki ne járna dolgozni, nem várják el, hogy minden az ölükbe hulljon. Az is jellemző, hogy nem adták el a visszakapott földeket. A faluban mezőgazdasági területeket nem nagyon lehet vásárolni, az utolsó négyzetméterig meg vannak művelve. Vannak itt magángazdák kis- és közepes gazdaságokkal. Akinek volt 5-6 hektárja, az vett magának egy traktort; ma negyven traktor van a faluban. Hodos nem öregedett el, vannak fiatalok, akik gyerekeket vállalnak. Amikor probléma van, a falu összefog, s meg is oldják a gondokat. A családi napok rendezvényeire például mindent a lakosság ad össze. Pár éve kezdte egy lelkes társaság, egynapos a rendezvény, száz százalékban mi szervezzük. Volt néhány támogatónk is, de igazán az összefogás napjának nevezhetnénk” – tette hozzá Kendi Dezső.

Negyvenhat gyermek
Teleki Enikő tanítónőt, a hodosi iskola megbízott felelős pedagógusát a faluban elérhető oktatásról kérdeztük. Arról tájékoztatott, hogy az iskolába 31 elemista jár, az óvodában pedig 15 aprósággal foglalkoznak. Összevont osztályokban tanulnak a gyerekek, két tanítónő, illetve egy óvónő és egy kisegítő dadus dolgozik a tanintézetben. Minden pedagógus kinevezett, egyikük Hodoson lakik, ketten Szalárdról ingáznak.

Deák F. József