Roma gyerekek felzárkóztatásáról értekeztek Székelyhídon

A romák helyzetét, beilleszkedési nehézségüket egyre többen ismerik fel. Az okok feltárása, az arra adandó megoldások keresésének folyamata elindult. Ennek szellemében rendezték meg Székelyhídon „Minőség és másság” címmel a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására fókuszáló konferenciát.

A júniusi esemény jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint a meghívottak széles spektruma: politikai vezetők, a megyei tanügy prominensei mellett a találkozót szervező helyi és a margittai tanintézetek igazgatói, polgármesterek is jelen voltak a témaboncolgatásnak helyszínéül szolgáló városi múzeum aulájában. L. Ritók Nóra Berettyóújfaluból érkezett, az ottani Igazgyöngy Alapítvány vezetője.
Vad Márta, a helyi Petőfi Sándor Elméleti Líceum igazgatója előadásában a székelyhídi romaoktatásba nyújtott betekintést. Tapasztalataira alapozva úgy vélekedett, hogy a roma felzárkóztatás csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi a helyi körülményeket, hisz eltérőek az együtt élő etnikumok közötti viszonyok, a kulturális és szocializáló hátterük. Szorgalmazta az integrálást segítő specifikus módszerek kidolgozását, ezt szerinte a tanintézetek hatáskörébe kell helyezni. Helyi vonatkozásban elmondta, hogy a külön működtetett roma osztályok felbomlása után hullámvölgy következett, a roma gyerekek zöme lemorzsolódott. A hatékony szemléletváltás, a helyes stratégia meghozta a gyümölcsét, Varga Radu roma moderátor segítségével ma már sikeres kommunikáció folyik a roma gyerekek szülei és az iskola vezetősége között. Azóta a roma gyerekek jelentős hányada befejezi a nyolc osztályt, tizenketten pedig sikeresen vették az érettségit – hangzott el a statisztikai bizonyság.
Bíró Rozália RMDSZ-es szenátor örömmel nyugtázta a székelyhídi sikertörténetet, elmondása szerint országos szinten messze nem ilyen rózsás a helyzet. Ahogyan a magyarok sem szeretik, ha a fejük fölött hoznak meg őket érintő döntéseket, éppúgy a romákat is be kell vonni a felzárkóztatási program mikéntjének kidolgozásába – érvelt a törvényhozó.
Szabó Ödön parlamenti képviselő a Magyarországon már jól működő felzárkóztatási módszerek átvételét, helyi körülményekre való alkalmazását javasolta. A későbbiekben a hogyan tovább kérdéskört feszegetve elmondta, hogy sem a pedagógusok, sem az önkormányzatok nincsenek kellően felkészítve a probléma kezelésére, emellett a törvényi háttér is hiányzik. A jó példákra való odafigyelésnek pozitív hozadéka van.
A konferencia társszervező iskolájának, a margittai Horváth János Elméleti Líceumnak az igazgatója, Nagy Gabriella Margitta és a romaoktatás címmel tartott előadást, abban az örök vitatémát, a szegregáció vagy integráció létjogosultságát is érintette. Úgy véli, az előrelépést az segítené, ha a gyermekek minél több időt töltenének óvodában, iskolában. Sokan közülük óriási hátránnyal indulnak, a legelemibb használati tárgyakat, tisztálkodási szereket sem ismerik. Ha a kiindulási helyzetet figyelembe vesszük, látni kell, hogy iskoláztatásuk során nagyobb fejlődési ívet futnak be, mint társaik, de mégis keveset ahhoz, hogy a tantervi elvárásoknak megfeleljenek. Nagy Gabriella szerint ennek okán speciális tantervet kellene kidolgozni a roma tanulók számára.
Egyetemi tanulmányai alatt sokat foglalkozott a székelyhídi cigányság szocializációs problémáival a kisváros polgármestere, Béres Csaba. Ebből adódóan rálátása van a közösség életében folyó változásokra. A történelmi egyházak nagy hibája, hogy nincs roma stratégiájuk, nem tudják vagy nem is akarják felkarolni a romákat – jelentette ki Béres. A cigánykolóniákon megjelenő neoprotestáns felekezeteknek sikerült felkavarniuk az állóvizet, azt hirdették, hogy minden ember egyforma. Munkálkodásuk látható hozadéka, hogy egyre többen hivatalosan kötnek házasságot, a bűnözés is visszaszorult. A neoprotestánsok családtervezést segítő ténykedésének köszönhetően egyre inkább kitolódik az első gyermek vállalásának ideje, illetve a családmodell racionálisabb alapokra helyeződik – osztotta meg tapasztalatait a szociológus végzettségű polgármester.
L. Ritók Nóra is bővítette az előadók sorát. Elmondta, hogy az általa irányított alapítvány tizenhat éve működik. Időközben eszmélt rá, hogy az iskola mint intézmény egyedül képtelen megbirkózni az integrációs terhekkel. Az állam beavatkozására is szükség van, ami leginkább a felnőttek foglalkoztatását, az anyagi javak előteremtését kell hogy segítse. A gyermekek számára pedig olyan motivációs közeget kell teremteni, ami ösztönzőleg hat a tanulásra, önmegvalósításra, s végső soron az önbizalmat, önbecsülést növeli. Az alapítványnál például a cigányasszonyokat megtanítják kézimunkázni, hímezni. Ez egyrészt „fontos vagyok” érzéssel tölti el őket, másrészt pedig a készített tárgyak bevételi forrást is jelentenek – sorolta a berettyóújfalui szakember.
Az elhangzottakat megerősítendő, egy roma kislány szép énekével vitt színt a nap folyamán elhangzott okos beszédek sűrűjébe. Az előadások után Hátránykompenzáció vizuális neveléssel cím alatt műhelymunka kezdődött, melynek során pedagógusok ismerkedtek a témába vágó módszerekkel, illetve meglátogatták az egyik helyi romatelepet.