Bársonyszék és dinnyeföldek

Nem vagyok pszichológus, nem is lenne affinitásom hozzá, de szeretem megfigyelni a hatalom embert formáló (deformáló) erejét azt, hogy a birtokolt tárgyak kicsapódásai milyen nyomot hagynak a jellemen, a viselkedési és viszonyulási formákat miként befolyásolják.

Nem vagyok pszichológus, nem is lenne affinitásom hozzá, de szeretem megfigyelni a hatalom embert formáló (deformáló) erejét azt, hogy a birtokolt tárgyak kicsapódásai milyen nyomot hagynak a jellemen, a viselkedési és viszonyulási formákat miként befolyásolják. Amatőrizmusomból eredően nem áll szándékomban azt állítani, hogy mindig a legtökéletesebb végkövetkeztetéseket vonom le, sőt előfordulhat, hogy belegabalyodok az ok és okozati összefüggések sűrűjébe, de azt bizton állítom: mindig a tisztesség vezérel. Még akkor is, ha tisztességtelenségről szólok.
Gyakran hoz össze hivatásom polgármesterekkel, így rajtuk leginkább megfigyelem a beosztásukból eredő veszélygócokat, azokat a pontokat, ahol az egó fekélyként magasodik minden más fölé. Már megírtam, hogy a hatalom nem egyszer mindentudással is párosul. Eddig nem ismert kvalitásokkal rukkolnak elő a dinnyecsőszből lett vezetők: ilyen-olyan alapítványok elnökének kérik fel őket, hirtelen templomba járókká válnak, így evidens, hogy a legközelebbi tisztújításon már egyházgondnokokká avanzsálnak. De sorolni lehetne a végtelenségig a bársonyszék adta polihisztori kvalitásokat.
Lelkük rajta, meg azé a közösségé, amelyik nem nézte meg időben, hogy mi van a „zsákban”, így méltatlan embert választottak érdekeik képviseletére. Akárki akármit is mond, mindenkinek a saját elvágott ujja fáj a legjobban. Így leginkább az háborít fel, amikor magam is áldozatává válok a pökhendi kivagyiságnak. Sajtóbeli kollegámtól fülest kaptam, hogy az egyik érmelléki kisvárosban (nem sok van belőle) tanácsülést tartanak. Mint mondta tuti a dolog, hisz magától a polgármestertől tudja. A több tíz kilométerről utazott kollegával meg is érkeztünk az eseményre, annak rendje-módja szerint. Tudom, hogy kitalálták: szó sem volt semmilyen tanácsülésről. Hogy erről miért nem értesítettek? Csak gyanítom, hogy a bársonyszék a dolog nyitja.
Ilyenkor mit tehet az emberfia, legjobb a népi bölcsességre hagyatkoznia, miszerint nehezen fog, de könnyen felejt. Két év múlva is lesznek még dinnyeföldek.