A festőművészre, a tanárra emlékeztek

Meghitt, bensőséges megemlékezésnek adott otthont május 11-én a Belényes városi múzeum: a tavaly augusztusban elhunyt festőművész, pedagógus, ember, MIKLÓS JÁNOS alakját idézték fel. Tették ezt éppen azon a napon, amikor betöltötte volna a 66. életévét.

Sokan összegyűltek a belényesi városi múzeum előcsarnokában, hogy emlékezzenek a a Fekete-Körös menti település elismert egyéniségére, Miklós Jánosra. Az eseményt hosszas előkészítő munka előzte meg, ugyanis erre a napra egy grafikailag és tartalmilag is nagyon szépen kivitelezett kiadvány jelent meg. Amolyan tükör ez, melybe ha beletekintünk, Miklós János néz vissza ránk, nemcsak a róla készült felvételekről, de alkotásaiból is, melyeknek fényképét illusztrációként foglalták a kötetbe. Az életrajzával is megismerkedhet a könyvből az olvasó.
Az ötlet, hogy egy ilyen kiadvánnyal emlékezzenek Miklós Jánosra, egykori kollégájától, az ugyancsak pedagógus Anton Naghiutól származik. Ő kérte és kapta meg a tavaly elhunyt Miklós János családjának a hozzájárulását, hogy ily módon állítsanak emléket a festőművésznek, születésének 66. évfordulóján. Kiállítás is nyílt ugyanakkor a múzeumban a család tulajdonában lévő alkotásokból. A tárlat időrendben mutatta be a sokoldalú képzőművész festői munkásságát.
Jóleső érzés volt ott lenni és látni, érezni, hogy mily nagy szeretettel emlékeznek meg Miklós Jánosról az egykori kollégái, barátai, hiszen a több mint két órát tartó ünnepségen nagyon sokan szót kértek, vagy éppen a könyvből olvasták fel az általuk írt gondolatokat. Zömmel belényesi barátai és tisztelői kaptak szót. Szabó Ödön parlamenti képviselő beszédét távollétében Szabó József nagyváradi helyi tanácsos tolmácsolta.
Az is jóleső érzés volt, hogy a magyarok által lakott Fekete-Körös menti településekről is érkeztek megemlékezők, akik ily módon is kifejezték, hogy ismerték és szerették Miklós Jánost, és emlékét megőrzik. Közismert, hogy a közössége iránt elkötelezett polgárként Miklós János felkereste, kikutatta és felmutatta a Belényesi-medence magyarságának tárgyi, épített és szellemi hagyatékát. A Biharország hasábjain is számos, tudományos igényességgel összeállított írása látott napvilágot néprajzi, ipartörténeti, szociológiai, irodalomtörténeti, történelmi vagy épített örökségünkről.
Egykori tanítványai is beszéltek mesterükről, a pedagógusról, aki szinte „fogta a kezünket és úgy próbált bennünket irányítani”, mondta Bálint Beáta Noémi, aki felolvasta a mentora emlékére írt versét is.
A megemlékezés végén az özvegy, Miklós Erzsébet könnyeivel küszködve mondott köszönetet mindenkinek, aki részt vett az eseményen vagy hozzájárult a kiadvány megjelenéséhez.

Deák F. József