Magyarul és szlovákul miséznek Telegden

Tizenöt éve szolgál Mezőtelegd római katolikus plébániáján VILCSEK FERENC tisztelendő. Az elhivatásról, a szórványközösségek fogyásáról, illetve a kétnyelvű gyülekezet életéről beszélgettünk vele.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Élesden született 1973-ban, szülei ma is ott élnek. Szülővárosában érettségizett, majd a gyulafehérvári Római Katolikus Teológián folytatta tanulmányait. Negyedév után Egerbe küldték, ott fejezte be felsőfokú képesítését. A fél év gyakorlati felkészülést Szlovákiában töltötte el, 1997 augusztusában szentelte pappá Tempfli József akkori nagyváradi megyés püspök a székesegyházban. Szolgálatát még abban az évben elkezdte Zsibón, ahol három évig volt plébános. Mezőtelegdre 2000 októberében helyezte el a püspök, és mind a mai napig ott szolgál.
– A katolikus papi hivatás nagy felelősséggel és olyan lemondásokkal jár, amik miatt nem népszerű a fiatalság körében. Sajnos egyre kevesebben döntenek úgy, hogy az egyházi rend szentségét válasszák. Ön megtette ezt. Mi motiválta elhatározását?
– Hála Istennek, vallásos, keresztény katolikus családba születtem, ahol természetes volt az, hogy minden vasárnap és ünnepnapokon templomba megyünk. Ez nagyszülőktől unokáig mindenkire vonatkozott. Szerettem templomba menni, és testvéremmel együtt szívesen ministráltam szinte érettségiző koromig. Szlovák anyanyelvű vagyok, és úgy tapasztaltam, hogy nemzetiségünk tagjai talán az átlagnál jobban gyakorolják vallásukat, és szívesebben járnak templomba. Megérintett az ottani hangulat, és az évek során egyre bizonyosabbá vált bennem, hogy ezt a hivatást választom. Sikerült, és úgy érzem, megtaláltam azt, amire vágytam.
– Kérem, mutassa be a mezőtelegdi katolikus közösséget!
– Nagyjából 300 lelket számlálunk, közülük 250 magyar, 50 pedig szlovák anyanyelvű. A közigazgatásilag hozzánk tartozó településekkel együtt – Mezőszabolcs, Köröskisjenő, Pusztaújlak, Telkesd, Pósalaka – a katolikusok száma eléri a 360 főt. Ezt támasztják alá a 2011-es népszámlálási adatok is. Templom csak Telegden van. Filiaként hozzám tartozott Cigányfalva is, ahová rendszeresen kijártam, de néhány éve az élesdi plébános vette át ezt a feladatot. Sajnos nagyon kevés a fiatal. Mivel településünkön nincsenek munkahelyek, elég nagy az elvándorlás. Elsősorban a fiatalok mennek el, így az elöregedés folyamata elkerülhetetlen. Iskola csak nyolc osztályig van, létezik ugyan magyar tagozata, de egyre kevesebb a gyerek. Tavaly már alig akadt első osztályba jelentkező, ezért összevont osztályok indultak. A vallásoktatást én végzem, szintén összevont osztályokban. Autóval megyek, és három iskolából szedem össze a gyerekeket, de nehéz úgy összehangolni az órarendet, hogy mindenki jelen lehessen. Anyák napján, elsőáldozáskor, bérmáláskor és karácsonykor verseket mondanak a gyermekek, esetenként – ha megvan az elégséges létszám – betlehemes játékkal is készülünk az ünnepre. Ezt mindenképpen megőrizzük a jövőben is. Elsőáldozás minden évben van, bérmálás csak akkor, ha elegendő létszámú gyerek gyűl össze. Ez általában négyévenként történik meg. Sajnos kevés az esküvő és a keresztelő, de annál több a temetés. Az egyháztanács tagjai segítőkészek, kérésre megtesznek minden tőlük telhetőt. Ők is zömében az idősebb korosztályt képviselik.
– A szentmiséket látogatják-e az itthon maradt hívek?
– Minden vasárnap két misét tartok. 10 órától magyar nyelven, ezen általában 30-35 lélek van jelen, 12 órától pedig szlovák nyelven, ezen nagyjából 15-en vannak. A hétköznapi misék kétnyelvűek, és közösen tartjuk. Természetesen a nagyobb ünnepeken, hála Istennek, sokkal többen jönnek templomba. Jelenleg a templomunk belső felújítás alatt áll, ezért vasárnap is csak egy kétnyelvű misét tartok, a régi katolikus iskola felújított nagytermében. A renoválást négy hónapja kezdtük el, és reményeink szerint nyár végére befejezzük. A fiatalok nagyobbik része Nagyváradon jár iskolába, ezért főként csak a nagyobb ünnepeken jönnek templomba.
– Kérem, nagy vonalakban számoljon be arról, mit tudott megvalósítani ittlétének másfél évtizede alatt!
– Három évvel ezelőtt sikerült felújítanunk a templomtetőt, már halaszthatatlan feladat volt. Renováltuk a visszakapott katolikus iskolát, mely magába foglalja a könyvtárat is, azonkívül egy irodát, és még egy pingpongasztal is helyet kapott benne. Ezt főleg a fiatalok kedvéért helyeztük el az egyik helyiségben. Örülnék, ha minél többen járnának az egészséges testmozgásra. Itt szoktak továbbá a fiatalok név- és születésnapi, esetenként szilveszteri ünnepséget rendezni. Az egyházi földek egy részét visszakaptuk, de egy nagyobb rész a mesterséges tó alatt fekszik, ami után kártérítést kértünk. Ennek a kifizetése sajnos akadozik. Felújítottuk a plébániát, és jelenleg folyik a legnagyobb munka, a templom teljes belső rendbetétele. Mivel régi freskókat találtunk, ezeknek a megmentése kissé meghosszabbítja a munkát.
– Hogyan sikerült összehozni a szükséges anyagi fedezetet a mostani munkálatokra?
– Több helyről adódik össze: kaptunk pénzt a minisztériumtól, kaptunk németországi segítséget, ami a püspökségen keresztül kötött kapcsolatnak köszönhető. Mindezt kiegészítettük saját hozzájárulásunkkal.
– Milyen tervei vannak? Mivel búcsúzna az olvasóktól?
– Tovább építeni a rám bízott közösséget, ápolni az itthon maradottak hitét, vezetni őket az Istennek tetsző úton. Búcsúzóul János evangéliumából idézném Péter szavait: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Úgy gondolom, kötelességünk szeretni Istent és embertársainkat. Bármilyen gonddal küzdünk, forduljunk Istenhez, Ő segít, mert szeret minket.