A párbeszéd községe a Sebes-Körös mentén

Örvéndről az első írásos feljegyzés a XIII. század végéről származik. A Nagyvárad–Kolozsvár országút mentén fekvő település közigazgatásilag Alsólugoshoz tartozik.

A Csanád nemzetség birtokaként szerepel Vluend néven egy 1282-es feljegyzésben először Örvénd. Minden feltételezés szerint már az Árpád-korban lakott volt, valószínűleg azonos azzal az Örvényesligete nevű helységgel, amelyet 1336-ban a Csanád és a Rátold nemzetségek elcseréltek. 1388-ban a Putnokyakat találjuk birtokosként, a XVII. században Bocskai István fejedelem lett a földesura, s ő 1606. december 17-én kelt végrendeletében Örvéndi Pálnak, egyik kedves főurának adományozta.
Az 1880-ban végzett népszámlálás idején a falunak 686 lakosa volt, közülük 618 magyar – 586 református, 31 római katolikus. Az 1992-es népszámláláskor 946-an lakták, 675 magyar, 120 román, felekezeti megoszlás szerint 614 református, 125 római katolikus, 125 ortodox, 44 baptista. 2011-ben Örvéndnek 1036 lakosa volt, közülük 892 magyar, 71 román, 53 szlovák, illetve 597 református, 90 ortodox, 132 római katolikus, 197 baptista.
Már a falu szélén szépen rendbe tett porták fogadják az Örvéndre érkezőt, sok a virág, árusok az út mentén. Az országút mellett lakóknak bizony nem egyszerű együtt élni a nagy forgalommal, az E–60-as úton a falun átrobogó járművek – nem ritkán több tíz tonnás kamionok – nagy zajt csapnak és veszélyesek is, mindennapos a baleset, történt már tragédia is.
A helyi iskola előtt találkozom a község polgármesterével, Sorbán Leventével és Grim András megyei tanácsossal. Együtt tekintjük meg a tanintézet példásan rendbe tett udvarát, ahol játszótér is van, hiszen két óvodás csoport is itt tanul.

Örvéndi a polgármester
Közigazgatásilag Alsólugos községhez tartozik a falu. A nagyszámú románság jelenléte ellenére 2008 óta a községben élők az RMDSZ örvéndi jelöltjét, Sorbán Leventét választották polgármesterüknek. A fiatal közgazdász 2004–2008 között alpolgármester volt – akkor, 23 évesen, ő volt Romániában a legfiatalabb ebben a tisztségben. Amikor arról kérdezem, minek tulajdonítja azt, hogy a 70 százalékban román többségű községben immár kétszer nyerte meg a polgármester-választást, a személyes kapcsolatot említi.
„A község lakói, nemzetiségtől függetlenül, látták, hogy kialakult köztünk egy hathatós, a közösség érdekét szolgáló párbeszéd. Azt is látták, hogy az utóbbi időben az egész község javát szolgáló fejlesztéseket valósítottunk meg. Az egyéni gondok megoldására is figyelmet fordítottam, amit a község román lakosai ugyancsak értékeltek. Hamar beleszoktam ebbe a munkába. Az első mandátum kitűnő periódus volt, a község bevételei jelentősek voltak, a központi hozzájárulás is számottevő, így megvolt a lehetőség a fejlődésre. Később megszenvedtük a válság hatásait, de több kormányrendelet is rontott a helyzetünkön. Például a Hidroelectrica cég itteni részlegét, amely 800 hektárt foglalt el, speciális építkezésnek minősítették, ezért nem fizet helyi adót; ez nagy érvágás számunkra. Közben bennünket is sújt az idei költségvetés-elosztás, 40 százalékkal kaptunk kevesebb központi hozzájárulást, mint tavaly.”
Az örvéndi utcák le vannak aszfaltozva – egy kivételével, azon csak három ház van. Minden házba be van vezetve a vezetékes víz. „Azért komoly nyomás is van rajtunk, hogy ne legyen túl sikeres egy magyar vezette román többségű község” – teszi hozzá az elöljáró.
Nagyon szeretnék az örvéndiek, ha az országút elkerülné a falut, korábban hallani lehetett egy elkerülő út tervéről, de ma úgy tudni, csak az Élesdet elkerülő szakasz készül el. A másik nagy gond a gyümölcsös sorsa, hiszen három állami gazdaság is működött itt. Ezeket a területeket a gazdák visszakapták, de mivel nem volt megfelelő felszerelésük, gépparkjuk, a gyümölcsös nagy része műveletlenül maradt.
A falubeli gazdák kisebb parcellákon főleg búzát és kukoricát termesztenek, s van némi szőlő is. A munkaképes lakosok zöme Élesden, Váradon és a közeli Mezőszabolcson dolgozik.

Külön osztályban a másodikosok
Ottjártunkkor a kultúrházban nagy volt a sürgés-forgás, a kisdiákok készültek az aznapi tanévzáró ünnepségre. A tanáriban váltottunk szót Demeter Földessy Éva óvónővel és Kálmán Mónika tanítónővel.
Az óvodába 32 gyermek jár egy napközis és egy rövid programos csoportba. A napköziseknek Élesdről hozzák az ebédet. „Az étel árát a szülők állják – tudjuk meg az óvónőtől. – Nincs gondunk, vannak jelentkezők erre az oktatási formára, amely már 3-4 éve működik. Váradtól a Király-hágóig a Sebes-Körös mentén hasonló óvodai oktatás magyar nyelven sehol máshol nincs” – teszi hozzá.
Kálmán Mónika másodikosokat tanít. „Örvénd történetében rég volt példa a mostani helyzetre, hogy a másodikosok nincsenek más osztállyal összevonva, mivel 13-an vannak. A többi osztály összevont, az előkészítő az elsővel, a harmadik a negyedikkel. A gimnáziumban is összevont oktatás folyik, az V. a VI-kal, a VII. a VIII-kal van együtt. Ennek az az oka, hogy sok szülő Élesre vagy Váradra viszi tovább a gyermekét.”
A pedagógusok egy része ingázik, de vannak helybeliek is. A következő tanévben önálló első osztály indul, 12 gyerekkel.

Kapcsolat a megyével
Grim András, az RMDSZ megyei tanácsosa Örvénden él a családjával. Ide nősült, amúgy Torda szülötte, történelem szakos tanár, s az alsólugosi önkormányzatnál dolgozik. Arról faggattam, sikerül-e az illetékesek tudomására hoznia a Sebes-Körös menti települések lakosainak gondjait. Így válaszolt: „Megyei tanácsosként fontosnak tartom, hogy az arra hivatottak megismerjék a vidék problémáit. A megyei önkormányzat a költségvetéséből támogatni tudta a szórvány közösségeket, köztük a mi vidékünket is. Tartom a kapcsolatot nemcsak a helybeliekkel, de az egész térség magyarságával, részt veszek a rendezvényeiken, sok a személyes találkozás avégett, hogy minél jobban megértsem a problémáikat, és ezekre mások segítségével megoldást találjunk.”

Reformátusok, baptisták
Kánya Endre református lelkipásztor 18 éve szolgál a ma mintegy 530 fős örvéndi gyülekezetben. A templom két részből áll: a régebbi, a keleti – ez a kisebbik – az 1600-as évek elején épült, az XIX. század elején bővítették, akkor emelték a tornyot is. Az istenházára ráférne a nagyjavítás.
Az istentiszteletek látogatottsága a bihari átlagnak megfelelő, 10 százalék körüli, nagy ünnepeken több. „Érdekes – jegyzi meg a tiszteletes –, hogy temetésre sokan járnak, felekezettől függetlenül szinte mindenki elmegy egy-egy búcsúztatásra, nem számít, milyen vallási szertartás szerinti. Megadják egymásnak a végtisztességet az itt élők.” Sajnos az elmúlt években sok volt az elhalálozás, annál kevesebb az újszülött. „Ilyen még sohasem volt, amióta itt szolgálok: sem keresztelő, sem esketés, sem konfirmáció nem volt 2014-ben, csak tíz temetés” – sorolja Kánya Endre. Idén volt már keresztelő, és még kettő van kilátásban, hat fiatal pedig konfirmált. Amúgy sok a fiatal Örvénden, legalább ötvenen-hatvanan vannak házasodó korban.
Benéztünk a főutcán levő baptista imaházba is. Fekete Mihály gyülekezeti tag fogadott, s elmondta, hogy felkarolják a roma közösséget is. „Igyekeztünk bevonni őket az egyházi életbe, Isten igéjét hirdetjük nekik is. Ők is jönnek az imaházba, s Bányai János lelkipásztor testvér kijár közéjük. Péntekenként foglalkozunk az ifjúsággal, keddenként itt van összejövetel. Akik komolyan veszik az igét, azok szinte mindig itt vannak” – hangzik el.
Az örvéndi baptista imaház száz évvel ezelőtt épült, pár éve ünnepelték a centenáriumot. „Istennek köszönhetünk mindent, amit elértünk, de az önkormányzat is támogat bennünket” – összegzi helyzetüket Fekete Mihály.
Végezetül a temető felé vettük utunkat, hogy megtekintsük a kápolnát s mellette a szépen felújított XIX. századi gyászkocsit. Közben arra gondoltam, jó lenne, ha nem a temetések jelentenék a legfontosabb társadalmi eseményt. Legyen elég fiatal, aki élettel tölti meg Örvéndet, s legyen kellő lehetőség számukra, jó ok az itt maradásra.

Deák F. József