Beköltözők váltják a tősgyökereseket

Nagyszántóról az első feljegyzés 1219-ből származik, ekkor Zamtou néven említik, később Zanto, majd Zantho, 1489-ben már Nagyzantho a neve. A Bors községhez tartozó faluban a közelmúltban jártunk.

Hosszú ideig együtt említették Nagyszántót a néhány kilométerre lévő Kisszántóval, és egyházilag is együvé tartoztak. Legrégebbi földesurainak egyike az Eördög család volt, a települést egy időben Ördögszántónak nevezték. A XVIII. század második, a XIX. század első felében a Jósa, Péchy, Bige, Ercsey és Vad család, a XX. század elején pedig báró Königswarter Herman volt nagyobb birtokos. Az 1880-beli népszámlálás adatai szerint 598-an éltek itt, ebből 396 volt magyar, 154 román – 400 református, 132 görög katolikus. Az 1992-es népszámláláskor Nagyszántó 311 lakosából 281 volt magyar, 27 román; 248 református, 22 római katolikus, 20 ortodox, 17 görög katolikus. A legutóbbi, 2011-es összeíráskor 359 volt a lélekszám: 291 magyar, 58 román, 10 roma; 245 református, 50 római katolikus, 51 ortodox.

Zsákfalu
A Bors községhez tartozó Nagyszántó – a községközponttal és Biharszentjánossal meg Kiszántóval együtt – szinte hihetetlen fejlődésen ment át az utóbbi két és fél évtizedben. Maga a lakossággyarapodás is sokatmondó. Többen visszatértek azok közül, akik fiatalon munkahelyet keresve Nagyváradra költöztek, s most ők a kezdeményezői számos sikeres rendezvénynek. Ezeken én is többször megfordultam, hisz nemcsak a helybelieket, de váradiak sokaságát is vonzzák.
Nagyszántóra igyekezve először a borsi községházára tértem be, ahol már várt rám Bátori Géza polgármester. Őt faggattam úti célom mindennapjairól. Régi barátként köszöntöttük egymást, ugyanis a borsi elöljáró egyike a polgármesteri széket legrégebben betöltőknek Bihar megyében. Az 1989-es események után ideiglenesen került e tisztségbe, s az első helyhatósági voksolások óta rendre újraválasztják.
– Régen elfogadott elv nálunk – kezdte a beszámolót Bátori Géza –, hogy a községet alkotó települések a lehetőségek szerint egyformán fejlődjenek. Annak idején az ivóvizet, a gázt is így vezettük be. Ha rendbe tettünk egy középületet, mondjuk, egy kultúrházat az egyik településen, akkor azt megtettük a többi faluban is. Fontos volt számunkra, hogy mindenki otthon érezze magát ott, ahol lakik. Nagyszántó zsákfalu. Hajdanában vitt még út Biharra, de az ma már nem élő út, Nagykereki felé meg ott az országhatár. A múlt század elején Nagyszántó jelentős település volt, több mint 600 lakossal. A ’90-es évek elejére 300-ra csökkent a lélekszám. Hogy a lakosság megmaradjon, esetleg visszatelepedjen, megfelelő infrastruktúrát kellett kifejleszteni. Nagyon fontos volt annak idején, hogy kiépüljön a vízhálózat, hogy bevezessük a földgázt. Az ottaniak nem is álmodtak arról, hogy valaha is gázzal fűthetnek, vagy hogy a falu minden utcája aszfaltos lesz. Mindez megvan, s tovább is léptünk. Saját költségvetésünkből készült el az új kultúrház, az egyik legszebb a községünkben. Mellette állt az egyik legrégebbi épületünk, mely a Józsa, majd a Königswarter család tulajdona volt, az ’50-es években pedig községháza lett. Fontosnak tartottam, hogy épített örökségünket megmentsük az utókor számára; szerintem mindent mentsünk meg, ami régi és megmenthető. Ez a régi kúria ma közösségi házként működik, egy kis gyöngyszeme a falunak. Mivel közös az udvara a kultúrházéval, parkot alakítunk ki ott. Néhány régi fát sikerült megmenekíteni, újakat is ültettünk, padokat helyeztünk el.

Az idősek otthona
A polgármester azt is megindokolja, miért éppen Nagyszántón kapott helyet a nemrég átadott idősotthon.
– Ennek két oka is volt. Először is Nagyszántó csendes, nyugodt hely, megvan a megfelelő infrastruktúrája, s mindene, ami tartalmas életet kínál azoknak az időseknek, akik itt szeretnének élni. 15 új munkahelyet teremtettünk, több helybeli dolgozik itt. Ha csak egy munkahelyet teremtünk is, az már egy családnak megélhetést ad. Tudom, nem a legnagyobbak a bérek, de a munka akkor is többet ér, mint a munkanélküliség. Az idősek otthonában 54 hely van, most szinte minden lakás foglalt. Az intézmény felépítéséhez, berendezéséhez a költség nagy része EU-s pénzből érkezett, de jelentős volt a község hozzájárulása is. Utóbbiból az udvar, a park, a kert, a modern kerítés készült el. Az összköltség 1,7 millió euró volt, ez nagy beruházásnak számít.

Áramfejlesztés napelemekkel
Idén lett készen a falu másik nagy büszkesége, a napelemekkel működő áramfejlesztő központ.
– Azért választottuk Nagyszántót – magyarázza Bátori Géza –, mert itt volt községi tulajdonban egy megfelelő nagyságú terület, és közel van egy 20 kilovoltos távvezeték. A megtermelt áramot ugyanis bejuttatjuk az országos hálózatba, eladjuk, ezáltal növeljük a saját bevételeinket.
Arról is szólt, hogy a nagyszántóiak a mezőgazdaságban nagykultúra-termesztéssel foglalkoznak, és jelentősen csökkent az állatállomány a ’90-es évekbelihez képest. Ennek oka a nehézkes értékesítés. A gazdák nagy része már kiöregedett, a fiatalokat pedig nem vonzza a paraszti munka, pedig a feltételek megvannak hozzá. A fiatalok inkább Váradon vagy a községbeli cégeknél dolgoznak. A közlekedést megoldották; Bátori Géza szerint nagyon jól működik a megyeszékhely Helyi Közszállítási Vállalatával közösen alapított cég.
Az oktatás gondjaira is kitértünk, mivel Nagyszántón ma már csak óvoda van.
– Emiatt kicsit szomorú vagyok – vallotta meg beszélgetőtársam –, hiszen az iskola rendbe van téve, de sajnos Nagyszántón nincs annyi iskoláskorú, hogy a tanítás az alsó tagozaton újra beinduljon. A gyerekek iskolabusszal ingáznak a borsi központi tanintézetbe.

Mintegy 200 református
Kánikula tombolt, amikor Bors község alpolgármesterével, Lőrincz Lajossal Nagyszántóra érkeztem. Először a református egyházközséghez kopogtunk be. Szatmári-Gergely Elemér lelkipásztortól érdeklődtünk az egyházi életről, s a település mindennapi gondjairól is vele beszélgettünk.
– Egyházközségünknek 182 felnőtt híve van, és további 18-22 kiskorú tagja. A nyilvántartottak közül másfél százan fizetnek egyházfenntartói járulékot. Szomorú, hogy három év óta egyetlen esküvő sem volt nálunk. Legutóbb a lelkész gyermekét kereszteltük, utána egy Kolozsvárról ideköltözött családét. Temetés évente 5-7 szokott lenni. Az utóbbi időben elterjedt az a szokás, hogy más településekről hozzák ide eltemetni az elhunytakat, mivel itt a sírhelyekért nem kell fizetni, mert a temető a község tulajdonában van – mondta a tiszteletes.
Szatmári-Gergely Elemér 1992. április 1-jétől szolgál Nagyszántón, előtte Várad-Olasziban volt segédlelkész, és másfél évig Biharpüspökiben szolgált.
– A nagyszántói gyülekezet tagjainak az egyházhoz való viszonya hasonló a többi Bihar megyei faluéhoz, talán azzal a megjegyzéssel, hogy az egyházéletben való részvétel jobb az egyházmegyei átlagnál. Nálunk 17 százalékra tehető a vasárnap délelőtti istentiszteletek látogatottsága. Van egy 60-70 fős tevékeny, aktív mag, nagyon jól működik a nőszövetség, rendszeresen tartunk bibliaórát. Fiatalság híján ifjúsági munkáról nem nagyon beszélhetünk. Nyolc évvel ezelőtt renováltuk a templomot, kétmilliárd lejbe került. Akkor, meglepetésemre, a külső vakolat leverésekor olyan emberek jöttek fizikai segítséget nyújtani, akiket addig sohasem láttam a templomban – osztotta meg tapasztalatait a lelkipásztor.
A nagyszántói református templom hajója 1734–36 között épült, a tornyot 1782-ben emelték. Ezen a vidéken az 1600-as évek második felében már elterjedt a reformáció, 1720-as évek körül már egyházi pecsétje volt a falunak.
Konfirmációt vagy tíz éve már csak kétévenként tartanak, legfeljebb három-négy gyerekkel.
– Nem tudom, a jövő milyen változást hoz, de a tősgyökeres nagyszántóiak lassacskán kihalnak, s helyükbe idegenek érkeznek. Jó esetben magyar ajkúak, de más vallásúak. Ha így folytatódik, akkor Nagyszántón 30-40 év múlva már nagyon kevés református lesz – véli a tiszteletes.

Rendezvények sorozata
Van a faluban egy csapat, melynek tagjai fiatalon elkerültek Nagyszántóról, és nyugdíjasként visszajöttek. Egyikük Krecz Sándor, ő az egyik mozgatórugója mindannak, amit a településen szerveznek. Nagyszántói lakásán beszélgettünk vele, egy öreg gyümölcsfa árnyékában.
– Mivel jómagam és még néhányan a faluból többfelé megfordultunk, ma szívünkön viseljük a nagyszántóiak gondjait, és különböző rendezvényeket szervezünk. Mindenütt jelen vagyunk, legyen az temetőtakarítás vagy más tevékenység. Általában 11-12 személyről van szó. Sajnos a helybeliek nem mindig lelkesek, volt olyan bál, hogy Váradról és a környező falvakból többen eljöttek, mint helyből – meséli Krecz Sándor.
A nagyszántói szervezők nagy elismerést szereztek azzal, hogy évente Márton-napkor libafesztivált rendeznek. A libákat előre megvásárolják, a Krecz család udvarán etetik, és a novemberi fesztiválra már szép nagy ludakat vágnak le.
– Mint nyugdíjasok mi itthon nagyon jól érezzük magunkat, amióta sokat tevékenykedünk a közösség érdekében – mondta beszélgetőpartnerem.

Deák F. József