Nemzedékek kézfogása

Az idősek világnapja alkalmából a nagyváradi Szent Erzsébet Idősotthon néhány lakója látogatta meg a szentjobbi Szent István Szociális Központban nevelkedő gyermekeket.

A Caritas intézményei idősekre és gyerekekre egyaránt gondot viseltek. Váradi idősek és a szentjobbi otthonban élő gyerekek útját a Partium Alapítvány segítségével dr. Földes Béla egyengette egymás felé. A szentjobbi látogatásra elkísérte Szabó József nagyváradi városi tanácstag is.

Jelenleg 38 lakója van a három szentjobbi háznak – tudtuk meg Kozma Enikő ügyvezető igazgatótól. A legkisebbek négyévesek; nemrég fogadták gondjaikba az ikreket, most ősszel kezdték el az óvodát. A legidősebb lakójuk 21 éves, ugyanis amíg tanul a „gyerekük”, támogatják, és akkor is figyelemmel kísérik a sorsát, ha kikerül az otthonból. Az a céljuk, hogy szakmát adjanak a neveltjeik kezébe, ha tehetik, az elhelyezkedésben is segítenek. Ebben a tanévben tíz gyerek jár Nagyváradra szakiskolába, egy Borsra, illetve egy gimnazistájuk is van. Szakácsnak, autószerelőnek, fodrásznak, bőrdíszművesnek tanulnak, a kágyai szakiskolába járó „fiuk” pedig az állattenyésztést választotta hivatásának, saját zsebpénzéből vett kecskéket, szamarat, nyulakat tart.

A bentlakást, a diákok utazását természetesen az otthon állja. Itt-ott kapnak segítséget, például a borsi önkormányzat fizeti a diákjuk étkeztetését – jegyzi meg vendéglátónk. Sokat jelentene, ha a már felnőtt, Váradon dolgozó egykori neveltjeik kedvezményes albérlethez jutnának. Ezzel kapcsolatban Szabó József érdeklődésünkre elmondta, hogy a megyeszékhely önkormányzata nemrég újíttatta fel két ilyen ingatlanát. A Beöthy Ödön (ma Iuliu Maniu) utcán lévő Candeóban lányok, a Velencén lévő Dignitas otthonban fiúk kapnak szállást, akik bizonyítottan gyermekotthonokban nevelkedtek. A Szociális és Közösségi Ügyek Hivatalában lehet kérvényezni az elhelyezést, egyéni elbírálás alá esik minden kérés.

Hogy legyen miből fenntartani a katolikus Caritas égisze alatt 2006-ban létrehozott szentjobbi intézményt, mezőgazdasággal foglalkoznak – magyarázza Kozma Enikő. Korábban próbálkoztak tehén- és disznótartással, de túl sokba kerültek a kötelező állat-egészségügyi vizsgálatok. Most 600 birkájuk van, a három fóliasátrukban megtermelik a konyhára valót, a gyermekek is besegítenek. „Nem az a célunk, hogy mindennel kiszolgáljuk őket, hanem mint egy rendes családban, megtanulják a házi munkákat” – teszi hozzá az ügyvezető igazgató. Örömmel jegyzi meg, hogy milyen jól jött a gondozott gyerekek után járó állami juttatás jelentős megemelése. „Először azt hittük, tévesen utaltak” – emlékszik vissza mosolyogva a kellemes meglepetésre. Az úgynevezett gyerekpénz is a duplájára emelkedett, ez is nagy segítség. Ez a gyerekek számláján gyűl, ha betöltötték a 18. évüket, felvehetik. „Egyes szülők hajlamosak lecsapni erre a pénzre – jegyzi meg Kozma Enikő –, ezért oda kell figyelnünk, tájékoztatnunk kell a fiatalt a jogairól.”

Megtudjuk még, hogy az intézmény szakképzett alkalmazottaknak – zömmel helybelieknek – ad munkát. Egészségügyi asszisztens, gondozó, szociális munkás, pszichológus vesz részt a gyermekek mindennapjaiban, no meg az iskolapedagógus végzettségű három vincés nővér. Egyikük, a közvetlen és jó kedélyű Szerafina irányította az otthonlakók és a látogatóba érkezett idősek találkozását.

A Szent István Szociális Központ legnagyobb épületében, a Szivárvány Ház tetőtéri nagytermében mutatkoztak be a kisebb-nagyobb gyerekek a vendégeknek. A legnépesebb évfolyam, az ötödikeseké még alkalmi kórust is alakított, s néhány egyházi éneket adott elő. Négy gitáros is van a gyerekek között. Megtudtuk, hogy István volt a legelső lakó, hogy a IX.-es Ferenc a váradi művészeti középiskolába nyert felvételt, s leginkább rajzolni szeret. A két nyolcadikos fiú szeret sportolni, elsősorban focizni, és „kicsit tanulni”, s hogy a sportiskolában szeretnének továbbtanulni. A nevelők büszkék rájuk, mert szorgalmasak. Szabó József megígérte nekik, hogy ha továbbra is jól tanulnak, elviszi őket egy Bihar FC-meccsre.

A Nagy Andrea vezette Szent Erzsébet otthonbeliek is elmondtak néhány szót magukról, majd a gyerekek megmutatták nekik, hol laknak ők. Szívmelengető volt látni, milyen természetességgel nyúltak a kis kezek az idősek felé egy-egy lépcső, küszöb előtt, s ahogy büszkén vagy szemlesütve fogadták az elismerést a vendégektől a szobájuk falán sorakozó dicsérő oklevelekért. Természetes közvetlenséggel meséltek a gyerekek tanulmányaikról, kedvteléseikről, mindennapjaikról, családjukról, s a látogatók nagyszülői elfogadással karolták át őket.

Az ismerkedés következő lépései a templomba vezettek, ahol a vendégeket kísérő Kóhr Balázs atya a helybeli Kurila Gábor plébánossal és Rajna József Caritas-elnök főesperes-kanonokkal mutatott be szentmisét. A szertartás után a Szivárvány Ház kantinjában közös ebéd következett. A nyugdíjasok pedig már készülnek arra, hogy a váradi szent Erzsébet otthonban lássák vendégül a szentjobbi gyerekeket.