A puritanizmus bajnoka, Tolnai Dali János (1.) – (Nagyvárad, 1606 – Tarcal, 1660)

A konzervatívvá kövesedett, feudális jelleget magára öltő református egyház hitelvi megújítását, intézményi és szertartásokbeli reformját szorgalmazó férfiú I. Rákóczi György uralkodása alatt a sárospataki iskola rektora, a felnőttoktatás úttörője volt. Merész elvei miatt egyháza részéről sok üldöztetésben volt része.

Tanulmányait szülővárosa illustris scholájában kezdte, majd Gyulafehérváron fejezte be, ahonnan Kolozsvárra ment lektornak 1630-ban. Tudását 1631–32-ben a leideni, franekeri és groningeni egyetemeken gyarapította. 1633-ban Angliába ment, s tovább bővítette, elmélyítette teológiai és filozófiai ismereteit. Londonban ismerkedett meg Bacon filozófiájával, Comenius pedagógiájával, és került közelebbi kapcsolatba a puritanizmus haladó törekvéseivel. Nemcsak tanulmányozta, de magáévá is tette őket, és elhatározta a gyakorlatba ültetésüket Magyarországon.

Formula Singularitatis
A puritanizmus angliai eredetű vallási-politikai mozgalom, I. Erzsébet (1559–1603) uralkodása idején erősödött meg. A puritánok már a XVI. században felemelték szavukat az anglikán egyházban meglévő római katolikus maradványok ellen. Céljuk az volt, hogy megtisztítsák az egyházat (purus latinul tiszta), és megteremtsék a tiszta keresztyén életstílust.
Magyarországra a holland és angol egyetemeken megfordult magyar diákok hozták el a puritanizmus eszméjét. Tolnai Dali Jánost és társait megragadta a puritánok egyszerű bizonyságtevő hite és tiszta élete, s maguk is rádöbbentek, mennyire távol élnek Istentől. Ez a felismerés arra indította őket, hogy fogadalmat tegyenek és szövetséget kössenek, miszerint közösségben maradva vigyáznak, nehogy eltántorodjanak, s imádkoznak egymásért. Mozgalmuk alapokmányát, amely egyben hitvallásuk is volt, 1638. február 9-én szövegezték meg angol és skót mintára, Formula Singularitatis címmel. A szöveget aláírta még Mohácsi István, Ujházi Mátyás, Ungvári Mihály, Kolosi P. Dániel, Szikszai Benedek, Szenczi Molnár János, Kuthi János, Keserüi Dajka Pál, Kecskeméti Miklós.
Tolnai Dali János 15 társával Londonban kötelezte el magát az életszentségre – Isten „szentségének életünkbeli követésére” –, ahogy írták, „mert Angliában nagyságos dolgokat cselekedett az mi undok és bűnös lelkünkkel”. A magát Londoni Liga néven emlegető kis társaság tagjai elsősorban egymás lelkének építésére és vigyázására törekedtek, de szívügyük volt a magyar református egyház megújulása is.

„Az egész élet istentisztelet”
A magyar puritánok az életszentség gyakorlati megvalósulása érdekében kifejezetten hétköznapi problémák megoldását tűzték ki célként. Ösztönözték a mindennapos házi istentiszteletek bevezetését a családfő vezetésével. A megszentelődésben fontos szerepe van a Szentírás rendszeres olvasásának, ezért törekedtek a mindennapi nyilvános könyörgések megtartására – a templomban reggel és este. Sürgették az anyanyelvi kisiskolák felállítását, hogy mindenki megtanulhasson olvasni. Kezdeményezték a nyilvános kisiskolák megszervezését a lányok számára.
Az egyházi élet gyökeres megreformálása, mondhatni demokratizálása szempontjából a legfontosabb javaslatuk volt, hogy kezdeményezték a presbiteri rendszer bevezetését. Egyébként a világiaknak az egyházigazgatás magasabb szervezetébe való bevonása az erdélyi országos egyházban következett be. Az erdélyi országgyűlés már a XVI. század második felében annak megvalósítására törekedett, hogy a zsinatokon a lelkészek patrónusok és az országos rendek bevonásával tanácskozzanak.
Változtatásokat sürgettek a liturgia területén is: gépiesnek tekintették a Miatyánk rendszeres mondását, ezért javasolták e szokás eltörlését; át kívánták alakítani az úrvacsoraosztás szertartását, hogy kiküszöböljék a jegyek felemelését, s ennek érdekében bevezették „az első asztalt”, valamint a kenyér és bor vétele előtti imádságot. Ragaszkodtak ahhoz, hogy csak istentiszteleti keretek között kereszteljenek, s az apa legyen jelen. Szokásban volt ugyanis, hogy a gyermekeket siettek megkereszteltetni. A keresztszülők elvitték a parókiára, senki más nem volt jelen, még a szülők sem.

Nincs szükség püspökökre
A presbitériumok szervezése érdekében Tolnai mozgalma, reformkísérlete nagy területre kiterjedt. Ő és társai holland és angol minták, gyakorlat után – de a kálvini reformáció tanításaihoz is híven – nem tartották helyesnek a püspök-esperesi egyházkormányzati rendszert. Sürgették a presbiteri szervezet bevezetését, mint az egyház igazi lényegével megegyezőt. Ha akadtak is hívei a Tolnai által kívánt szervezeti reformnak – köztük elsősorban Medgyesi Pál, I. Rákóczi György fejedelem udvari papja –, ellenfelei még inkább támadták.
Az ellenhatás egyik oka az volt, hogy Tolnait és társait általában felforgatóknak tartották, és tanításaiktól féltették a tisztának gondolt evangéliumi vallást. A másik ok viszont a „rendi gondolkodásmóddal” járt együtt, mert a keleti részeken még mindig nagy számban levő református fő- és köznemesség hallani sem akart arról, hogy az egyház ügyeinek intézésébe beleszóljanak a „parasztságból esetleg választott presbiterek”, akik velük együtt tanácskozhassanak, vagy éppen rajtuk fegyelmet is gyakoroljanak. De ez az ellenérzés nem volt általánosnak mondható, mert akkor is akadt a jobbágyot magával egyenlőnek tartó földesúr, mint Lónyai Zsigmond, és a presbitériumot minden mellékgondolat nélkül oltalmába vevő Lorántffy Zsuzsanna. I. Rákóczi György és udvara számára azért sem volt rokonszenves az Angliából hozott irányzat, mert ott a presbiteriánusok és puritánok király elleni forradalma éppen abban az időben bontakozott ki.
Tolnait és társait a zsinat elé idézték tanításaikért, az ítélettel azonban a mozgalom ügye nem intéződött el. A presbiteri reform csak egy része volt a puritanizmusnak, amely sokkal nagyobb hatású volt már, mintsem hogy zsinati ítélettel meg lehetett volna akadályozni. Attól lehetett tartani, hogy megbontja a református egyházban az egységet. Éppen ezért gyökeres megoldásra volt szükség.
Maga I. Rákóczi György fejedelem nemzeti zsinatot hívott össze 1646-ban Szatmárnémetibe. A presbitériumok megszervezésének helyességét a zsinat elvileg nem helytelenítette, és ezt a döntést fogalmazta meg: „Minthogy őseink a presbitériumot különféle akadályok miatt fel nem állíthatták, ezt mi Krisztus és az apostolok rendelése és a régi egyház gyakorlata szerint, mihelyt kedvezőbb körülmények fognak bekövetkezni, s mihelyt legfőbb hatóságunk és az igaz hitű karok és rendek hozzájárulnak, újra felállíttatni óhajtjuk.”
(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása