Népességfogyásról szoboravatással

A népességfogyás régi átka az erdélyi magyarságnak is. E mélyülő problémáról tanácskoztak Érmihályfalván a múlt hónapban. Ekkor avatták fel a Hazaváró édesanya szobrát is.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Nemcsak magyar sajátosság a lélekszámbeli apadás, többségi nemzettársaink is jócskán meggyérültek az utóbbi két évtized alatt. A vészharangok kongatása, a lármafák üzenete szükségszerű, hisz az erdélyi magyarság lassú sziklaporladása szinte megállíthatatlannak látszik, Csaba királyfi pedig egyelőre nem igyekszik alászállni égi poroszkálásából, hogy megmentse népét. Az Érmellék fővárosában október utolsó előtti szombatján összegyűlt itteni és magyarországi értelmiségiek Népesség és elvándorlás Érmihályfalván címmel fejtették ki gondolataikat a témáról.

A polgármesteri hivatal kezdeményezte konferenciára a helyi Gödör rendezvényházban került sor. Nyakó József polgármester házigazdai minőségében bemutatta a meghívottakat, üdvözölte a jelenlévőket, majd dr. Pásztor Gyöngyi, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének adjunktusa tartott szakmai előadást. Már a legelején leszögezte, hogy tanulmányában nem a megoldások keresésére fókuszált, hanem sokkal inkább tényismertetésre. Kivetítő segítségével megjelenített grafikonok, ábrák szemléltették az elhangzottakat. Az 1992–2011 közötti időszakban az ország román ajkú lakossága 12,33 százalékkal lett kevesebb, míg a magyarok esetében a fogyás 19,5 százalékos volt. A demográfiai mutató romlása két fő okra, a születési-halálozási arány romlására, valamint a migrációra vezethető vissza. A magyarok esetében belső migráció is tapasztalható, a szórványban élők a többségében magyarok lakta területekre is vándorolnak. Hangsúlyozandó, hogy ez utóbbi jelenség nem gazdasági eredetű: lecsökkent komfortérzetük, nemzeti önazonosságuk veszélyeztetése okán adják fel területeiket. A románokkal összevetve a magyarság körében az elöregedés is rohamosabban nő. A migrációs mutató nehezen behatárolható, hisz sok esetben cirkuláris migrációról van szó, ami azt jelenti, hogy sokan csak munkavállalás céljából hagyják el az országot, és idővel visszatérnek. Két hozzávetőleges adat mégis elhangzott: 1998-ban 175 ezer külföldön tartózkodóról tudtak, ezzel szemben 2010-re már kétmillió román állampolgár hagyta el az országot.

Bihar megyéről elhangzott, hogy az itteni népességfogyás alacsonyabb az országos átlagnál, ami jellemző a többségében magyarok lakta vidékekre. Ez a már említett belső migrációval magyarázható – fejtette ki Pásztor Gyöngyi. Érmihályfalván a felmérések szerint az utóbbi huszonkét évben nincs érezhető népességfogyás. Ez akár megnyugtatónak is tűnhetne, de figyelembe véve, hogy a helyi népesség zömét a mai aktív lakosság teszi ki, miközben a gyereklétszám alacsony, előre borítékolható a két-három évtized múlva jelentkező elöregedési probléma. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a megkérdezettek öt százalékának szándékában áll más településre költözni, míg nyolc százalékra tehetők azok, akik külföldre mennének – mondta az előadó.

A hozzászólások során Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese elmondta, hogy meglátása szerint az elvándorlásnak elsősorban nem gazdasági okai vannak, hisz főként a magasan képzettek, az anyagilag jól szituáltak hagyták el szülőföldjüket. Forró a migráció fő okaiként a nemzeti identitás megélésének hiányát, az anyanyelvi oktatás szűkös kereteit (belső migráció esetében), az egészségügyben aránytalanul kevés magyar anyanyelvű szakember alkalmazását és a magyar egység megbomlását sorolta. Éppen ezért támogatandónak tartja a tervezett magyar kórház létrehozását, amiről később Cseke Attila parlamenti képviselő, korábbi egészségügyi miniszter is hasonlóan vélekedett.

Szabó Ödönparlamenti képviselő a biztonságérzet léte/nem léte aspektusából közelítette meg a migrációs kérdést: ide sorolandó a jogbiztonság, a gazdasági, a kisebbségi biztonság. Ez utóbbira fókuszálva elhangzott, ha a kisebbség nem élheti meg nemzeti érzéseit, akkor vagy elvándorol, vagy beolvad a többségi nemzetbe. Mindezek kivédésére elsőként a reményt kell fenntartani érdekképviseleti támogatással, illetve hatékony országos közösségi és önkormányzati stratégiát kell kidolgozni, valamint szükségeltetik közös dolgainknak anyaországi összehangolása – vélekedett a képviselő.

Az érmihályfalvi születésű Balog Csaba, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum aligazgatója egy szórványcsodát mutatott be. Az alig négyszázaléknyi magyarság iskolája amellett, hogy létrejött 2005-ben, még életképes is: az induláskor 373 óvodásuk és iskolásuk volt, az elmúlt tanévben pedig már 576-an voltak.

Szóba került még, hogy főként falun növekvő tendencia az agglegénysors. Megélőinek többsége idővel a társadalom peremére sodródik, míg városon a magasan képzett nők nem vállalnak családot. Pedagógusként Boros József úgy vélekedett, hogy a nemzetiségek számára szerkesztett román nyelvű tankönyvek tudatosan készülnek olyannak, amilyenek, azzal a célzattal, hogy az államnyelvet gyengén elsajátítókat másodrangú állampolgárrá silányíthassák.

A konferencia után Deák Árpád szobrászművész alkotását, a Hazaváró édesanya szobrát leplezték le a városközpontban. Megható, személyes hangvételű beszédek hangzottak el az édesanyákról, a polgármester és Szabó Ödön gyermekkori élményeiből szemezgetett. Az eseményen jelen lévő Petneházy Attila színművész, magyarországi országgyűlési képviselő mély átéléssel előadott szavalata után az immár leleplezett szobrot Bogdán István helyi római katolikus plébános és Forró László áldotta meg.

Nyakó József elmondta, hogy az Érmihályfalváért Egyesület közreműködésével közadakozásból elkészített szobor tervét helyi alkotókkal tanácskozva dolgozták ki. Elvetették, hogy konkrét személyről mintázzák, hisz mindenki édesanyját jelképezi az alkotás. Id. Szilágyi Ferenc ötlete alapján egy macska is került a talapzatra, az otthon melegét jelképezi, ahová mindig visszavárják a messze sodródottakat az édesanyák.