Emlékezés, elengedés

Az őszi-téli hónapokban a szokottnál is többet gondolunk eltávozott szeretteinkre, ez az időszak az elmúlás jelképe, a halottakra való emlékezés ideje. A gyász feldolgozásáról, elhunyt szeretteink elengedésének módjairól RĂTEAN (VARGA) IMOLA pszichológustól kapunk tanácsokat.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Az élet egyik legnagyobb traumája a hozzátartozók halála, aminek a feldolgozásához sok esetben segítségre van szükség, hiszen nagyon nehéz megbirkózni azzal a hiányérzettel, ami egy szeretett személy elvesztésekor az ember lelkére nehezedik.

– Hogyan lehet a gyász folyamatát minél könnyebben megélni?

– A gyászolónak nagyon nehéz az eltávozott hozzátartozó elengedése, egy olyan új élet kialakítása, amiben a szeretett személy már nem szerepel. Ez nagyon fájdalmas folyamat, gyakran megreked, és nem sikerül feloldódni, továbblépni. Legtöbb esetben ilyenkor az a gond, hogy ezt a természetes érzelmi állapotot a gyászoló nem tudja végigélni, hiszen modern társadalmunkban esetleg gyengeségnek tekintik, ha valaki mélyen átéli a gyászát. Amikor valaki mélységesen gyászol, akkor érthető módon kevesebb figyelmet tud fordítani a munkájára és másra is, emiatt pedig problémái lehetnek. Éppen ezért a legtöbben nem is élik meg igazán a gyászukat, hanem az érzelmeik jelentős részét elfojtják. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik félnek szembenézni a fájdalmukkal, ezért döntenek úgy, hogy inkább eltemetik magukban az érzéseiket, nem vesznek tudomást arról, hogy bizony időnként nagyon is jót tehet egy kiadós sírás. Nagyon fontos tehát, hogy érzelmeinket bátran éljük meg, hiszen ahhoz, hogy új életet tudjunk kialakítani, meg kell gyászolnunk eltávozott szerettünket, és ez egyáltalán nem szégyen.

– Mit mondjunk a gyermekeknek a halálról, a gyászról?

– A gyermeki gondolkodás megfelelő fejlődéséhez az is hozzátartozik, hogy beszélünk nekik a halál fogalmáról, arról, hogy szeretteink egy másik világba költöznek. Nem szabad a gyerekeket kizárni a gyász folyamatából, hiszen nekik is meg kell élniük azt, hogy a dédszülőtől, nagyszülőtől jelképesen elköszönnek. Gyakran előfordul, hogy amikor a családban haláleset történik, a kicsik először kétségbeesnek, majd ez átfordul közönyösségbe. Esetleg étvágytalanság is jelentkezhet, de ez teljesen normális folyamat, hozzátartozik a gyász megéléséhez. Fontos, hogy gyermekünknek beszéljünk a halál tényéről, hogy megértse, mi történik, hogy ne féljen. Meg kell nyugtatnunk, ezért nagyon lényeges, hogy a megszokott környezetben legyen, olyan személyek mellett, akikkel biztonságban érzi magát. A legnagyobb segítséget a trauma feldolgozásában az a felnőtt nyújthatja a gyermeknek, aki maga is gyászol.

– Milyen más módjai vannak még elhunyt szeretteink jelképes elengedésének?

– Merjünk beszélgetni a halálról: a felnőttek egymást közt, de a felnőttek a gyerekekkel is. Ez az élet része, ne legyen tabu a családban, hiszen előbb-utóbb sajnos minden ember életében bekövetkezik, és sokkal könnyebben élhetjük meg a gyászt, ha korábban nem félve beszéltünk róla. Amikor elveszítünk egy számunkra kedves személyt, ahogyan már korábban is mondtam, adjunk teret az érzelmeinknek, ne fojtsuk magunkba őket, hagyjunk időt a gyász megélésére, és beszélgessünk családtagjainkkal, mert így könnyebb átvészelni ezt az időszakot. Természetesen vonjuk be a gyerekeket is, hiszen mint mondtam, az egészséges személyiségfejlődés szempontjából nekik is szükségük van a gyász megélésére. A gyászolóra a családtagoknak, hozzátartozóknak is oda kell figyelniük, hiszen előfordulhat, hogy valaki a gyász hatására teljesen magába fordul, esetleg a labilis érzelmi állapota miatt szokatlanul viselkedik, akár magára vagy másra is veszélyes lehet. A környezet felelőssége ez esetben nagyon nagy, észre kell venni, ha valami nincs rendben, és szükség esetén szakértői segítséget sem szégyen igénybe venni.