A farm, ahol élnek

A hetes eső után enyhe nappalok váltották egymást. Lágy szellő suhant végig a barázdákon, majd a magasban apró felhőkkel incselkedett. Örültek neki a gazdák, a rövidre nyesett nappalok ellenére lassan száradt a latyak, ismét a földekre merészkedtek a gépekkel szántani-vetni, kukoricát törni. IFJ. GÁSPÁR GYULÁT szalacsi farmján kerestük fel.

Nyakamat csapdossa a déli harangszó, amikor Ottomány központján áthaladok, Szalacs felé kanyarintva az irányt. Nem messze a faluszéltől bomlik ki a szalacsi legelő a látóhatár szélébe kapaszkodva. Ritka látvány ekkora nagy legelőterület a környéken, valaha volt óriási csordát sejtet. A gazdaszellem ma is fellelhető, de a jószágtartás mostanság nem kifizetődő. A tejfelvásárló pontok megszűnésével vesződségessé vált az értékesítés, legutóbb a tejfeldolgozók szinte semmiért vitték a tejet. Így a háztáji gazdaságokban megcsappant a Bözsi vagy a Riska névre hallgató négylábúak száma.

Megállok az út mentén, a felszálló pára sűrűjében vendéglátóm után kutakodom. Az Érmellék Hortobágya ez a tájék, messziről tehénbőgés és birkabégetés egyvelege áll össze furcsamód a nyugalom zeneművévé. Az efféle „zaj” teremti a békességet, belső csendre inti az errefelé ritkán járót. Itt nem hiányzik a keleti filozófia meditációja, a vidéki lét közel hoz belső önmagunkhoz és ahhoz, aki mindezt teremtette.

Idősebb Gáspár Gyula a letérőnél integet, kitaposott, sáros földúton zötykölődünk. A birtokot mély árok veszi körül; ennek kettős haszna van: egyrészt az állatok elkószálását gátolja, másrészt védelmet nyújt az esetleg rossz szándékkal arra settenkedők ellen. Bár ez utóbbira eddig még nem volt példa. A „biztonsági őrök”, kilenc kutya, a gazda egyetlen intésére befogadnak, körbeugrálva jelzik, hogy aki a gazdival jön, az nekik is barátjuk.

A vállalkozás tulajdonosa, ifjabb Gáspár Gyula az édesapjával közösen végzi a napi teendőket, jól meghatározott munkarend szerint. Szinte minden idejüket a farmon töltik, számukra a vasárnap és a hétköznapok egybefolynak. Kevés fiatal vállal manapság gumicsizmás, kétkezi munkát, főként egyetemi diplomával a zsebében. Csak a föld és az állatok szeretete adhat erre indíttatást, ha vele születik az emberrel. Ezt nem lehet megtanulni semmiféle szakosodott intézményben – állítja az édesapa.

A Temesváron megszerzett állatorvosi diplomával ifj. Gáspár Gyula előbb a Szalacs határában működő sertésfarmon vállalt állást, majd Micskére került egy szarvasmarha-tenyészetbe, később visszacsalogatták a sertésekhez. A micskei farm tejtermelésre szakosodott, ezért a borjakat mihamarabb értékesítették, még áron alul is. Gáspárék is vásároltak tizenöt kisborjút. Mivel jó vérvonalú anyáktól származtak, bizton remélték, hogy idővel jól tejelő teheneik lesznek. 2012-re már huszonkilenc szarvasmarhájuk harapta a zöldet. A megszaporodott otthoni teendők miatt választaniuk kellett a fix fizetést hozó munkahely és a saját gazdaság között. Úgy gondolták, hogy megpróbálnak saját lábra állni. A tehenek mellett öt koca jelentette az indulótőkét. Még két báránykát is kaptak ajándékba. Meg is jegyezte az idősebbik Gáspár akkoriban: „Meglásd, fiam, ez a két bárány jelenti a majdani nyáj alapját.” Aztán még vásárolgattak birkákat, közben a meglévők szaporodtak, jelenleg kilencven béget a legelőn.

Miközben a gazdálkodás kilátásait latolgatjuk, az állatokhoz is ellátogatunk. Aggódom, hogy a villanypásztor őrizte kondát miként tudom lefotózni, mert a disznók szanaszét széledve turkálnak, matatnak területükön. Az állatdoktor idomárnak is beillene: egyet kurjant feléjük, és a kolbásznak valók már iramodnak is hozzá. A bekerített sertéstelepen jókora vizesárok van, előszeretettel dagonyáznak benne a disznók. A magyar mangalica az egyik közkedvelt fajta, amit Gáspárék tenyésztenek, mellette a PIC nevezetű hússertés teszi ki a 250 egyedes állomány zömét. A fiatal doktor a mesterséges megtermékenyítést tarja higiénikusabbnak, ő mégis saját kannal szaporít. Ennek fő oka a költségekben keresendő, ugyanakkor az optimális párzási időpontot az állatok ösztönösen jobban tudják az embernél. Az elért fialási index kiváló, 2,4 évente, amit komoly tenyésztők is megirigyelhetnek. A fialási aránnyal is elégedettek, átlagosan 11 kismalacot jelent. Kevésbé örülnek viszont a hízók piaci árának, ami jelenleg kilónként 5 és 6 lej közötti. Éppen ezért sokkal előnyösebb a kismalacok, a süldők értékesítése.

A tehenek egykedvűen, de láthatóan elégedetten legelésznek. Gáspárék időközben megritkították az állományt, csak a legjobban tejelő tíz tehenet tartották meg. A tejtermelésre összpontosítanak, a borjakat eladják. A nyár folyamán naponta 300 liter tejet fejtek a tíz jószágtól. Jelenleg négy tehén ellés előtt áll, azokat már nem fejik. A tejet Margittán értékesítik, megvannak a kuncsaftjaik, akiknek naponta hazaszállítják.

A juhokra öklömnyi kutya vigyáz, ébersége, terelőképessége ámulatba ejtő. Bár Romániában a legközkedveltebb a curkán fajta, Gáspárék mégis merinót tenyésztenek. Sokan azt hiszik, hogy a román fajta az igénytelensége, a ridegtartás miatt kifizetődőbb, pedig ez nem így van – állítja ifj. Gáspár Gyula, s véleményét nem hagyja indoklás nélkül. A merinói esetében két évre három ellést lehet számolni, míg „riválisa” évente egyszer ellik. A kisbárányok súlygyarapodása is összehasonlíthatatlanul nagyobb a merinóinál. Gáspáréknál az eddigi rekordot egy három hónapos bárány állította be a maga 31 kg-os súlyával. Ez pedig nem elhanyagolható szempont azóta, hogy a gyapjútermelésről a vágóbárány-értékesítésre tevődött át a hangsúly.

A farmerek napi programjába is betekintést nyerek. A családjával Margittán élő fiatal gazdát a farmon éri a hajnal. Reggel hatkor kezdik a gépi fejést. Ezután az édesapa leszállítja a tejet a kuncsaftoknak, addig az ifjabb Gáspár reggelit ad az állatoknak. Déltájt ér vissza az édesapja, közben bekukkant bogyoszlói otthonukba, hogy minden rendben van-e. Az állatok etetésére nem elegendő a legelő, gabonára, szénára is szükség van. Ennek előteremtése a fiatal farmtulajdonos feladata. Így az édesapa megérkezése után traktorra pattan, hogy elvégezze a földeken esedékes munkát. Huszonöt hektár szántón gazdálkodnak, amiből idén 7 hektár lucerna mellett 5 hektáron különböző kalászos, a többi területen pedig tengeri termett. Az esti etetés, az állatok behajtása, ahogyan a fejés is, az édesapára hárul. A doktor, amint beérkezik a földekről, a már előkészített tejet viszi is a kuncsaftoknak, és csak azután megy haza feleségéhez és ötéves kislányához, Dorkához. Az édesapa rendszerint a farmon tölti az éjszakát.

A jövőben szeretnének változtatni a farm profilján. A szarvasmarha-állományt nem számolják fel teljesen, de mindenképpen csökkenteni szeretnék, a tej értékesítése, kiszállítása sok idejüket elveszi. Jelenlegi húsz kocájuk mellé még ugyanennyit terveznek, mert a malacnevelést tartják kifizetődőnek. Ennél is nagyobb fantáziát látnak a juhtenyésztésben, leginkább a biztos külföldi piac miatt. A kisbárányokat az elmúlt tavaszon 10 lejes kilónkénti élősúly-áron vásárolták meg tőlük. Azon munkálkodnak, hogy 500 egyedesre növeljék a nyájat.

A farm területe 16,5 hektár, évi 10 ezer lejért bérlik. Nagyobb beruházások végett szerették volna huszonöt évre megkötni a bérleti szerződést, de az végül csak tíz évre sikeredett. Így is muszáj fejleszteniük, nemrég készült el a birkák új, fedett téli szállása. Közeleg az ellések ideje, az állatoknak komfortos környezetet kell teremteni. Az egyik anyajuh már meg is ellett, szeretettel gondozza báránykáját.

A sok munka mellett a gazdaság talpon maradása elképzelhetetlen lenne támogatás nélkül. A fiatal gazdálkodóknak kiírt pályázat révén a Gáspár-farm 25 ezer euróhoz jutott. A tehenekre állatonként évi 500 lej állami támogatást kapnak, a juhok után pedig 24 lejt vehetnek fel évente.

Indulni készülök. A juhnyáj mind közelebb húzódik az éjszakai szálláshelyhez. A tehenek hosszú bőgése jelzi, hogy feszül a tőgy, közeleg a fejés ideje. Ahogy az autóba szállok, az óriás méretű őrző kutyák vad csaholásba kezdenek. Egészen a farm széléig loholnak utánam. Jelzik, hogy barátságunk csak egyszeri alkalomra szólt, nehogy később rossz szándékkal visszamerészkedjek.