A görögkatolikus püspöki palota építése

Száztizenegy éve annak, hogy Nagyvárad központjában felépítették a görögkatolikus egyház ma is látható püspöki palotáját az előző, ugyanilyen rendeltetésű épület helyére. Az alábbiakban erre emlékezünk az előzmények felidézésével együtt.

Újváros a török fennhatóság elmúltával, majd csak 1714-ben jött létre, a váradi vártól nyugatra. A hadügyi tanács ugyanis stratégiai megfontolásból, hogy egy esetleges támadó sereg ne találjon a vár közelében védelmet, a vártól számított 500 lépés távolságra (nagyjából a későbbi Nagyvásár tér nyugati vonaláig) minden házat lebontatott. Így keletkezett a régi Péntekhely helyén a Nagyvásár (ma December 1.) tér s ettől nyugatra Újváros.

Újvárost északon a Körös, délen a Pece-patak határolta. Ez utóbbi nyomvonala akkor még kelet felől nyugati irányba, a későbbi Ghillányi (ma Dimitrie Cantemir) utcától északra (a mai Cicero utca nyomvonalán) hagyta el a vár környékét, majd a Vámház (Sucevei) utca torkolatánál északra kanyarodott, hogy onnan a Pece-soron (a későbbi Várady Zsigmond, ma Kogălniceanu utcán) folytassa útját egészen a Zárda (Mihai Viteazul) utcáig. Innen ismét észak felé fordult egészen a Felső Pece (Cuza Vodă) utca végéig – a kapucinusok telkéig –, ahonnan ezzel párhuzamosan ismét nyugatnak tartott. Az utca közepe táján dél felé haladt a meder (a későbbi Bertsey, a mai Titu Maiorescu utca helyén), majd ettől nyugatra a későbbi Rózsa utca nyomvonalát követve, keresztezve a Kert (Avram Iancu) utcát, elérkezett a Rhédey-kerthez, hogy annak északi részén hagyja el a várost.

Nyugaton Újváros a XVIII. században nemigen terjedt túl a mai kéttornyú református templom környékén. E nevében is új városrésznek a központi tere a Kispiac (később Szent László, ma Unirii) tér volt. A Kispiac a XVIII. század elején még mocsaras lapály volt. A káptalan 1714-ben a tér északnyugati részén – a későbbi püspöki lak helyén – mészárszéknek, míg a későbbi Kossuth utcában serfőző háznak szakíttat ki telket. A mészárszéktől délre (a mai görögkatolikus püspökség helyén) a püspöki mészárszék volt. Egyébként kezdetben a Kispiacot jelentéktelen szalma- és zsindelyfedeles házak övezték.

Előzmények

Kezdetben a váradi görögkatolikusok a római katolikus püspök fennhatósága alá tartoztak. Miután Forgách Pált 1748. február 22-én nagyváradi latin szertartású püspökké nevezték ki, azonnal kérte Rómában Kovács Meletius segédpüspök-rítusvikáriussá való kinevezését az egyházmegyéjében élő görögkatolikusok számára. Kovácsot az év december 15-én Máriapócson püspökké szentelték, nagyváradi beiktatására pedig december 18-án került sor. Kovács Meletius ezután a bécsi udvarban egy saját püspök kinevezését szorgalmazta. Kérését azzal indokolta, hogy az unió terjedésének legfőbb akadálya, hogy a nagyváradi latin szertartású katolikus püspök fennhatósága alá tartoznak, és nincs saját megyés püspökük. Mária Terézia királynő 1776. július 26-án folyamodványban fordult VI. Piusz pápához a körösi és váradi püspökség ügyében, hangsúlyozva, hogy az unió javát szolgálná a függetlenítés, előmozdítaná a békét és a katolikus vallás gyarapodását. Kiemelte, hogy szándéka végleges, a kegyúri jog alapján elhatározta a püspökségek felállítását, és a pápától megkéri a megerősítést. A pápa készségesnek mutatkozott. 1777. június 6-án VI. Piusz pápa kiadta az Indefessum personarum kezdetű bullát, másnap a Charitas illa kezdetűt, előbbivel a nagyváradi, utóbbival a körösi egyházmegye kánoni felállítását hirdetve ki. Ezzel véget ért a hosszú ideje óhajtott önálló görögkatolikus egyházszervezet kiépítése Magyarországon. Mária Terézia és az udvar pártfogásával a görögkatolikusok egyenjogúságot kaptak, s valójában ezzel szilárdult meg egyházmegyéjük.

Csáky Miklós római katolikus püspök 1739-ben a görögkatolikus suffraganeusa (a római katolikus püspöknek alárendelt) részére vásárolt házat. Ez lett a későbbi görögkatolikus püspöki palota egy része. Ez az épület eredetileg nyolc szobából állt. Az időközben püspökséggé szerveződő unitus egyház számára Mária Terézia anyagi segítségével 1778-ban az épületet egy emelettel toldották meg. Az 1836-os tűzvész során, mint a tér sok más épülete, ez is megrongálódott, leégett a teteje. Helyreállították, majd 1875-ben a Pável utca irányában egy újabb szárnnyal bővítették, egész homlokzatát copf stílusban díszítették. Ez látható a korabeli képeslapokon is.

A mai püspöki palota

A századforduló nagy építkezései Demetrie Radu püspököt és megérintették. Ő 1903-ban a régi palota lebontását és egy új építését határozta el. Az új görögkatolikus püspöki székhely tervezésével és építésével ifj. Rimanóczy Kálmán építészt bízta meg. Az építéshez még ugyanezen év augusztusában hozzáfogtak, novemberre már megtarthatták a bokrétaünnepet. Decemberre már csaknem elkészült a teljes új palota, tavaszra jobbára csak a belső díszítések maradtak.

Az avatóünnepséget 1905. június 11-én tartották. A túlsúlyban neoromán stílusjegyeket hordozó épületben bizánci elemek is fellelhetők. A püspök kápolnáját is e stílus jegyében festette ki Páll Gusztáv.

Miután 1948-ban a romániai görögkatolikus egyházat beolvasztották az ortodox egyházba, a Várad főterén álló püspöki palotában később több évtizeden keresztül a megyei könyvtár kapott helyet. És bár a rendszerváltás után visszaállított görögkatolikus püspökség de jure 1992-ben visszakapta az ingatlant, de facto majd csak több mint egy évtizeddel később költözhetett vissza. Azóta a műemlék épületet korhűen renoválták.