Emlékeznek még Belényesújlakon

A tizenhárom aradi vértanúra, az első és a második világégés helybéli áldozataira és az 1944-ben hősi halált halt „belényesújlaki tizenhármakra” emlékeztek vasárnap a dél-bihari településen.

Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom vértanúra emlékeztek vasárnap Belényesújlakon a református templomban a tragikus esemény évfordulója alkalmából, majd az istenháza mellett felállított, az első és a második világháborúban elesett újlakiakért és az 1944 szeptemberében a falu mellett hősi halált halt magyar honvédekért szólt az ima és kondult meg a harang.
A református templomban közel másfél százan vettek részt az istentiszteleten. Boros István parókus lelkész arra hívta fel a figyelmet, hogy „bár október 6-a gyásznap, a keresztény embernek másképpen kell gondolnia ezt, hiszen ez az emberi nagyság napja, a Krisztus-vállalásnak, a hitnek a napja.” A kivégzettek kiegyezhettek volna, de hűek maradtak hitükhöz, számukra többet jelentett a szabadság és a haza szeretete, mint a hatalom vagy a vagyon. Mi pedig most, 162 évvel a történtek után is példaképekként tekintünk rájuk, akiknek a hite fontosabb volt mindennél. És rájövünk mi is, ez az igazi nagy érték. „A szabadság nem mindig vívható ki, de érdemes élni érte, és érdemes, ha kell, meghalni is. Lassanként a mai emberből éppen ez veszett ki” – értékelt a lelkész, aki arra buzdított mindenkit, hogy amint a szentírásban is olvasható, legyünk hűségesek istenünkhöz, Krisztushoz, nemzettársainkhoz, embertestvéreinkhez.
Az igehirdetést követően a belényesújlaki iskola magyar tanulóinak alkalomhoz illő műsora következett. Balogh Emőke tanárnő irányításával megható produkció született. A kisdiákok felidézték a tizenhárom aradi vértanú alakját egy-egy mondatban bemutatva őket, és szellemiségüket is megidézték elmondván a kivégzésük előtt az utolsó szó jogán tett vallomásaikat. A gyermekek műsorát szavalatok és énekszámok tették még színesebbé. A Belényesújlaki Reformtáus Egyházközség ifjai is szolgáltak verses-zenés összeállítással, majd nemzeti imánk eléneklésével zárult az istentisztelet.
A templomkertben Boros István tiszteletes szólt az egybegyűltekhez megemlékezve a világháborúban elesett újlakiakról és a falu mellett elhunyt magyar honvédekről. Balogh Lóránt, az RMDSZ belényesújlaki szervezetének elnöke szintén köszöntötte a gyülekezetet, és az emlékezés, valamint őseink tisztelete fontosságára hívta fel a figyelmet. A méltóságteljes emlékezés az emlékmű megkoszorúzásával folytatódott, majd a Szózat eléneklésével ért véget.
A helybéliekben még mindig elevenen élnek a második világháborús emlékek. El is mesélik, ki hol és hogyan esett el, ki hogyan rejtegette a megsebesült magyar katonákat. A hősi halált halt magyar honvédeket ott temették el a falu sírkertjében, tiszteletükre nemrég emlékművet is állítottak a temetőben. A református lelkész pedig kikereste és meg is mutatta azokat a halotti anyakönyvi bejegyzéseket, amelyek a „belényesújlaki tizenhármak” elhantolását örökítették meg.