Építkeznek Csokalyon a reformátusok

Mesteremberek kopácsolnak a padlástérben. Már kicserélték a tetőszerkezet elavult részeit, a lécelést is új méret szerint szabták. Csomókba rakva az új cserép. Előző nap a gyülekezet önkéntesei magasba segítették a födémre valót, immár csak két szaki végzi a precízebb tudást igénylő összepattintást.

Nagyszabású munkálat csalogatott egyháznézőbe, bár számtalan más alkalommal is felkereshettük volna a csokalyi református gyülekezetet, hisz egyik esemény a másikat éri, amióta Forró Csaba került a nyáj élére. Annak pedig immár három esztendeje, ugyanis a tiszteletes 2012 novemberében érkezett a faluba a presbitérium meghívására. Jól felkészült a szolgálatra a gyakorlatban is, hiszen a teológia elvégzése után, 2007-től két évig Nagyváradon, majd három éven át Székelyhídon volt segédlelkész. Püspöki kinevezéssel került Apátkeresztúrra, s másfél évig szolgált ott. Csokalyra már nős emberként érkezett. Feleségével, Emesével, aki Bihardiószegen kinevezett magyartanár, még nagyváradi segédlelkész korában ismerkedett meg, 2011-ben házasodtak össze. A gyermekáldás sem maradt el, Gergő Lehel immár kétéves nagylegény.

Azon az emlékezetes novemberi napon, amikor Forró Csaba először szolgált csokalyi lelkészként, nagyon hideg volt. Összehívta a presbitereket, és felvetette, hogy be kellene vezetni a fűtést a templomba. Mellé álltak, megmozdult a közösség. Adakozásból és a helyi tanács támogatásával csakhamar előteremtették a szükséges pénzt. Három hét múlva már kellemes meleg fogadta az igére áhítozókat – emlékezik a kezdetekre a lelkipásztor.

A következő évben a karzatok megreparálása került sorra. Előtte tíz éven keresztül nem használták őket, támasztékokkal voltak megerősítve, nehogy ledőljenek. A karzaton lévő orgona is használatlanul, meghibásodva porosodott. Jövőre tervezik a szép hangok előcsalogatását a masinériából, már ha lesz rá elég pénzük. De a hit emberének nem jelenthet gondot a javításhoz szükséges tízezer euró előteremtése, ahogyan a templomablakok cseréjéhez is az ima erejével támogatták meg a segítségkérést. A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumától meg is jött rá a válasz, érkezett az anyagi támogatás.

A lelkész családjának gyarapodásával, a kis jövevény megérkezésével szükségessé vált, hogy a parókia komfortosabbá tételéről is gondoskodjanak. 2014-ben a paplakba is beszerelték a központi fűtést, vele együtt az imaterem is a központi kazántól kapja a hőt.

A sok munka mellett az ünneplésre is szánnak időt. Az idén emlékeztek meg a templom építésének 290. évfordulójáról, bár könnyen megeshet, hogy egy évvel elszámolták az ünneplést. Tény, hogy a századik évfordulót 1825-ben ülték meg, viszont a gyülekezet tulajdonában lévő egyik terítő az 1724-es évszámot viseli.

A templom eredetileg torony nélkül épült, az utcafronttól beljebb, a telek mélyén, I. Lipót protestánsokkal szembeni megszorításainak következtében. A tornyot 1790-ben emelték. Két emberöltőnyivel később, 1865-ben Szabó György helyi főbíró készíttette el a Mózes-széket, közel húsz év múltán Fényes István a ma is használatos, díszes faragású úrasztalát adományozta a gyülekezetnek. Még sokan emlékeznek arra a viharos éjszakára, amikor 1994-ben a csokalyi templomtorony ledőlt, ám közös összefogással ezen a próbán is túljutottak.

Száz esztendővel ezelőtt az istenháza tetejét horganyzott lemezzel borították. Mára a felújítás elodázhatatlanná vált. Úgy döntöttek, hogy cseréptetőre váltanak. Többfelől kaptak ígéretet a munkálatok finanszírozására, végül is magyarországi kormánypénzből és a helyiek adományaiból gyűlt össze a szükséges összeg.

Az ingatlanok karbantartása mellett a nemzeti hagyományok ápolására is gondot fordítanak a csokalyi gyülekezetben. Ennek jegyében Trianon-emléktáblát emeltek Csuka József székelyhídi alpolgármester adományából. A múltra való emlékezést erősíti a templomkertben álló kopjafa is. Jövőre reményeik szerint a turulmadár is „leszáll” az emlékműre.

A településen a legnagyobb gyülekezet az 510 tagot számláló református közösség. Rajtuk kívül görögkatolikusok és baptisták élnek a faluban. Az elmúlt két évtizedben mintegy száz fővel csökkent a református gyülekezet lélekszáma; az apadást jól mutatja, hogy évente 13-15 temetés és 5-6 keresztelő van. A gyülekezet összetartása, a közösségi érzület erősítése végett számtalan programot szerveznek. A nőszövetség és a férfikórus értéket képvisel a Csokalyi Református Egyházközségben. Forró tiszteletes szolgálatba állása óta minden év júliusában családi napot tartanak, összekötve a falu nagy szülöttjére, Fényes Elekre való megemlékezéssel. Közös kirándulásokon vesznek részt, belföldi tájakon barangolnak, és minden évben beiktatnak az eseménynaptárba egy-egy külföldi utazást is.

Amint kilépünk a lelkészlakból, tekintetünk akaratlanul is a templom felé irányul. Szaporázzák a munkát a szakemberek, fél szemmel az eget kémlelve próbálják tartani a tempót az egyre mordabb időjárással. Szél nyaldossa a toronymagast, szitáló eső nyirokkal tölti meg a levegőt.