Negyed évezrede áll a templom és a rendház

A mai premontrei templomot és rendházat eredetileg a pálos szerzetesek építették 250 évvel ezelőtt. Mindkét építmény 1808-ban került a premontrei rend tulajdonába.

A török hódoltság, majd a Rákóczi-szabadságharc elmúltával a többi szerzetesrend mellett a pálosok is megjelentek Váradon. Csáky Imre bíboros 1724-ben és 1725-ben két házat is vett nekik az Úri utcában, Mosóczy András páter már itt lévő háza mellé. Öt évre rá építőanyagot is adott a kolostor felhúzásához, de a pálosok nem fogtak hozzá az építkezéshez, ugyanis Okolicsányi János püspök 1736. május 12-én átadta nekik a Szent Brigitta-templomot. Később Csáky Miklós püspök amiatt, hogy a Körös-parti kis fatornyú templom mellett a folyó gyakran kiáradt, Fejér Pál pálos tartományfőnök személyes kérelmére új helyet jelölt ki számukra. Az Úri utcában, akkor még a város szélén, nyolc telket vásárolt, nem messze a Várad-Olaszi határának számító Páris-patak medrétől. A vízfolyás a későbbi Szigligeti utca közelében keresztezte az Úri utcát.
Miklós püspök szándéka az 1740. július 13-án kelt adománylevele szerint az volt, hogy a pálosok az általa adományozott 55 négyszögölnyi telken konventet, templomot és tanintézetet építsenek. Bunyitay Vince megfogalmazása szerint: „Itt, néhány év alatt már harmadik helyükön, a pálosok végre megállapodtak. Felépítették ikertornyú egyházukat s konventjüket saját, művész és kézműiparos tagjaik által.”
Az építkezés befejezéséről nincs pontos adatunk, a Vépi Máté szerzetes által tervezett és kivitelezett templom és rendház is valószínűleg 1766-ra elkészülhetett. A rendház közvetlenül a templom melletti egyemeletes épületrészben volt.

Premontreiek Váradon
A rendet Szent Norbert alapította 1120-ban Prémontrében. A hagyomány szerint a fehér kanonokok II. István király (1116–1131) hívására érkeztek Magyarországra, és Váradtól északra, a Sebes-Körös jobb partján emelkedő dombtetőn, Váradhegyfokon emeltek monostort, templomot Szent István első vértanú tiszteletére. A városban a protestantizmus megerősödése után, 1557-ben Varkocs Tamás fanatikus hívei felégették, elpusztították a váradhegyfoki monostort, templomával együtt.
A török uralom után Csáky Imre váradi püspök (1702–1732), egyben kalocsai érsek, bíbornok adott telket számukra Olaszi Fő utcáján új klastrom építésére. Ez „elég nagykiterjedésű, de a Körös vízjárta beltelek volt” a mostani Park Szálló és a mellette levő akkori kert helyén. A rend adminisztrátorának még 1730 előtt építettek egy házat itt. Mivel a telket gyakran elöntötte a Körös vize, 1761-ben arra kérték Mária Teréziát, hogy egy alkalmasabb helyen, a szentmártoni pusztán építhessék fel a konventet és a templomot, ott, ahol már tanyájuk is volt. Kérésük a következő év nyarán meghallgatásra talált, és így kiköltözhettek Várad-Olasziból.
II. József császár 1787 decemberében szüntette meg a szerzetesrendeket. Majd csak 1808-ban helyezték vissza jogaiba a premontrei rendet, amely a pasztorációs tevékenység mellett a gimnáziumi oktatást is vállalta. Ekkor kapták meg Nagyváradon, az Úri utcában a kéttornyú egykori pálos templomot és rendházat. A premontreiek a rendházat – Biró József feltételezése szerint – a XIX. század elején a második emelettel bővítették.
A rendház mellett a XIX. század derekán már létezhetett egy iskolaszárny, ugyanis az 1859-ben kiadott Halácsy-féle térképen már látható a főgimnázium első, az utca vonaláig nyúló, kétemeletes szárnya és az udvari traktus a mostani főbejáratig. Ezt bővítették 1872–1874 között az Akadémia utcáig. Az utóbbi épülettömbben már nem a királyi jogakadémia kapott helyet.

A templombelső
A premontrei templom egyhajós. A szentély és a hajó találkozásánál két korinthusi fejezetű oszlop a szentély csehboltozását tartja. A szentély falát az oltár két oldalán a falba simuló, korinthusi fejű pillérkötegek tagozzák, és az arányosan tört főpárkányon pihenő, finom ornamentikájú stukkóval díszített ívbordázatok tartják.
A templom belseje 1920-ig teljesen fehér volt, csak utána nyerte el színezését. A szentély boltozatának közepén halványkék mezőben a háromszögű istenszem, körülötte a boltozat mezején virágindás stukkódísz látható.
Az istenháza művészi értékei közül feltétlenül említést érdemelnek az építő pálos szerzetesek fafaragásai. Az ő kezük munkáját dicsérik a tölgyfa padok, a vakablakokat eltakaró faragványok éppúgy, mint az orgonakarzat rokokó farácsai. A négy szakaszra osztott 22 pad oldallapjait virágdíszek ékesítik. A szakaszok első és hátsó lapjain virágdísszel övezett faragások 16 történetet ábrázolnak Remete Szent Pálnak, a rend ősatyjának életéből: megkísértését, bolyongását, önsanyargatását és megdicsőülését. A nagy tudást, tehetséget, elmélyülést megkövetelő alkotások szerzői névtelenek maradtak.
A templomban négy, 1808-ból való mellékoltár található. Ezeket már a premontreiek állították. Jobbról az első a Szent Anna-oltár, majd a Szent Ágoston-oltár következik. Az utóbbi előtt egy XVII–XVIII. századi, hársfából faragott, művészi Pieta szobor látható. Bal oldalon a Szent Jakab- és a Szent Norbert-oltár található. Mind a négy oltárkép azonos szignatúrát visel: „Révész–1874”. Az utóbbi oltár kivételével, oltárfelépítmény hiányában, az oltárképek aranyozott rámában vannak felfüggesztve. A templomban megtalálható még 1906-tól Szűz Mária szobra, illetve az 1980-as évektől a Jézus Szíve szobor.
A hajóban található egy megfakult régi kép, a lengyel czestochowai pálos templom kegyképének másolata: Miraculosa Imago B. V. Censtochoviensis. Az egykori pálos eredetű oltárkép a sasvári kegykép mása, a Hétfájdalmú Boldogasszonyt ábrázolja. Ezt 1808-ban a premontreiek az elhagyott templomban találták, akárcsak az egykori kis oltárt (üveggel lefedett gipsz relief, a Madonna képe fölött világoskék baldachin).
A főoltár képe a kereszt alatt álló Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. 1841-ben festette Mezey Lajos. 1935-ben Mikes Ödön felújította, ekkor az oltár is új felépítményt kapott.