Három nővér: fészkükből kiröppenni képtelen vándormadarak

Csehov nagyhírű drámáját, a Három nővért március 18-án, pénteken 19 órától mutatja be a nagyváradi Szigligeti Társulat. Ez lesz az évad utolsó nagyszínpadi bemutatója. Az előadásban egy különleges hangszer is megszólal, tudtuk meg a produkciót beharangozó sajtótájékoztatón.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

„Csehov az egyik leghálásabb és legnehezebb író a világirodalomban. A Három nővér pedig talán a csúcsa a nehézségeknek. Ilyen szempontból merész vállalkozás ezt a Csehov-darabot színre vinni” – magyarázta Balogh Attila, az előadás rendezője. (A fiatal színész, rendező játszik a Buborékok, illetve a Leánder és Lenszirom című előadásokban, s ugyanő rendezte meg a múlt évadban A hetedik lépcsőfok – Hrabali mesék című produkciót.) Elmondta továbbá: másfelől az is nehézségnek vehető, hogy megannyi Három nővér-előadás volt már bemutatva szerte a nagyvilágban. Ám ezektől el kell vonatkoztatniuk. Balogh Attila hangsúlyozta: őt a szöveg gyönyörűsége ragadta meg. Nem vett alapul sermmilyen Három nővér-interpretációt. Saját felkészültségükre, tapasztalatukra, világszemléletükre hagyatkoznak az alkotók. Egyébiránt munkatársaival kapcsolatban közölte: Benedek Zsolt dramaturggal és Golicza Előd díszlettervezővel mintegy tíz éve ismerik egymást, együtt kezdtek diákszínészként egy sepsiszentgyörgyi diákszínjátszó társulatban. A csapat magját ez a hármas, illetve Hotykai Evelin jelmeztervező alkotja, hozzájuk ezúttal Györfi Csaba koreográfus és Daniel Aga (művésznevén Danaga) zeneszerző is társult.
Balogh Attila megjegyezte: ha a nézők gyönyörködni és meditálni tudnak az előadáson, akkor sikeres lesz a művészi projekt. A rendező méltatta Csehov zsenialitását; úgy érzi, olyan szövegről van szó, amelynél szeretne inkább háttérbe vonulni, egyszerűen csak építeni egy medret a csehovi világnak.
A színdarabban különös a csend. Csehov legalább 50 szünetet írt a szövegbe. És az író érdekesen kezeli a szüneteket, fokozza a feszültséget, majd témát vált. Voltaképpen a színfalak mögött történik minden, ami fontos. Kevés a valódi konfliktus, a konfrontáció. Nem történik meg a kisülés. Az időről, a végtelenről és a reménységről szóló mű, amelyből hiányzik az idő, a végtelenség és a remény – fejtegette Benedek Zsolt dramaturg.
Csehov darabja „lírai és abszurd, talán költői realista, de semmiképpen sem realista, mégis nagyon élethű. Mindehhez pedig, a jellemábrázolások, a lelkiállapotok megjelenítéséhez szükség van táncra” – hangsúlyozta a rendező, aki arról is szólt, hogy a dráma egyszerre pesszimista és optimista. Az embernek jön, hogy sírjon, és nem tudja, mégis miért nevet. Elkezdünk vágyni mindarra, ami a szereplőknek hiányzik. A nővérek olyanok, mint fészkükből kirepülni képtelen vándormadarak. Az élet próbálja kimozdítani őket valahogyan, és ők ezen csak sírnak-rínak. Balogh Attila elmondta: a saját környezetében is rendre találkozik evvel a felnőni képtelenséggel, evvel a Pán Péter-szindrómával.
Elhangzott továbbá: figyelemreméltó, konfliktusokra és háborúra vonatkozó jóslatok is elhangzanak a darabban, amely olyan korban játszódik, amikor úgymond az utolsókat rúgta a béke.
Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója ez alkalommal is hangsúlyozta: fontosnak tartják, hogy lehetőséget teremtsenek tehetséges fiatal művészeknek, pályakezdő alkotóknak, akik új szellemiséget, frissebb szemléletet hoznak a teátrumhoz.
Végezetül egy különleges hangszert is bemutattak a sajtótájékoztatón, amelyet mostanság vásároltak a Három nővér kedvéért, valamint azért, mert a következő évadban a Lilliput Társulat egyik előadásában is szükség lesz a furcsa zeneszerszámra. A teremin az első elektronikus hangszerek egyike. 1919-ben találta fel Léon Theremin orosz fizikus, aki egy rádiót akart építeni, és végül ez lett belőle. A teremint oszcillátor és antenna alkotja. Ez az első olyan hangszer, amit pusztán gesztusokkal lehet megszólaltatni, nem kell hozzáérni, nem szükséges a fizikai kontaktus, a zeneszerszám megszólaltatójának a kezeit kell mozgatni, a mágneses mezőt manipulálva. S hogy mit keres majd eme hangszer a színpadon? Balogh Attila elárulta: a mű egyik fontos figurája, a jövendölő Tuzenbach báró és főhadnagy szépen zongorázik, ám mivel a színpadon nem lesznek bútorok, minimálisra csökkentett térben játszanak a színészek, egy zongora túlzás lett volna, de a teremin találó lehet. Nagyon-nagyon furcsa, „retrofuturista”, szürreális, füldöntúli hangzás varázsolható elő a tereminből. A Csehov-darabban fontos az időtlenség, s a tereminből előcsalogatott effektusok is ezt hangsúlyozzák majd.

Tóth Hajnal