Bocskai és Arany útján a jövőben is

TÖRÖK LÁSZLÓ 2004 óta Nagyszalonta polgármestere. Az elmúlt évek során óriási fejlődésen ment át a város, utak újultak meg, gyárak létesültek a településen, megszépült a városközpont, számos uniós pályázatot nyert meg Szalonta. Az elöljáróval az önkormányzat céljairól, köztük a munkahelyteremtésről és a foglalkoztatásról beszélgettünk.

A fejlődés a hajdúvárosban folyamatos, a látványos munkát minden helyi és átutazó érzékelheti, hiszen nem csupán a központban, hanem a külső kerületekben is mindig történik valami. Török László polgármester valóban szívügyének tekinti szülővárosát, annak minden egyes lakójával együtt, és tesz is azért, hogy lehetőleg mindenki megtalálja a számítását.

– Hogyan alakul Nagyszalontán a foglalkoztatottság, milyen munkahelymegőrző intézkedéseik vannak?
– Az elmúlt négy évre kialakított Bocskai-terv egyik legfontosabb szegmense volt a korábbi eredmények megerősítése és a továbblépés az akkori szintről, egyben új megoldások keresése. A munkahelyteremtés tekintetében tíz évvel ezelőtt az volt a kihívás, hogy az 1990-es évek második feléig bezárt helyi gyárak helyére hogyan tudunk új üzemeket ide vonzani, ám ez az elvárás mára teljesen átalakult. Tíz éve azzal szembesültünk, hogy számottevő munkanélküliség volt Nagyszalontán, s ezen belül különösen a férfiak találtak nehezen állást. Az akkori gazdasági fellendülés folyamán Nagyszalontának sikerült nyolc-tíz nagyobb kapacitású és tőkéjű nyugati céget a városba vonzania, ezeknek a beruházásoknak az összértéke ma már megközelíti a negyedmilliárd eurót. A befektetett energia meg is hozta az eredményt, hisz ezekben a gyárakban ma már több ezer ember dolgozik. Csak az elmúlt két évben a korábban megteremtett üzemekből négy is meghaladta az előirányzott terveit. Épített az Ada bútorgyár, a VPK és a Van Carton hullámpapír- és dobozgyár, a Canah International kenderfeldolgozó, és ezekkel több millió eurós beruházásokkal bővült a már meglévő ipari park. Ma már azzal szembesülünk, hogy nincs elég munkaerő Nagyszalontán és környékén. A kép azért korántsem ilyen rózsás, hiszen amíg városunk ezt a fejlődési szintet elérte, a lakosság is lassan egyre inkább németországi és angliai béreket várt el a munkáltatóktól. A helyi üzemek nem tudnak versenyre kelni a nyugati fizetésekkel, ezért itt és Kelet-Európa számos országában is jelentős gondot okoz majd ennek a helyzetnek a kezelése, hiszen ha nem tudjuk itthon, Erdélyben tartani a fiataljainkat, akkor a foglalkoztatáspolitikában, az iskolarendszerben, a nyugdíjszférában is nagy problémák adódhatnak. Mára összeáll a kép: úgy tűnik, a Nyugat alattomos tervet eszelt ki ellenünk. Előbb bezárták a gyárainkat, hogy az ő termékeiket vásároljuk a különféle szupermarketekben, s az ő gyáraikban dolgozzunk minimálbéren. Most ezen még csavartak is egyet, mert elviszik a fiataljainkat, hogy a későbbiekben ne legyen remény az újraszerveződésre. Épp ide kapcsolódik a munkahelyteremtés stratégiájának következő lépése, ugyanis mára megoldódni látszik a munkanélküliség gondja, ezért az új irányvonal a kis- és középvállalkozások fellendítése, megerősítése. Ma már a szűkös törvényes lehetőségek között azt keressük, hogyan lehetne minél inkább támogatni, megerősíteni a helyi tőkét. Nagyszalonta mindenképp azoknak a kis- és középvállalkozásoknak a segítségére kíván sietni, melyek szakmailag jól felkészült, anyagilag megbecsült dolgozókat alkalmaznak. A városunk sok lábon akar állni, s olyan gyárakat akar, ahol 50-100 ember tevékenykedik, ahol megbecsülik minden szempontból a dolgozókat. Van erre remény, hisz azt el kell mondanom, hogy a több száz főt foglalkoztató nagyszalontai gyárak mellett több helyi kisvállalkozás is megerősödött. Városunk továbbra is tartja a kapcsolatot a nagykövetségek gazdasági attaséival, kutatja, keresi a lehetőségeket a különböző pályázatokban, hogy utat nyisson az új gazdasági elképzelésnek, melynek lényege, hogy helyben maradjon a tőke, és egy megbecsült, a munkaerőpiacon helytálló közösség találja meg boldogulását szülővárosában.
– Hogyan látja az önkormányzat a pályázati lehetőségeket? Milyen európai uniós kiírásokon ért el sikereket az utóbbi időszakban a város?
– Nagyszalonta elsődlegesnek tartja az EU-s források lehívását annak ellenére, hogy hatalmas bürokratikus akadályrendszeren kell átvergődnie mindenkinek, aki eredményt akar elérni egy ilyen kiíráson. A legsikeresebb pályázataink a határon átnyúló programok részeként valósultak meg. Ezek közül a lakosság számára az egyik legkedvesebb a Békéscsabát Nagyszalontával összekötő kerékpárút. A közel 6 millió eurós beruházás ebben a mandátumban lett átadva, az út egyharmada a határtól Nagyszalontáig tart, majd a város belterületét is érinti. Azt tapasztaljuk, hogy a munkálatok egyik legrokonszenvesebb hozadéka, hogy alakulóban van egy új biciklis kultúra a településen. Fiatalokat, családokat látunk együtt kerekezni délutánonként, ezzel is erősítjük az együvé tartozást, és ez nagyon kedves számunkra. Hasonló jelentőségű az a másik beruházás, amely a Waterman II. nevet kapta, és a város északnyugati részén az esővíz-elvezetés javítására szolgált. Mintegy 1,2 millió eurós költségvetésből gazdálkodva több tucat utcán megoldottuk a korábban gondokat okozó belvízproblémát. Épp a közelmúltban vizsgázott jól a rendszer, amikor a január eleji nagy esőzések alkalmával meg sem érezték az időjárás viszontagságait azok az utcák, amelyek korábban víz alá kerültek. Legalább ilyen fontos, hogy a jövőben is le tudjuk hívni az uniós forrásokat, épp ezért már néhány elképzelés körvonalazódik az önkormányzat háza táján. Ezekben számos infrastrukturális terv fogalmazódott meg, de a lakosság számára bizonyára a legkézzelfoghatóbb az, hogy Arany János születésének 200. évfordulóját is hasonló források lehívásával kívánjuk megünnepelni, rendezvényeinket ezekből szeretnénk finanszírozni.
– Nagyszalonta város nevében az elsők között vehette át a Beöthy Ödön-díjat, amelyet az önkormányzati munka elismerésére hozott létre az RMDSZ Bihar megyei szervezete. Milyen érzésekkel fogadta a kitüntetést?
– Korábban is szó esett Arany Jánosról, az ő életfelfogása összecseng Beöthy Ödönével, ezért különösen nagy örömmel tölti el városunkat, hogy ezt a díjat megkaphattuk a lakosság életminőségének javítását célzó Bocskai-terv megalkotásáért és gyakorlatba ültetéséért. Nagyon örülünk a díjnak, azzal együtt, hogy mi nem tettünk mást, csak múltunkból táplálkozva, Bocskaitól és Aranytól megihletve, az ő szellemiségükben dolgoztunk és dolgozunk, a nagyszalontai polgárokat szolgálva, becsülettel építkezve, megtartva mindazt, amit kaptunk elődeinktől, átadva hitünket az utódainknak. Ez a mi küldetésünk.