A nőszövetség figyelmes szeretettel munkálkodik

Több mint két évtizede tevékenykedik a margittai református nőszövetség azzal a testvéri szeretetben gyökerező szándékkal, hogy lehetőleg minél több embernek szerezzen örömet. 1993-ban alapították huszonnyolcan. Elnökük a mindenkori lelkész felesége.

A margittai Lorántffy Margit Nőszövetség 36 tagot számlál, s legalább kéttucatnyian mindig jelen vannak a soros találkozókon. Az alapító tagok képezik a szövetség erős törzsét, elnökük a mindenkori lelkészük felesége, aki bevett szokásuk szerint mondhatni örökli ezt a tisztséget. Mostani vezetőjük, Kovács Beáta is szívesen vállalta el a feladatot, és teljes odaadással végzi munkáját.

Mivel a Lorántffy család a református egyház egyik fő patrónusa volt, Lorántffy Margit pedig Margittán hunyt el és hamvai a szószék alatti kriptában nyugszanak, szinte magától értetődött, hogy az ő nevét vegyék fel. Jeligéjüket a Hegyi beszédből vették: „Boldogok a szelídek”; zászlójukat is e jelmondat ékesíti. Tevékenységük folyamatos, rendszeresen találkoznak minden hétfőn, mindössze nyáron tartanak legfeljebb háromhetes „szabadságot”.

Találkozóik mindig a Bibliaolvasó kalauz által ajánlott igevers meghallgatásával kezdődnek, ezt rövid ima követi. Ezáltal együttlétük áldásossá, meghitté válik. Az is hagyománnyá vált náluk, hogy eléneklik az énekeskönyv 452. énekét, ezt választották himnuszuknak. A nőszövetségi tagok közül többen énekelnek az egyházközség kórusában, néhányan presbiterek is. Az ima és az ének után hozzálátnak egyik fő foglalatosságukhoz, a csigatészta készítéséhez. Évente átlagosan 130-150 kilogramm csigatésztát sodornak. A legmesszebbmenőkig ügyelnek a higiéniára és a minőségre. Csak így lehet árujuk keresett és megbecsült. Munka közben természetes a baráti beszélgetés, tanácsadás vagy adott esetben egymás vigasztalása, biztatása egy nemes feladatra.

Kapcsolatuk baráti, sőt annál is több. Mondhatni, olyanok ők, mint egy összetartó nagy család, melynek életét a bizalom és az emberszeretet vezérli. Ha valaki hiányzik egy találkozóról, mert esetleg gyengélkedik, még aznap meglátogatják, és segítenek, amiben csak tudnak. Nagyon mély lelki kötődés van közöttük. Természetesen nagy szeretettel várják köreikbe az új tagokat – felekezeti hovatartozástól függetlenül –, különösen a fiatalokat, hiszen a mostani tagság már nagymamakorú. Most is van közöttük, aki nem református felekezetű.

Nagyon szeretnék, ha szövetségük további évtizedeket élne meg, és folytatná az általuk elkezdett munkát. A csigakészítésen túl minden évben ők varrják a margittai magyar iskola végzős diákjainak a ballagó tarisznyát. Ezenkívül adventi koszorút készítenek, ajándékot az imahéten szolgáló lelkipásztoroknak, a konfirmandusoknak, könyvjelzőket, énekeskönyv-borítókat, szalvétagyűrűket, poháralátéteket, anyák napjára szívecskéket az istentiszteleten részt vevők számára. Az önálló magyar iskola létrejötte előtt ők szervezték a farsangi mulatságot is a gyermekeknek, húsvétra pedig tojásfát díszítenek.

Igyekeznek valahogyan mindenkinek örömet szerezni. Mindig tevékeny részt vállalnak az imaheti szeretetvendégségek előkészítésében. Az anyák napi szív elkészítését az utóbbi években átadták a fiataloknak. Az értékesített termékeikből befolyó összeg egy része a szeretetszolgálat munkáját segíti, a maradékból pedig kirándulást szerveznek – itthoni és külföldi úti céllal, történelmünkben jelentős szerepet játszó városokba, illetve nemzetünk jelentősebb emlékhelyeire. Ilyenkor természetesen csatlakoznak hozzájuk a családtagok és – ha van szabad hely a buszon – a barátok is. Általában egynapos utakra vállalkoznak, idegenvezetőt is fogadnak. Az évek során eljutottak Nagybányára, Koltóra, Kolozsvárra, Dévára, Vajdahunyadra, Biharfüredre, Tordára, Magyarországon Ópusztaszerre, Sárospatakra, Egerbe, Budapestre, Nyíregyházára, a Hortobágyra, Szarvasra és Szilvásváradra, tavaly pedig a felvidéki Kassára.

Igyekeznek minden alkalommal részt venni az egyházmegyei és egyházkerületi nőszövetségi találkozókon. Tavaly ők szervezték meg az egyházmegyeit, 100 asszony részvételével. Az egynapos rendezvényen előadások hangzottak el. Az egyik előadó az anyaországból érkezett, a másik pedig a micskei Sámuel Központ igazgatója volt. A résztvevők ellátásáról a vendéglátók gondoskodtak. Karácsonykor pénzadománnyal segítették a Sámuel Központ működését, mivel lelkükhöz szólt az intézmény bemutatása.

Ugyancsak saját bevételükből templomi terítőket, szőnyegeket, az egyházközség konferenciatermébe 50 széket vásároltak. Karácsonykor hozzájárulnak az ajándékcsomagok finanszírozásához, majd egymásnak kívánnak áldott, boldog ünnepet, és együtt énekelnek. Ezen az ünnepen az elnök asszony saját alapjukból ajándékkal lepi meg a tagokat. Kovács Beáta nagyon elégedett a munkájukkal, fennállásuk 20. évfordulója alkalmából oklevéllel ismerte el a tagok áldozatvállalását. Hálás nekik az egyház támogatásáért és azért is, hogy szükség esetén egymást is segítik. Isten áldását kéri további munkájukra.