A hobbi és a szakma egy: a lélekmentés

BERKE SÁNDOR tiszteletes tősgyökeres tenkei, ősei már 1590 óta ott éltek. Hithű, templomba járó református család egyetlen gyermeke, mindkét nagyapja és édesapja is presbiter volt.

Kilencéves volt a fiú, amikor Tenkéről a Berke család Nagyváradra költözött, éppen avégett, hogy gyermekük rangosabb iskolába járhasson. A Zenei és Képzőművészeti Líceumban érettségizett, végzősként már egyéni kiállításon mutathatta be 21 grafikáját, ami akkor kevés 18 évesnek adatott meg. Tehetségesnek tartották, ő is érezte ezt magában, ezért Kolozsváron a képzőművészeti főiskola grafika szakára felvételizett, de sikertelenül. Ennek véleménye szerint ideológiai oka volt, mivel az volt ellene a vád, hogy a Szabad Európa Rádiót hallgatja, és az iskolában kommentálja. Azért is ment Kolozsvárra, hogy időnként átlátogasson a teológiára, mivel ez iránt is élénken érdeklődött. Mivel a művészet útját elzárták előtte, előtérbe került a teológia. Végül ezt a hivatást választotta, s a döntést akkor isteni irányításként értelmezte.

A sikeres felvételi után elkezdte tanulmányait, ami eleinte nem volt könnyű, mivel Nagyváradon román nyelven tanult, mert a művészeti középiskolában nem volt magyar tagozat. Viszont autodidaktakén tanulta a magyar nyelvet, nem volt jelentősebb lemaradásban. Románnyelv-tudásának pedig nagy hasznát vette az egyetemen, hiszen jól kiigazodott a hivatalos iratok kitöltésében, így másoknak is segíthetett.

A kispapi vizsgát 1978-ban tette le, ezután Nagyvárad-Velencén szolgált segédlelkészként. Ebben az időszakban nősült meg. „Ezt 11 év alatt Isten öt gyermekkel, majd négy unokával áldotta meg” – mondja. Három lánya, két fia, illetve három fiú és egy lány unokája van.

Sokat tanult Nagyváradon, hiszen bíztak benne, és hagyták dolgozni. Később Szemlakon (Arad megye), Apátkeresztúron, majd Kusalyon és Völcsökön (utóbbi kettő Szilágy megye) szolgált. „Ezeken a helyeken Isten segedelmével sikerült felvirágoztatnom a gyülekezeti életet – emlékszik vissza a lelkipásztor. – Szerencsés helyzetben voltam, mert a hobbim és a szakmám ugyanaz: a lélekmentés.”

A következő állomás 1990-ben már Tenke volt, ahová 27 év elteltével hazahívta a gyülekezet. Ezt örömmel elfogadta, lemondva a felajánlott teológiai katedráról. Döntését nem bánta meg, nagy odaadással és örömmel szolgálja szülőföldjének református közösségét.

– Hogyan foglalná össze a tenkei szolgálati teendőket?

– Három aspektusuk van. Elsősorban a lélekmentés mint lelkészi szolgálat, ezen túl pedig van a diakóniai szeretetszolgálat, mely több mint húsz idős embernek ad ellátást, a harmadik pedig a kulturális központunk. A szeretetotthon a fennállása óta több mint 200 embernek adott otthont hosszabb-rövidebb időre. Létrehozása nyugati testvéreink támogatásával sikerült, a fenntartását már kisebb mértékben kell támogatni, mert majdhogynem önellátó. Tulajdonképpen a tenkei református egyházközség fiókintézménye. Általában kisnyugdíjasok veszik igénybe, jövedelmüket a hozzátartozóiknak ki kell pótolniuk. Állami támogatást nem kapunk. A művelődési központ szinte kuriózumnak számít, havonta összeül itt a művelődési kör, kiállításokat, koncerteket, előadásokat, csendesheteket és ifjúsági hétvégeket szervezünk.

– Hány lelket számlál közösségük?

– Jelenleg 383 lelket számlálunk, közülük több mint 280 fő egyházfenntartó. Vannak, akik elköltöztek, de tenkeinek vallják magukat, és itt fizetnek egyházfenntartást. A magyar anyanyelvűek közül a reformátusok vannak többségben, lelkületükben is megmaradtak magyarnak. Vasárnaponként öt istentiszteletet tartunk: kettőt a templomban, kettőt a szeretetotthonban és egyet a szórványban, Bélfenyéren. Hetente van kóruspróba, amit szintén fontosnak tartok, hiszen ez is egy szolgálat. Templomunk 1200 férőhelyes, de sajnos létszámunk drasztikusan apadt az idők során.

– Kérem, számoljon be a Tenkén eltöltött több mint két és fél évtized fontosabb megvalósításairól!

– Minden szolgálati helyemen a gyülekezet lelki építését tartottam a legfontosabbnak. Ifjúsági kört, kórust szerveztünk feleségemmel, Katinkával, aki egyben kántor és karvezető is. A tenkei kórus 17 tagú, és négy szólamban énekel. A vidéki kórusok között előkelő helyen áll, részt vesz a kórustalálkozókon, illetve elfogad meghívásokat vendégszolgálatra. 1985 óta nyaranta ifjúsági táborokat szervezünk, ez szintén lehetőség a gyülekezetépítésre. A változás előtt az ilyesmit nem nézték jó szemmel. A megvalósításaink szerintem csodák megélésének köszönhetők. Ilyen volt a szeretetotthon létrejötte. Nagyon sokat köszönhetünk hollandiai, németországi, magyarországi, belgiumi és egyesült államokbeli barátainknak. Hat éve nyitottuk meg a művelődési központot, ez könyvtárat is magában foglal. A visszakapott egyházi vagyonok bevételeit egyházunk fenntartására fordítjuk. Az évek során kívül-belül felújítottuk a templomot és a parókiát, szinte mindent megjavítottunk. Néhány padot fűtünk az idősebbeknek a hidegebb időszakban.

– Mik a legfontosabb tervei?

– Szeretnék még néhány embert megtalálni Krisztusnak, és Hozzá vezetni. Sajnos nem lehet igazán pozitív jövőképem, mert rohamosan csökken a közösségünk. Ennek ellenére előre kell néznünk és hinnünk abban, hogy Istennek terve van velünk, és van miért élni. Fogyásunk oka főként az elköltözés. Kevés a munkahely, nincs megélhetési lehetőség.

– Felesége az ön megfogalmazása szerint a „jobbik fele”. Miben, hogyan tudta segíteni munkájában?

– Ő a könyvészeti technikumot, majd később a vallástanári főiskolát végezte el. 1994-től a szeretetotthon megbízott vezetője. Mint már említettem, ő a kántor és a kórusvezető is. Egy szóval felelhetek arra, hogy miben segít: mindenben.

– A gyerekei közül lesz, aki továbbviszi ezt a szép és áldott hivatást?

– Az egyik lányunk és fiunk lelkészi végzettségű, de ha nem is lelkészként, minden gyermekünk részt vesz a gyülekezet munkájában. Mondhatom, hogy valamennyien átvették a stafétabotot.

– Úgy tudom, az ön lelkivilágában a teológiai tanulmányok során döntő változás következett be. Beszélne erről az olvasóknak?

– Harmadéven meghatározó változás történt életemben. Megújultam lelkileg; ez azt jelenti, hogy megtértem az Úrhoz, s ez nagy kegyelem számomra. Részt veszek a kezdetek óta a CE Szövetség munkájában. Ennek alapító tagja és két éve országos elnöke vagyok. Vannak, akik megkérdőjelezik a szövetséget, de én állítom, hogy tökéletesen keresztény és református. Senkit ki nem zár, mindenkit testvérévé fogad.

– Zárjuk beszélgetésünket valamelyik kedvenc igeversével!

– „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róma 8,28)

***

CE (Christo et Ecclesia – Krisztusért és Egyházáért) Szövetség: az 1900-as évek elején jött létre Magyarországon. Erdélyben 1918-ban alakult meg az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége, ez 1930-tól a CE Világszövetség tagja. 1948-ban Romániában beszüntették, de titokban tevékenykedett. 1989 után újraszerveződik, és 1991-ben hivatalosan bejegyeztetik. 1996-tól újra tagja a CE Világszövetségnek. Célkitűzése Krisztust valló, szolgáló létre segítő közösséggé lenni szóval és tettel. Bárki tagja lehet, aki a négy alapszabályt elfogadja, és ezt fogadalommal megerősíti.