Érkörtvélyes, a gyarapodó község

Érkörtvélyes polgármestere, NAGY ISTVÁN foglalkozása révén került a településre, majd élete párját is ott találta meg. Harminc év után ma már ízig-vérig érkörtvélyesinek érzi magát.

– Huszonhat év alatt jól ki lehet ismerni egy embert. Ennyi itt leélt idő után választották Önt Körtvélyes első emberévé. Mivel foglalkozott a több mint negyedszázad alatt?

– Érmihályfalván születtem, és bár két szomszédos településről van szó, tizennyolc éves koromig nem jártam Érkörtvélyesen. Szilágysomlyón tanultam állat-egészségügyi technikusnak, és Körtvélyesre kaptam a kihelyezést. Akkoriban a frissen végzettek kötelesek voltak elfoglalni a számukra kijelölt munkahelyet. Először a helyi termelőszövetkezet jószágfarmján dolgoztam, sokat tanultam későbbi apósomtól, Vincze Pityu bácsitól. Bő három év után, 1990-től az érmihályfalvi sertésfarmra kerültem, mivel a helyi téesz felbomlott. A disznófarm se húzta sokáig, így megpályáztam a vámhivatalnál megüresedett állat-egészségügyi technikusi állást. Nem volt könnyű munka, hisz akkoriban tarolt a madárinfluenza. A vasúti teherforgalom csökkenésével beosztásom megszűnt. Próbálkoztam egy állateledelt forgalmazó saját kis bolttal, de hamar rájöttem, hogy ez nem jelent folyamatos jövedelmet. Használt ruhák forgalmazására váltottunk, de az ahhoz fűzött remények sem váltak valóra. A mihályfalvi szociális otthonban 2004-ben megüresedett a pénztáros-raktárosi állás, megpályáztam, felvettek. Négy év múlva immár az érkörtvélyesi polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályán kaptam területrendezési feladatokat. Volt időm belelátni a hivatal működésének mechanizmusába, és reménykedve a lakosság bizalmában, 2012-ben indultam a polgármester-választáson.

– Hány jelölttel kellett megküzdenie?

– Az RMDSZ szervezte előválasztáson négyen indultunk, a választáson pedig heten, de sikerült nyernem. Ígérgetni nem ígérgettem az embereknek, annyit mondtam, tudásom szerint mindent meg fogok tenni, hogy előbbre lépjünk, fejlődjünk mi is. Az őszinteségemet méltányolták a választók. Emellett a lakosság körében érezhető volt, hogy igénylik a változást. A régi tanácsosok egy része már előre jelezte, hogy nem vállal újabb mandátumot. Két RMDSZ-es maradt a régiek közül a tanácsban, a többiek újak. Hat RMDSZ-es, négy szociáldemokrata, két liberális és egy néppártos alkotja most a tanácsot. A községnek összesen 3800 lakosa van, ebből 2900-an laknak Körtvélyesen, a többiek a románok és romák lakta Érvasadon élnek. A nemzetiségi arányokat nem tükrözik a választási eredmények. A magyar ajkú lakosságot sokkal nehezebb mozgósítani, emiatt két, de talán három tanácsosi helyet is elveszítettünk. Szerencsére a döntések meghozatalakor a józan ész diktál, nem a pártérdek. Sikerült megértetnem a tanáccsal, hogy a község fejlődése az elsődleges szempont, nem lehetünk kerékkötői saját boldogulásunknak. Akik minket megválasztottak, nem azért tették, hogy marakodjunk egymással, hanem hogy jó mederbe tereljük sorsukat.

– Visszatekintve hogyan értékeli az eltelt négy évet?

– Folytonosságról van szó, mert voltak olyan munkálatok, amelyeket még az előző polgármester indított el, de kivitelezni az utóbbi négy évben sikerült. Másrészt az ebben a ciklusban megkezdett beruházások egy része a következő mandátum alatt fejeződik majd be. Nem titok, nekem az egyházak segítése szívügyem. Ezért hat gyülekezetet évi tízezer lejjel támogatunk. Körtvélyesen a református, a római katolikus, a görögkatolikus és az ortodox egyház kap anyagi juttatást, Vasadon pedig az ortodox és a görögkatolikus felekezet. Körtvélyesen újabban a baptisták is jelen vannak, két imaházat működtetnek a roma közösségnek. Ők azt kérték, hogy a téli tüzelőt adjuk a gyülekezeti helyek fűtéséhez. A temetőket rendbe tettük, tujafákat ültettünk. Meg kell említenem, hogy lelkes csigacsináló csoport alakult, a református gyülekezet termében sodorják hetente kétszer a levesbe valót. Nálunk erős az ökumenikus érzület, így a csigacsinálók több felekezetből verbuválódtak. Az értékesített csigatészta árából összegyűlt ezer euróért lélekharangot vásároltak, a református temetőben állítjuk fel. A régi kultúrotthon lebontása, újjáépítése az egyik nagy megvalósításunk. Eleinte fejüket csóválták az emberek, hogy lesz-e ebből valami, de végül mindenki büszkélkedett a falujával, hogy a szép kultúrház mellett az utcák aszfaltozása is elkezdődött. Azon munkálkodtam mindig, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyek helyben tartják a fiatalokat.

– Ez mennyire sikerült? Csökkent a népességfogyás?

– Örömmel mondhatom, hogy Érkörtvélyesen nem apad a lakosság száma. Amint eladóvá válik egy ház, azonnal lecsapnak rá. Ezért az ingatlanár is eléggé magas nálunk. A régebben elköltözöttek közül is többen visszajöttek szülőfalujukba.

– Milyen lépéseket tett a fiatalok megtartására?

– Néptánccsoportot alakítottunk, moderntáncosaink vannak, egyre gyarapodó könyvtárunk szintén a nemrég befejezett kulturális központban kapott helyet az internetklubbal együtt. Falunkban valamikor citerazenekar működött, egy régi citerás, Borsavschi László most fiatalokat tanít a hangszeren játszani. Sportolásra is van lehetőség: a focipályát felújítottuk, reflektorokkal szereltük fel, öltözőt, zuhanyzót építettünk mellé. Egy másik pályázatnak köszönhetően egy elhanyagolt területen szépen bekerített kispályát alakítottunk ki. A roma közösségre is odafigyelünk. Két integrációs programot indítottunk el, kőfaragást, útépítést és famegmunkálást tanultak egyesület keretében. Szerződést kötöttünk az egyesülettel, ennek eredményeként Vasadon megnagyobbították a játszóteret, míg Körtvélyesen egy teljesen újat építettek, és a napközi épületét körbekerítették.

– Ha vállalja idén a megmérettetést, milyen feladatokat tűz ki maga elé a következő mandátum idejére?

– Mindenképpen a község lakhatóbbá, otthonosabbá tétele a célom továbbra is, hogy a lakosság számaránya ne csökkenjen. Az itt élők kényelmét növeli például a gázvezeték is. Igaz, egyelőre kevesen veszik igénybe ezt a szolgáltatást, mert saját erdejükből szerzik be a tüzelőt. De a felnövő generáció számára ez mindenképpen vonzó lehet. A magyarországi Penészleket, Érkörtvélyest és Érmihályfalvát összekötő út terve elkészült, pályázati kiírásra várunk. Az utcák aszfaltozása a kiemelt feladatok között szerepel. A sportolási lehetőségek bővítésére már a tanács is rábólintott, egy sportterem épül. Környezetvédelmi pályázatokon szándékozunk részt venni az Égető-hegy nevű, erdős-dombos területtel. Ásatásokat végeztek itt, és bizonyítást nyert, hogy a falu már a bronzkorban lakott volt. Itt turistalátványosságot szeretnénk kialakítani. Egy újabb kutat is fúrtunk a zavartalan vízellátás érdekében, és következik a csatornázás is. Igyekszünk olyan energiaszolgáltatókkal szerződést kötni, hogy az megtakarítást jelentsen a lakosságnak. Megváltunk az állami áramszolgáltatótól, s az Eon-tól kapott árajánlat évi 20-25 ezer lej megtakarítást jelent a hivatalnak.