Húszéves az érszőlősi Immánuel kórus

Az érszőlősi református egyházközségben 1986-ra nyúlik vissza a karéneklés gyökere. Akkor kezdett több szólamban énekelni a helyi fiatalok kis csoportja Dolhai Benjámin kántor irányításával. Elvetették azt a magot, melyből tíz év múlva életre kelt a ma is aktív Immánuel kórus.

Immár két évtizedet megélt az érszőlősi református kórus. Karnagya Dolhai Benjámin kántor, köré csoportosultak a hivatalos megalakulás előtt tíz évvel is a karénekesek. Az akkori lelkes fiatalok szinte kivétel nélkül tagjai lettek a megújult kórusnak, amely 35 alapító taggal 1996 februárjában indult, és az Immánuel nevet vette fel. Nagy akaraterejüknek, tehetségüknek és kemény munkájuknak köszönhetően már áprilisban részt vettek az éppen Érszőlősön megtartott református kórustalálkozón, és kivívták a szakemberek elismerését, megbecsülését.

Repertoárjukat folyamatosan bővítették főként a Halleluja! énekgyűjteményre támaszkodva. Voltak, akik kiléptek, de érkeztek új tagok is, ezért a létszám az utóbbi öt évre visszatekintve 30 körüli. Vannak olyanok, akik rövidebb időre kimaradnak, például gyermekáldás miatt, de később visszatérnek. Ők nagyon könnyen újra beilleszkednek a csapatba. A kórus nagyrészt középkorúakból áll, de utánpótlást folyamatosan kap az ifjúsági énekcsoportból, így működése hosszú távra biztosnak látszik.

Rendszeresen gyakorolnak, fellépéseiken pedig egyre nagyobb elismerést kapnak a szakma képviselőitől. Fellépnek otthon, de imaheti meghívásra más közösségeket is megörvendeztetnek énekükkel nemcsak az érmelléki, hanem a bihari, a szilágysomlyói, a nagykárolyi egyházmegyében, sőt az Alsó-Nyárád mentén is. Legtávolabbi fellépésük a magyarországi Tatabányán volt, a bánhidai testvérgyülekezetben, még 2012-ben. Rendszeresen eljárnak a református, illetve az ökumenikus kórustalálkozókra is. Többször egyházkerületi résztvevőknek jelölték az érszőlősieket a zenei előadók.

Jelenlegi repertoárjuk 70-75 négy szólamra írt egyházi éneket, feldolgozást vagy kórusművet ölel fel. Karvezetőjük nagy türelemmel, de igényességre törekvően tanítja őket. Éppen annyi egészséges szigort alkalmaz, amennyi elengedhetetlenül szükséges. A kórustagok között van egy énektanárnő is, Péter Ella, aki alkalomadtán segít a karnagyi munkában vagy a menedzselésben. Mindketten a harmóniára, az érthető szövegéneklésre nevelik a kórustagokat, tudván, hogy a jól kidolgozott karének kedves a Mindenható előtt, és „kétszeresen imádkozik, aki jól énekel”. Ők teljesítik küldetésüket, és segítik gyülekezetüket a szép imádkozásban.

„Énekkarunk jövője érdekében kívánatos lenne, hogy a gyülekezetből minél többen érezhessék lelki felfrissülésnek a karéneklést – mondja a kórus egyik oszlopos tagja, dr. Sántha Levente. – Nem kell őstehetségnek lenni a csapatmunkában, a kisebb zenei fogékonyság is fejleszthető, fényesíthető. Hálásak lehetünk azért is, hogy az alapító kórustagok közül még senki sem ment át zengedezni a mennyei karba. Vagyis a rendszeres karéneklés jótékonyan növeli egészség- és életreményeinket” – következtetett.

Mottóként a „Mindig velem, Uram” kezdetű ének sorait választották: „Mindig velem, Uram, / mindig velem!”

A kórustagok két évtized alatt összekovácsolódtak, és összetartó baráti társasággá váltak. Jubileumuk alkalmából március 5-én ünnepi vacsorát tartottak a művelődési központban, majd másnap hálaadó istentisztelet volt az érszőlősi református templomban. Az igét Illyés Tamás lelkipásztor hirdette. Hangsúlyozta, hogy nagyra becsüli a kórus munkáját, a közösség nyitott, és nagy szeretettel várja az új tagokat. Biztatta a híveket, hogy ha van kedvük és tehetségük, csatlakozzanak ehhez a nagyszerű társasághoz. Dolhai Benjámin elmondta, hogy mindig örömteli feladat volt a csapattal dolgoznia. Néha fárasztó, de mindig üdvös munka volt. Az önkormányzat részéről Beke László polgármester köszöntötte a jubilálókat. Örömteli évfordulót kívánt nekik, a hölgyeknek boldog nőnapot is, és a kórus minden egyes női tagjának egy cserép virágot, a férfiaknak pedig egy-egy üveg finom bort adott ajándékba. Befejezésként további áldásos és jó munkát kívánt nekik. A kórus történetét, eddigi munkáját dr. Sántha Levente mutatta be.

A kórus nevében Dolhai Benjámin válaszolt a jókívánságokra. Elérzékenyülve mondott köszönetet az énekkar tagjainak a húszévi munkáért. „Beszélgetéseink során éreztem, hogy nem hiábavaló ez a munka, és folytatni kell. Több ez, mint kórus. Közösségformáló ereje van, és együtt növekedtünk, haladtunk előre” – összegezte benyomásait. Ünnepélyesen megígérte, hogy ameddig az énekkar igényli és komolyan veszi a munkát, vállalja a vezetésüket, felkészítésüket.

Fennállása huszadik évfordulója alkalmából a vegyes kar hat énekkel ajándékozta meg az ünnepi gyülekezetet. Az ünnepség végén a gyerekek köszöntötték énekkel az Immánuelt, a kicsiket Pápai Elvira készítette fel. Ők a zálogai annak, hogy Érszőlősön még sokáig lesz karéneklés a református közösségben.