Egyformán fontos mindkét település

HORVÁTH BÉLA, Szalacs község választott önkormányzati vezetője a térség legfiatalabb polgármestere, de országos szinten is a második helyen áll – néhány hónappal lemaradva.

Mandátumának elkezdése előtt épp hogy betöltötte a 24 évet a szalacsi polgármester Horváth Béla. Ennek ellenére már volt bizonyos tapasztalata a közéleti munkában, mivel már a tanítóképzőben diáktanácsi tag volt, később a Nagyváradi Magyar Diákszövetségnél programszervezőként dolgozott, majd Cseke Attila szenátor parlamenti irodájában volt irodavezető. Közben oktatási menedzsmentből lediplomázott, és ismereteit a civil szférában hasznosítja a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség és a Bihar Megyei Területi Egyeztető Tanács alelnökeként. Polgármesterként is nagyon sok ifjúsági programot szervez, illetve támogat. Négy évvel ezelőtt határozott fölénnyel nyerte meg a polgármester-választást, lekörözve idősebb, tapasztaltabb jelölteket. Két település, Szalacs és Ottomány gondjait vette a vállára.

– Szinte alapértelmezett, hogy a fiatalok Önre szavaztak. Mivel tudta maga mellé állítani a középkorú és idősebb korosztályt?

– Úgy gondolom, a választók helyi szinten is változást akartak. Azt akarták, hogy véget érjen a posztkommunista berögződésekkel teli korszak. Ez érvényesülhetett nálunk, amikor egy politikai szempontból tiszta múltú jelöltre voksoltak, hiszen én még KISZ-tag sem voltam. Az is közrejátszhatott választási győzelmemben, hogy falun az emberek még most is a család alapján ítélik meg az embereket. A családunk pedig közmegbecsülésnek örvend a községben. Dédszülőig visszamenőleg rendes, becsületes, vallásos emberek, az egyházban is önkéntes közösségi szerepet vállaltak. Talán a közösségi munka utáni vágyat is tőlük örököltem.

– Ahhoz, hogy egy község fejlődjön, vonzó legyen, és ne öregedjen el, talán az a legfontosabb, hogy munkát tudjon adni lakosainak. Van-e kenyérkereseti lehetőség Szalacson?

– Szerencsére jól állunk. Van egy cipőgyár a községben, 170 embernek ad munkát. A helyiek nem is tudnak elegendő munkaerőt adni, ezért a szomszédos Szilágypérről is járnak ide dolgozni. Itt van a Bocskai cég is, a környék egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalkozása, ez 26 szalacsinak/ottományinak ad megélhetést. A Nutrientul cégnek pedig van a két településünk között egy disznófarmja szintén jelentős számú munkahellyel. Idén terjeszkedni fognak, ami további munkalehetőséget fog jelenteni. Ezért ingyen bocsátottunk a rendelkezésükre a bővítéshez szükséges területet – közel két hektárt. Egy ideje már tárgyalunk egy magyarországi befektetővel, akinek szándékában áll egy gyárat indítani nálunk. Felvettük a kapcsolatot egy bihari bútorgyárral, oda autóbusszal ingáznak 40-en a községünkből. Tudnának többet is fogadni, de nincs több jelentkező. Mindez számomra azt jelzi, hogy nincs vagy nagyon kevés nálunk a munkanélküli. További 15 család 50-400 hektáron gazdálkodik, ők is teremtettek munkahelyeket a mezőgazdaságban. Még sokan gazdálkodnak kisebb területeken jövedelem-kiegészítésként, az állásuk mellett. Fontosnak tartom a munkahelyteremtést, hogy lakosainknak ne kelljen ingázniuk. Sokszor tárgyalok befektetőkkel, akik néha azért nem jönnek hozzánk, mert nincs elegendő szakképzett munkaerő a vállalkozásukhoz.

– Kérem, említsen néhányat a mandátuma alatti fontosabb megvalósítások közül!

– Amikor hivatalba léptem, három megkezdett pályázatot vettem át. Ebből kettő ment tovább, a harmadiknak viszont visszavonták a finanszírozását. Két évbe telt, mire sikerült ezt is újraéleszteni. Sajnos „megörököltünk” 300 000 lej adósságot, amitől csak 2013-ban tudtunk megszabadulni. Ekkortól tudtunk érdemben előrelépni. Elsőként lecseréltük a közvilágítást, ugyanis a sötétség miatt a közbiztonság romlott. Felújítottuk az ottományi kastélyt, egy másik pályázattal pedig a kiegészítő helyiségeit – kazamaták, istállók, pince – és a parkját tesszük rendbe. Szeretnénk ott kalandparkot kialakítani, erre a közeljövőben lesz kiírás. Itt jegyezném meg, hogy mind Szalacsot, mind Ottományt igyekszünk egyenlő arányban fejleszteni. Nekem egyformán fontosak. Ameddig az adósság terhelt bennünket, olyan dolgokat valósítottunk meg, melyekhez nem kellett komolyabb anyagi befektetés, csak humán erőforrás. Kalákában játszótereket hoztunk létre, közterületeket szépítettünk. Újraindítottuk a szalacsi kézilabdacsapatot, és kiemelkedő eredményeket ért el. Támogattuk továbbá a kulturális szerveződéseket, valamint az ifjúság kezdeményezéseit. Átköltöztettük a szalacsi óvodát, és megfelelő körülményeket teremtettünk a gyermekeknek. Beindítottuk az állandó orvosi ügyeletet igen jól felszerelt rendelővel. Már több ízben mentett emberi életet. Fel is újítottuk a rendelőt meg az iskolákat. Utóbbit számítógépekkel, kamerarendszerrel szereltük fel. Ottományban saját költségvetésből ravatalozó kápolnát építettünk, és kalákával is segítettük a kivitelezést. Az egyházaknak évi fix támogatást adunk felekezetre való tekintet nélkül, és belátásuk szerint költhetik el ingatlanaik karbantartására. Szalacson a központban parkot létesítettünk, neves elődeink szobrával. A Zöld ház pályázatunk segítségével a faluturizmust fellendítő szálláshelyeket, illetve konferenciatermet alakítottunk ki. Az említett „újraélesztett” pályázattal leaszfaltoztunk a községben 7 km utat, és létrehoztuk a napközit (after school). Pályázatot nyújtottunk be a még aszfaltozatlan utcák rendbetételére. A csatornahálózatot megépítettük, és egy újabb pályázattal elérjük azt is, hogy a bekötés se terhelje a lakosságot.

– Honnan, milyen forrásokból érkezett minderre a pénz?

– Helyi adókból magánszemélyektől közel 400 ezer lej folyik be, emellett adóznak a cégek, megkapjuk az áfa-visszaosztást, az állami támogatásokat, de a legnagyobb bevétel a nyertes pályázatokból, uniós és kormánykiírásokból folyt be. Az összköltségvetésünk 3,5 millió lej volt, ennek egytizede érkezik a község lakóitól. Ebből is látszik, hogy pályázatok nélkül nehéz lenne komolyabb eredményeket felmutatni, ezért minden adódó lehetőséget kihasználunk.