Szépen szólt a nóta Szalacson

Negyedszer vállalt házigazdai szerepet a szalacsi Örökzöld Asszonykórus egy kórustalálkozón. A rendezvényen kilenc kórus és egy citerazenekar vett részt.

Ismert és elismert a szalacsi népdalkör hazai és immár egyre inkább anyaországi körökben is. Szívesen hívják őket kórus-, illetve népdal- és nótaéneklő találkozókra. Az Örökzöld Asszonykórus tagjai tudnak és szeretnek énekelni, és mivel a meghívásokat viszonozni kell, ezért időnként ők maguk is szerveznek kórustalálkozókat, s ezekre meghívják azokat az énekkarokat, melyeknek vendégei voltak. Eleinte ritkábban voltak házigazdák, majd úgy döntöttek, kétévenként rendeznek seregszemlét. Ehhez az önkormányzat és az RMDSZ helyi szervezetének segítségét is megkapták.

Az idei tavaszi találkozón a tízből kilenc kórus és a citerások tettek eleget a meghívásnak: Magyarországról a nyíradonyi Pávakör és a porcsalmi Búzakalász Hagyományőrző Népdalkör, illetve a székelyhídi Búzavirág Népdalkör és a Férfikórus, az érmihályfalvi Veres László Zsolt Városi Kórus (alsó kép) és a Bartók Béla Hagyományőrző Citerazenekar, a margittai Horváth János Társaság Vegyes Kórusa, az ottományi Nefelejcs Férfikórus, a szentjobbi Hagyományőrző Népdalkör és a Vadvirág asszonykórus.

A művelődési házban terített asztalokkal várták a vendégeket, összesen 250 személyt. Az érkezőket a házigazdák nagy kedvességgel fogadták, „bemelegítésként” pogácsával, itallal kínálták őket. A találkozót a szalacsi kórus vezetője, Szabó Irma nyitotta meg, aki a műsorvezetés feladatát is magára vállalta, majd Horváth Béla polgármester és Szabó Ödön képviselő köszöntötte az énekeseket. A szervezők hangsúlyozták, hogy ezentúl minden második évben lesz Szalacson kórustalálkozó, és lehetőségeik szerint bővítik a fellépők számát.

A kórusok a szervezők által meghatározott sorrendben léptek színre, a most először jelen lévőket a műsorvezető bemutatta. Népdalokat, nótákat, katonadalokat hallhattunk, kivételt képezett az érmihályfalvi vegyes kar, ők többszólamú kórusműveket adtak elő. A citerások játszotta ismert dallamokra együtt énekelt a hallgatóság. A szalacsiak nótafája, a 88 éves Kertész Viola, aki minden nótát ismer, sajnos ezen a találkozón nem lehetett jelen, de az utánpótlás képviselője, a VI. osztályos Nagy Fruzsina tiszta, szép szólóénekével belopta magát a közönség szívébe.

A kórusok közötti sokéves ismeretség barátivá, családiassá tette a találkozó hangulatát. A színpadról lejövet kézfogások és vállveregetések közepette mentek helyükre a fellépők. A szervezők oklevelet és stílszerűen egy szalacsi fonott kosárkát adtak át emlékeztetőként minden kórusvezetőnek. Az igazi emléket viszont minden bizonnyal a találkozót követő nótás vacsora jelentette. Ezen az „egyesített nagykórus” együtt énekelte a különböző tájegységek dalait, mintha mindig ezt gyakorolták volna.