A múltmentő lelkész ezúttal társszerző

A micskeiek nemcsak lelkipásztorukra leltek GAVALLÉR LAJOS személyében, hanem a település „regösét” is megtalálták benne, aki a régmúltat kutatja precíz, szakszerű és hozzáértő alapossággal.

A micskei parókián beszélgettünk Gavallér Lajos református lelkipásztorral, valamikor március vége felé. Az 1848-as forradalom kitörésére való ünnepi megemlékezéskor kellett volna megejtenem a látogatást, hisz akkor mutatták be a Föld és ég között című könyvet, amelyet a tiszteletes és Oláh Mária vallástanár közösen írt.

A közel kétszáz oldalas munka a Micskei Füzetek sorozat 18. darabja. Oláh Mária mesteri disszertációját olvashatjuk benne a helyi temetkezési szokásokról, illetve államvizsga-dolgozatát Halál és gyász gyermekkorban alcím alatt. Ez utóbbi valójában egy felmérés arról, hogy miként vélekednek a mai micskei gyerekek a halálról. Gavallér Lajos temetőtörténetet jegyez, bővebben foglalkozik több közismert személlyel, felsorolja a faluban eltemetett lelkészeket, tanítókat, földbirtokos családok tagjait. A Bevezető a tavaly elhunyt, micskei születésű Kordics Imre helytörténész gondolatával kezdődik: „Történelmi örökségünk megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges temetőink megismerése, felmérése, védelme. Hisz nemcsak őseink kultuszáról van szó, hanem a temető történelmünk egy darabja. Olyan, mint egy történelemkönyv: bizonyíték, hogy itt voltunk.” A zárógondolatot pedig Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspöktől kölcsönözték: „A temető tükörképe a helység túlvilági létének, ősei és hősei tiszteletének. Ahol rendezett-gondozott a temető, ott bízhatom az emberekben, mert van lelkiismeretük. Ahol elhanyagolt, ott óvatosnak kell lennem…”

Az idők során Micskén is temetők szűntek meg, majd újakat nyitottak. A református templomkert is temetkezési helyként szolgált egykoron, törvényi szabályozás volt rá. Mind a mai református templomban, mind a római katolikusban található egy-egy kripta. Előbbibe Zólyomi Dávid és felesége, Iktári Bethlen Kata földi maradványait helyezték el, a másikban a földbirtokos Baranyi család nyugszik. A katolikus templomot ugyanis Baranyi Gábor építtette.

Gavallér tiszteletes két évtizede szolgál a gyülekezetben. A lelkek istápolójának múltmentő ténykedése is jelentős. Ezzel a szenvedéllyel még fiatalkorában, történelemtanárai jóvoltából fertőződött meg. Micskére kerülése után döbbent rá, hogy mennyi a még feldolgozatlan érték a falu és az ott élők múltjában. Először Rátz Lajos (1882–1935) Micske című munkáját rendezte kötetté 2002-ben, majd két évre rá saját könyvvel debütált, abban a helyi református iskola történetét dolgozta fel. Az eltelt évek alatt nyolc, Micskéről szóló, de mások által írt könyvet jelentetett meg, míg ő maga tizenkét önálló munkát írt, illetve a legújabbnak társszerzője.

A lelkipásztor most sem tétlenkedik, már készül a következő könyve, és mint mindegyiket, ezt is „pötyögtetős” írógéppel írja. Talán egyszer majd épp az írógépek történetét fogja papírra vetni.