Kanonok sori séta

Áprilisban volt 115 éve annak, hogy Ady Endre egy kis sétát tett a Kanonok soron. Ennek hatására született meg a kanonokokat bíráló cikke. Az alábbiakban ezt a történetet elevenítjük fel a következményekkel együtt.

jordancheap4sale jordancheap4sale.com
growsunlight growsunlight.com

Ady Endre a XX. század első két évében a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében dolgozott. Ennek ellenére az Egy kis séta című cikkét a Nagyváradi Friss Újság 1901. április 22-i számában jelentette meg. Az történt ugyanis, hogy a Friss Újság hadgyakorlatra bevonuló szerkesztője, Halász Lajos megkérte a szomszédos Szabadság szerkesztőségében dolgozó Adyt, vállalja távolléte idejére lapjának összeállítását. Így nyílt lehetősége Adynak arra, hogy a kanonokokat bíráló, sajtópolémiát kiváltó cikkét megjelentesse ebben az újságban.

A korabeli váradi újságíróéletben fennmaradt szájhagyomány, de Nagy Andor Tavasz Váradon című regényes elbeszélése szerint is Szűts Dezső volt az, aki Adyt ennek a cikknek a megírására biztatta. Közös sétájuk hatására született ez a nagy vihart kavaró kis írás. A Tiszántúl katolikus újság azonnal reagált Adynak a váradi kanonokokat bíráló glosszájára, április 23-án két írást is közölt e témában. Amikor már úgy tűnt, hogy mindenki elfelejti Ady inkriminált cikkét, közel három hónap elteltével, 1901. július 14-én a nagyváradi káptalan nevében Frankó Endre ügyvéd váratlanul bűnvádi panaszt nyújtott be az ügyészségre nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétsége miatt, egyben kérve, hogy a vádlottat a törvény szigorával büntessék.

A Nagyváradi Napló – ahová Ady időközben átszerződött – az elkövetkezőkben részletesen tudósít az eseményekről, majd a per lefolyásáról. Az első híradás 1901. július 20-án jelent meg A nagyváradi káptalan sajtópöre címmel, ebben az előzmények ismertetése után azt is közlik, hogy „Gerő Ármin főkapitány kihallgatta Halász Lajost, a Nagyváradi Friss Újság fel. szerkesztőjét, ki megnevezte a cikk szerzőjeképpen Ady Endrét, kit legközelebb hallgat ki a főkapitány. Ady Endre védőügyvédjéül dr. Dési Gézát kérte föl.” Másnap, július 21-én, Ady lapja azt is közölte, hogy dr. Nagy Géza királyi ügyész 1901. július 17-én keltezett átiratával az ügyet áttette nyomozásra a rendőrség bűnügyi osztályára, egyben elvállalta a vád képviseletét is. Ady nem hitte, hogy a káptalan be fogja perelni, s amikor tudomást szerzett erről, keményen kifakadt a Nagyváradi Napló július 21-i számában Refleksziók egy följelentéshez címmel.

Ady Endrét személyesen Gerő Ármin rendőrfőkapitány hallgatta ki 1901. augusztus 3-án. Augusztus 6-án dr. Nagy Géza királyi ügyész indítványozta Ady ellen becsületsértés vétsége miatt a vizsgálat megkezdését. Ember Géza vizsgálóbíró augusztus 19-én átküldte az iratokat az ügyészségre vádemelési indítvánnyal. Augusztus 29-én dr. Nagy Géza királyi ügyész emelt vádat. A vádemelést a királyi törvényszékhez nyújtotta be, azt kérve, hogy a főtárgyalást ez mint büntetőbíróság közvetlen idézés mellett rendelje el és tartsa meg.

Többszöri halasztás után a főtárgyalásra 1901. december 18-án került sor. Adyt bűnösnek mondták ki, háromnapi fogházra és mellékbüntetésként 10 korona pénzbírságra ítélték. A védő fellebbezett, s így a pert a királyi ítélőtáblához terjesztették fel. A tárgyalás másnapján a Nagyváradi Napló egyik belső oldalán Ady – teljes aláírással – A nagyváradi káptalan tisztessége címmel külön is kommentálta a törvényszéken történteket.

Ady fellebbezését a váradi királyi ítélőtábla 1902. május 27-én tárgyalta. A Nagyváradi Napló 1902. május 28-i számának névtelen cikkírója egy tömör hírben foglalta össze a tárgyaláson történteket, majd, mint a sajtóban szokásos, röviden ismertette az előzményeket is. A cikk végén közölték, hogy az elnök a kir. tábla ítéletét délben hirdette ki, s az az első bíróság által hozott ítéletet egész terjedelmében helybenhagyta. Dr. Dési Géza védő a kúriához semmisségi panaszt jelentett be. Ady reflexiója perének két nappal előbbi, távollétében lezajlott tárgyalásához Az ingyenélés cím alatt jelent meg. Ez az érdekes módon harmadik személyben megfogalmazott kis cikk azt mutatja, hogy a költő mennyire szívére vette a háromnapi büntetést.

A kúria 1903. március 5-én tárgyalta Ady ügyét, és jóváhagyta a kir. törvényszék ítéletét, azaz az ítélet ellen benyújtott semmisségi panaszt mint alaptalant visszautasította. Ady a Nagyváradi Napló március 7-i számában így kommentálta a kúria döntését az Ady Endre sajtópöre című cikkében: „A lapok egy tendenciózus – valószínűleg kőnyomatos – forrás nyomán újságolják, hogy Ady Endre és a nagyváradi káptalan sajtópörében a Kúria elvetette az Ady Endre semmisségi panaszát. A hír igaz. És ide írjuk, hogy Fassie Pál volt a vád képviselője a kúria tanácsa előtt. A lapok megrágalmazott kanonokokról beszélnek. Rágalmazta őket a macska, a törvényszék a becsületsértést is nehezen tudta kisütni. Egyébként is egész mást írt Ady Endre, mint amit a lapok állítanak. Az ügy rendben volna. Bele kell törődni, hogy ma a szabad és őszinte kritikájú tollat így honorálják. Csak azt nem értjük, hogy az »Alkotmány«-ék a kúriai ítéletet regisztrálva miért komiszkodnak. Hiszen a győzőkhöz nem illik a komiszkodás. Hiába, a rusztikus közmondás igaz. A klerikálisoknak manapság jó dolguk van, tehát megbolondulnak.”

Mivel további fellebbezésre több lehetőség már nem volt, így Ady Endre 1903. június 5-én bevonult a nagyváradi királyi ügyészség fogházába büntetését letölteni. De ez már egy másik történet lenne…